Nemrégiben megjelent Szőcs Zoltán író, újságíró és irodalomtörténész Bölcs Agón feljegyzései - Skiccek a nagy egészből című, legújabb könyve. A budapesti Király utcai otthonában értékes könyv- és irattárának példányai között a közélettől - és sajnos a publicisztikától is - visszavonultan élő szerző az újságírói opusai mellett eddig legalább egy tucat, köztük több hiánypótló, megkerülhetetlen könyvet is írt, szerkesztett. Mindenképpen meg kell említenünk a művek közül az egyértelműen tanítási, népművelői szándékkal megírt, igényes Irodalomkönyv címűt és a Szabó Dezső Enciklopédiát. A filozofáló, sokszor összegező jellegű gondolatok mellett új könyvében az szerző – fogadalmát némileg megszegve – politikai témával, a keresztény Európát lerohanó afroázsiai sáskahad előidézte veszedelemmel is foglalkozik.

Szőcs Zoltán

Szőcs Zoltán hosszú éveken keresztül főszerkesztője volt (Vasvári Erikával közösen) a Havi Magyar Fórumnak, s állandó rovata volt a fénykorában igen olvasott Heti Magyar Fórumban. Még korábban, a rendszerváltásnak indult időszakban, Szőcs Zoltán szerkesztette a Hunnia Füzetek című folyóiratot. Az érdektelenség miatt szép lassan elhalt, ám az alapítása utáni esztendőkben a szó nemes értelmében véve úttörő szerepet betöltő, a létező szocializmus korában csak mocskolt (ha egyáltalán említették a nevét – H. J.) Szabó Dezső író, gondolkodó, újságíró emlékét ápoló, szellemi hagyatékát föltámasztani szándékozó Szabó Dezső Emléktársaság főtitkára is volt Szőcs Zoltán.

Nem igényel részünkről különleges jóstehetséget, csupán némi irodalmi jártasságot annak vélelmezése, hogy Szőcs Zoltán új könyve, a Bölcs Agón feljegyzései minden 65 év feletti olvasójában személyesen visszhangzó gondolatokat indít majd el. Öregnek még nem öreg, de már a vénség regnálta sorsszakasz ijesztő közelségét naponta megérző szerző őszinte sorai ezek az élet fősodrából való lassú kikerülés hétköznapjairól. Az elegáns, de nem túl vastag könyv hat szakaszra oszlik, miknek idegen hangzású, parancsolóan szigorú címeket adott az író. Az Intra muros a lakás falain belüli, otthoni élet sajátságainak, soha nem indiszkrét, de nagyon is őszinte pillanatképei: a magányos öregedés, betegeskedés, tehetetlenség frázismentes, hiteles pillanatfelvételei. A felkeléstől a mindennapi téblábolásig.

„Bölcs Agón már egy ideje reggelente azzal kezdi a napját, hogy az ágya szélén ülve, kábán szédelegve, miközben megpróbálja összeszedni önmagát, hálát ad az Úrnak azért, hogy ezt a napot is megérhette. Ugyanis egyre kevésbé tartja nyilvánvalónak, hogy az alkonyba hullt tegnap után újból felvirradt számára.”

Szőcs Zoltán legújabb könyve

Az Extra muros fejezetben már kimerészkedik az író a Király utcai lakás falain kívülre, az utcára, az üzletekbe, az „életbe”, amelynek zajos forgataga, nem hogy elfelejtetné vele korát, de lépten-nyomon szembesíti az öregedés, az elkopottság kikerülhetetlen és letagadhatatlan tényével. Az Allah akbar címet viselő fejezetben rövid időre és halkan, de mintha feltámadt volna az a régi Szőcs Zoltán, aki hosszú időn át, mint a Magyar Fórum munkatársa, politikai publicisztikája okán volt népszerű. A szerző időközben elfordult a közírástól, a politikától - főleg a pártpolitikától! -, de könyvének ezen írásaiban mélyen és kegyetlenül őszintén próbálja elemezni a migránsok megszállta 2015-ös Magyarország és Európa reménytelen, kilátástalan helyzetét. Bárhová néz, a kétezer éves kereszténység haláltusáját látja, a barbárság ricsajos győzelmét a szellem felett. Róma (amelynek örököse a kereszténység) másodszor is elbukik a barbárokkal szemben. A szerző tisztában van vele, hogy a magyarok hősiesen igyekeznek feltartóztatni az Európára zúduló sáskahadat, mégis kénytelen megírni a Nem fogjuk megúszni mi sem címet viselő gondolatsorát:

