1920. június 4-én 16 óra 30 perckor Franciaország, Olaszország és Nagy-Britannia íratta alá a trianoni békeszerződést. Ezt a szerződést később Horthy Miklós, Magyarország kormányzója békediktátumnak nevezte. Joggal.

Beszélnünk kellene arról, hogy kik voltak ennek a gyalázatnak a megálmodói és megtervezői, annak előzményeiről és a mögötte álló, még ma is aktív erők működéséről is! Ennek kapcsán tisztelettel nevezem meg Dr. Drábik Jánosnak a "Százéves Trianon" című könyvét, amelyben a nagytudású nagyszerű magyar ember részletesen ír mindarról és mindazokról, akik e rettenetért felelősek, amelyet ellenünk, magyarok ellen követtek el azok az erők, amelyeket ma már nyugodtan nevezhetünk egy név alatt háttérhatalomnak! Ír arról, mióta léteznek, mik a céljaik és miért. Mindezt hivatalos és hiteles források alapján.

Térjünk vissza a sohasem felejthető meggyalázáshoz, a trianoni békediktátumhoz, amely szerintem mindenkinek, aki magyar, rettenetesen fáj és lelkét égeti nemcsak a mai napig, hanem mindaddig, amíg elégtételt nem kapunk!

Tisztelettel idézem e helyen Dr. Drábik János könyvborítójának hátlapjáról az írást, mint összefoglalót:

A trianoni békediktátum bizonyíthatóan hamis tényeken és adatokon alapul. Ezt a szerződést a győztes antanthatalmak a kisantant-szövetségeseikkel kötötték magyarokról, de nem magyarokkal. A versailles-i Trianon-palotában a magyar küldöttséggel nem tárgyaltak, csak közölték velük a korábban már - nélkülük - meghozott döntéseket. A győztesek a trianoni békeparancsban csak a magyar nemzettel szemben tagadták meg az érvényes nemzetközi jogelvek alkalmazását. Egyedül a magyar néppel és államával szemben nem alkalmazták sem a történelmi, sem a nyelvi-etnikai, sem az önrendelkezési elvet.

A történelmi magyar állam kétharmad részének elcsatolásával a területszerző államok kisajátították maguknak az így megszerzett országrészek történelmét is. Nem ismerhették el, hogy azok magyar területek, magyar történelemmel. Ezért egy hamis mítoszokon, legendákon és történelemhamisításon alapuló cseh és szlovák, román és délszláv történelmet kreáltak. Az elcsatolt területekkel együtt a magyar anyanyelvű lakosságból is több mint hárommillió a megkérdezésük nélkül az uralmuk alá került. Az új elit sajnálatos módon a mai napig despotaként elnyomja a magyar nemzet hatalmuk alá került részét.

Maradjunk még egy darabig Trianonnál, ami a nemzeti vagyonunk szempontjából olyan mérhetetlen sebet ejtett nemzetünkön, melynek eredményeként az 1920-as nemzeti vagyonunknak mindössze csak a harmincnyolc százaléka maradt meg!

Történelmi tény, hogy az első világháború kitöréséért a Magyar Királyságot felelősség nem terhelte. Ugyanakkor az 1920. évi békediktátum delegációi a világháború kitöréséért egyedül a Magyar Királyságot büntették meg.

Nézzük csak meg a békediktátum következményeit. A Magyar Királyság területe 325 411 négyzetkilométerről 92 863 négyzetkilométerre csökkent! Lakosainak száma 20 886 000 főről 7 615 000 főre csökkent! A békediktátum következtében Magyarországot – többek között – az alábbi veszteségek érték. Elvesztettük: az ország összes arany-, ezüst- és sóbányáját, a szénbányák 80%-át, az erdők 90%-át, számos vasútvonalat és az ehhez tartozó vasúti szerelvényeket, felbecsülhetetlen értékű műkincseinket, Fiumét, az egyetlen tengeri kikötőnket, az összes tengeri és folyami hajónkat.

Továbbá Magyarországot 300 millió USD kártérítés megfizetésére is kötelezték az alábbiak szerint: Oroszország részére 200 millió USD, Jugoszlávia részére 50 millió USD, Csehszlovákia részére 50 millió USD.

Nem szabad viszont azt sem szem elől téveszteni, hogy az, ami napjainkban végbemegy, nem más, mint Trianon befejezése. Tény továbbá az is, hogy nemcsak ránk, magyarokra vonatkozik a trianoni tettek sorozata, hanem egész Európára. Nemzeteket törnek pozdorjává, kultúrák kakofóniája jön létre rohamosan, családokról nem szabad hamarosan egyetlen szót sem ejteni, hisz a genderelmélet szerint már több tíz nemről kell tudomást vennünk! Nyakig vagyunk egy vallásháborúban, amely jelen pillanatban fegyverek nélkül zajlik!

Engedtessék meg nekem, mint olyan magyarnak, aki egy elszakított területről származik, hogy az évforduló közeledtével a saját véleményemet is hozzáfűzzem, amely egyben életem vezető fonala volt és lesz: nem fogtunk össze mi, magyarok a leszakított területekről; sőt, egymás ellen fordultunk. Azért nem fogtunk össze, mert bennünket a leszakított területeken fogvatartottak azok az államok, akikhez hozzácsatoltak, nem engedtek bennünket szóhoz jutni, lépten-nyomon gátoltak bennünket nemzeti tudatunk, hagyományaink és kultúránk megélésében. Ma is ugyanez van. Holott, ha összefogunk, akkor még a halál hatalmát is megdönthettük volna! Össze kellett volna fognunk, azért, hogy nemzetünk elsősorban életben maradjon, de főleg azért, hogy azok, akik szétdarabolták nemzetünket, beismerjék vétküket és hogy végre-valahára a jogos revízió is sorra kerüljön! A bűnösök ismerjék be, hogy nemzetgyilkosságot követtek el, és kérjenek bocsánatot a magyar nemzettől! Így nem marad más hátra, mint emlékezni! Minden nap, éveken évtizedeken át, percről percre, s mégis újra ugyanott vagyunk, mint akkor, amikor kezdett minden összeomlani körülöttünk! Kívánom nemcsak az én nemzetemnek, persze mindenekelőtt az enyémnek, Erdélyben, Felvidéken, Kárpátalján és Délvidéken is, hanem valamennyinek az egész világon, hogy tanuljunk meg végre gondolkodni! Gondolatainkat precízen kifejezni és a mások gondolataival összhangban kivitelezni úgy, hogy tudatosan aknázzunk ki minden értelmes lehetőséget. Sajnos nem vagyunk tökéletesek. Egyre közelebb kerülünk ahhoz, hogy ittlétünket egy csapásra semmisítsük meg oly „tökéletességgel”, hogy aztán nyomunk sem maradjon, még annak sem, hogy itt jártunk a Földön. Egy gyönyörű hajóban ülünk, amelynek a neve: Föld! Cselekednünk kell, igyekeznünk, van talán még egy pár percünk!

Áldott legyen Hazám!

Pataky Zoltán
szabadkai születésű, Németországban élő nyugdíjas