Eisenhowernek a második világháborúról szóló könyve - címe: Keresztes háború Európában - valóban érdekes és lebilincselő olvasmány. A mű 1948-ban jelent meg, úgyhogy még azt sem lehet mondani, hogy az amerikai tábornok emlékezete megkopott volna, amikor visszaemlékezéseit írta. Az eredeti angol kiadás terjedelme 550 oldal. Mint tudjuk, Eisenhower később két cikluson keresztül is betöltötte az Egyesült Államok elnöki tisztségét.

Csakhogy van ám itt egy nagy-nagy probléma: visszaemlékezéseiben a legendás tábornok egyetlen szót sem ejt Auschwitzról, a holokausztról, krematóriumokról vagy éppen a gázkamrákról. Ami felébresztett bennem egy szörnyű gyanút: Eisenhower netalán szíve legmélyén holokauszttagadó lett volna? A francia radikális jobboldal vezérét, Le Pent kis híján börtönbüntetésre ítélték azért, mert egyszer azt merészelte mondani, hogy "a zsidók megsemmisítése a második világháború történetének mellékes epizódja". Ugyanezen a véleményen lett volna Eisenhower tábornok is? A zsidókról a következőket olvashatjuk az eredeti angol nyelvű kiadás 439-440. oldalán:

"Mindazon népek közül, amelyeket elűztek otthonaikból, és táborokba zártak, a zsidók éltek a legrosszabb körülmények között. Hosszú éveken át bántalmazták, éheztették, kínozták őket. Még amikor tisztességes élelemhez, ruhához juttattuk őket, és emberségesen bántunk velük, akkor sem múlt el apátiájuk és elkeseredettségük. Amikor összegyűltek valahol, megadóan, sorsukba belenyugodva várták, mi fog történni velük. Igyekeztünk számukra megfelelő lakhatási körülményeket biztosítani, megszerveztük az élelmiszerellátásukat, és orvosi segítséget is kaptak. Azonban nem volt könnyű a közegészségügyi viszonyokon javítani, és nehezen tudtuk megoldani, hogy szállásaikon legyen fűtés és világítás. Sok esetben képtelennek bizonyultak arra, hogy segítsenek saját magukon. Nekünk kellett mindent megoldani helyettük."

Micsoda skandalum! Egyetlen szó sem esik itt megsemmisítésről, tömeggyilkosságról, gázkamrákról, krematóriumokról, szappanról, diesel motorok kipufogó gázairól! "Verték, éheztették, kínozták őket" - írja Eisenhower. De próbálna meg bárki is egy több száz oldalas könyvet írni a második világháborúról úgy, hogy nem tesz említést a zsidók holokausztjáról! Mi történne a szerzővel?

De Gaulle sem írt zsidóirtásról

Na de tegyük fel, hogy Eisenhower valamilyen okból elfelejtett megemlékezni a világtörténelem "legjobban dokumentált" és természetesen kiemelkedően legfontosabb eseményéről. Nézzük meg, vajon mit ír a másik egekig magasztalt tábornok, a francia De Gaulle háromkötetes, 2000 oldalas visszaemlékezéseiben, amelyek első ízben 1954-ben jelentek meg. Iszonyú még csak kimondani is, de a tárgymutatóban sem az "Auschwitz", sem a "holokauszt", sem a "krematórium", sem pedig a "gázkamra" szó nem lelhető fel. És ha elolvassuk az egész művet, a rettenetes gyanú beigazolódik: De Gaulle tábornok, akit ezek szerint teljesen méltatlanul választottak később Franciaország elnökévé, a második világháborúról szóló nagy művében egyetlen szóval sem tesz említést a holokausztról! Két eset lehetséges: vagy ő maga is holokauszttagadó volt, vagy pedig kisebbíteni igyekezett a zsidók szenvedéseinek mértékét, amely azonban szintén bűncselekménynek számít!

Churchill sem polkorrekt

Ez már azért több a soknál. Nem marad más hátra, mint hogy alaposan áttanulmányozzuk az istenített Winston Churchill hatkötetes, 4500 oldalas visszaemlékezéseit, amelyek 1948 és 1953 között születtek. A tárgymutatóban itt sincs feltüntetve az "Auschwitz", a "holokauszt", a "gázkamra" vagy a "krematórium" szó. A zsidók szenvedéseiről is csak elvétve tesz említést a szerző. Az első kötet 58. oldalán azt írja, hogy "a zsidók üldözésnek voltak kitéve" a náci uralom idején. Semmi több. Azt hiszem, alaposan felül kell vizsgálni Winston Churchill történelmi szerepét!

Pedig képben voltak

Pedig ez a három ember - Eisenhower, De Gaulle és Churchill - talán mindenkinél jobban tudta, pontosan mi is történt a nácik koncentrációs táboraiban a háború idején. Pontosan tisztában kellett lenniük azzal is, milyen képtelen vádak alapján ítélték halálra a Harmadik Birodalom vezetőit a nürnbergi perben. Eisenhower egészen biztosan, de talán maga De Gaulle is személyesen járt egyes munkatáborokban, és hozzájutottak minden bizalmas dokumentumhoz. És roppant alapos, terjedelmes emlékirataikban nem szólnak egyetlen szót sem "a hatmillió zsidó iparszerű elpusztításáról" a második világháború idején. Miképpen lehet akkor visszaemlékezéseiket az emberek kezébe adni? Annál is inkább jogos a kérdés, mert hallgatásukkal valójában nem csupán elbagatellizálják a zsidók szenvedéseit, de kifejezeten ellenszenvet, gyűlöletet keltenek az irányukban. Vagy át kell írni az emlékirataikat, vagy pedig be kell tiltani mindegyiket.

Perge Ottó

Tisztelt Kurucok!

A csatolt kitűnő elemzéshez gratulálok - de ki is egészíteném. Mintegy háromtucatnyi II. világháborús emlékirat, napló van az említetteken kívül a birtokomban, közöttük több unikum. Felsorolok néhány jeles kortársat, akik naplójában, emlékirataiban egy árva betű sincs az (akkor még nem is létező fogalommal ma megjelölt) holokausztról.

Galeazzo Ciano olasz külügyminiszter (Mussolini veje, kivégeztette - naplójának II. világháború utáni kiadásait bezúzták. Az én példányom kalandosan menekült meg: egykori iskolám kommunista névadója még idejében lopott egyet magának a Hadtörténeti Levéltárból - ez a pecsét van benne).

Montgomery tábornok (aki előtt 1945. május 5.-én, a Lüneburger Heidén jelent meg az első német fegyverletéli küldöttség).

Zsukov és Csujkov szovjet tábornokok.

Alexander Werth kommunistává vedlett német tábornok.

Ugyanígy nincs szó a kortárs német (pl. Rommel, Friessner) és a kortárs magyar szereplők (Lajtos Árpád, Lakatos és Dálnoki Miklós miniszterelnökök stb.) naplóiban, visszaemlékezéseiben.

Sárközy Csaba, tanár