„Hetek, hónapok, jobb esetben évek kérdése és kerítéseinken áttiporva, diadallal, kacagva, feltartott ujjaival V-betűt formálva tör majd be a muszlim csőcselék. Nézzük, mit hoz magával a ruhán kívül, ami rajta van, és a biztos jövőn kívül, amely asszonya hasában domborodik: az igaz hit fanatikus terjesztését, a kereszténység üldözését, az európai őslakosok, főként a nők megvetését, a génjeiben és törzsi kultúrájában leledző erőszakra való hajlamát, feudális szexuális szokásait, na és persze azokat az évszázados, sőt évezredes, feloldhatatlan és örökké vért kívánó történelmi viszálykodásait - mint például a sí’ita-szunnita ellentétek -, amiket itt ugyanúgy folytatni fog, amint tette azt odahaza.”

Az Én Uram, én Istenem című fejezet írásaiban, talán az előző, muszlimok fémjelezte fejezet kompenzálásaként a hívő keresztény gondolatai és érzelmei szólalnak meg. A Jézus és a logika érvelése a napjainkat vasabroncsként szorító és rabláncon tartó haszonelvűség, a „miért éri ez meg nekem?” logika ellenében lép fel:

„Csakhogy, ami simán és akadálytalanul végigsiklik a logika útvesztőin, az menthetetlenül fennakad a krisztusi kritériumok világában. Jézus ugyanis a legkisebb mértékben sem gondolkozott logikusan. Ő túllépett a logikán, meghagyva azt a primitív szellemiségű pogányoknak, akik még nem értek el az ő tanításainak szintjére. A jótettekért cserébe Jézus is jót vár, csakhogy nem saját maga részére címzett, nem az adakozónak szánt személyes jót vagy előnyt, hálát, vagyont, parasolvenciát, hanem olyan morális és hitbéli állapotot, ami az Atyának jó. Ezt kérte cserébe jótetteiért, csodás gyógyításaiért, és ezt kéri azért is, mert megváltotta a világot. Saját maga részére semmit nem kér. Az elképzelhetetlen lenne többek között azért is, mert túl logikus, márpedig a logika a teremtmények fogódzója, Krisztus világában hatályát veszti.”

Egészen rövid, csupán két írást, pontosabban két kórházinapló-félét tartalmaz a Hotel-Dieu címet viselő fejezet. A budapesti Péterfy Sándor utcai kórházban és a Kékgolyó utcai intézetben eltöltött napok benyomásai, hangulatai idéződnek itt fel, minden mellébeszélés nélküli őszinteséggel:

„Nem változott semmi, kapkodni nem kell még a csomagolással, csak arra döbbent rá, hogy a visszaszámlálás immár leállíthatatlanul, rendeletileg is elkezdődött. Hogy hol tart a számsorban, hogy mennyire messze van a zérótól, az szinte mellékes. Az benne az ijesztő, hogy funkcióba lépett és nincs erő, nincs sors, amely megállíthatná konzekvens, titokzatos nyomulását a nagy nulla irányába.
Egyedül Márai Sándor bölcsessége ad némi vigaszt, már ami az élet dolgait jellemző egyszerűséget illeti.”

Intra muros – A szerző a könyvei között

A könyv utolsó fejezete, a Házioltár irodalomtörténeti fejtegetéseket tartalmaz, a szerző által legtöbbre tartott, legmagasabb polcra helyezett alkotók és művek (Szabó Dezső, Ady Endre, Csurka István, na és a Biblia) kerülnek benne terítékre.

A Bölcs Agón feljegyzései az a típusú könyv, amelyet nem kezd ki az idő. Nem évül el, mert csakis örökaktualitású problémákkal foglalkozik. Érdemes elolvasni azoknak, akik a mély gondolatok világától nem riadnak meg. Sajátos szerkezete van, amely jellemző Szőcs Zoltán utóbbi években megjelent könyveire: rövid, néhány oldalas, könnyen olvasható, önálló opusokból áll össze. Egy-egy írás tökéletesen érthető, önállóan értelmezhető a többi elolvasása nélkül is. Ez a szerkezet megkönnyíti a meditálásra egyre kevesebb idővel rendelkező ma emberének a rohanó, sietős életvitelében az olvasást.

Hering József – Kuruc.info

(Szőcs Zoltán most megjelent Bölcs Agón feljegyzései című könyve és a szerző korábbi kötetei megvásárolhatók a Püski Könyvesházban, Budapest, I. kerület, Krisztina körút 26.)