Novák Elődnek az év első, cigány újszülöttjét illető Facebook-bejegyzése végre ráirányította a figyelmet a magyarságot (és számos más népet is) megsemmisítéssel fenyegető folyamatra. A cigányság szaporodása és a magyarság számarányának csökkenése következtében egy emberöltő múlva bekövetkezik a tragédia. Azoknak a képmutató, hazug és ostoba politikusoknak, akik most Novák Elődöt szidalmazzák, tudniuk kellene: még gyermekeik életében az ország kormányozhatatlan lesz, a nyugdíjrendszer és az állam összeomlik, a bűnözés hihetetlen méreteket ölt, a cigányok millióit segélyezni és etetni pedig már nem lehet.

Az ENSZ adatai szerint – amennyiben a jelenlegi demográfiai folyamatok alapvetően nem változnak meg – akkor 2050-ben Magyarország népessége 7,5 millióra főre csökken. Ezen belül a cigányság lélekszáma eléri az 1,5-2 milliót! Ami nem kevesebbet jelent, mint hogy az 5,5-6 milliós, döntően 60 év fölötti öreg magyarral egy 1,5-2 millió, többségében fiatal cigány áll majd szemben. Más adatok szerint 2050 táján 8 millióan élnek majd Magyarországon, a cigányok arányszáma pedig 15% körül lesz. Vajon ki fogja eltartani a másfél, kétmilliós cigány tömeget? A jelentős részben nyugdíjasokból álló magyarság? Ha az elmúlt évszázadok során nem sikerült a „társadalomba integrálni” a cigányokat, miért gondolja bárki is, hogy az elkövetkező évtizedek során sikerül belőlük civilizált embert faragni? És vajon képes lesz-e az állam megvédeni a sok millió idős magyart a munka és segély nélkül maradt cigánybűnözők terrorjával szemben? Egyáltalán lesz még magyar állam 2050-ben, ha egyszer elfogynak azok, akik azt működtetni képesek? És ha még távolabbra tekintünk, vajon mikor érkezik el az a pillanat, amikor a cigányság lélekszáma meghaladja majd a magyarokét?

Csekély vigasz, hogy más országoknak is hasonlóan tragikus sors jut osztályrészül. Bulgáriának például 2050-ben hozzávetőleg 5 millió lakosa lesz, akik között 1,6-2 millió, jelentős részben fiatal cigány élősködik majd. A többségében elaggott bolgárok aligha lesznek képesek a fiatal cigánybűnözökkel szemben megvédeni magukat. Az államszervezet addigra felbomlik, nyugdíjra aligha számíthat bárki is, hiszen nagyon kevesen fognak termelő munkát végezni. Etnikai összetűzések is lesznek, habár az elvénül bolgároknak nemigen lesz esélyük a mostanában világra jövő Ricardókkal és az ő gyerekeikkel szemben.

Egyes becslések szerint a század közepén az ún. Szlovákia négy és fél milliósra csökkent lakosságán belül a kétmilliót is megközelítheti a cigányság lélekszáma. Románia 18 milliós népességén belül 35 év múlva 3,5-4 millió cigány fogja megkeseríteni az elöregedett románok (és a megmaradt nagyon kevés magyar) életét.

Márpedig 2050 egyáltalán nincsen messze: a cigányság szaporodásából és az őshonos közép- és kelet-európai népek demográfiai katasztrófájából adódó gondokat szőnyeg alá söprő politikusok gyermekei még élni fognak akkor. Miféle jövőt szánnak nekik? Miért gondolja bárki is, hogy ha sem az elmúlt évszázadokban, sem a szocializmus 40 éve alatt, sem a rendszerváltás óta eltelt negyedszázad idején nem sikerült civilizált viselkedésre tanítani és munkás, dolgos életre szoktatni a cigányokat, akkor az előttünk álló három és fél évtizedben eredményt érünk el? Ráadásul nem 2050-ben fog hirtelen nyakunkba szakadni a katasztrófa, hanem évről évre rosszabb és rosszabb lesz: egyre több lesz a munka nélkül megélhetést kereső cigány, egyre többen és többen fognak rettegni attól, hogy bűnöző cigányok terményeiket ellopják, lakásaikat feltörik, gyermekeiket az utcán megtámadják, egyre nagyobb összegeket kell költeni a keményen dolgozó, becsületes emberek befizetett adóiból a „romák integrálására”, amely persze sohasem fog megtörténni. 30-35 év múlva egyébként nem lesz értelme már sem Trianon ügyében, sem a határon túli magyar nemzetrészek autonómiájának ügyében huzakodni a területrabló szomszédainkkal: magyarok az elszakított területeken akkorra már csak mutatóba lesznek, de a cigányok jelentette veszedelem mellett addigra minden más gondunk és bajunk eltörpül.

A nemzethalál és az azt megelőző teljes káosz és felfordulás történelmileg belátható közelségbe került. Akik a nemzetünk (és számos más kelet-európai nemzet) sorsát megpecsételő veszedelemre felhívják a figyelmet, jószándékú hazafiak és igaz emberek. Akik viszont jól körülírható politikai céloktól és érdekektől vezérelve még azt is megakadályozzák, hogy legfontosabb nemzeti sorskérdésünket egyáltalán szóba lehessen hozni, és meg lehessen vitatni, azok megbocsáthatatlan bűnt követnek el nem csupán a magyar néppel, de saját gyermekeikkel és unokáikkal szemben is.

Perge Ottó