Az elmúlt hetekben több alkalommal is sugárzott az egyik tematikus történelmi csatorna jó egyórás összeállítást az amerikai neonáci mozgalmakról. Szó esett - a teljesség igénye nélkül - az amerikai Hitlerről, a mozgalom szellemi atyjáról, az Amerikai Náci Párt alapítójáról és vezéréről, George Lincoln Rockwellről, aztán a mai utódokról, az NSM-ről (National Socialist Movement), s annak vezetőjéről, Jeff Schoepról, mindez számos politikailag abszolút inkorrekt képkocka kíséretében.

Volt ott karlendítéses felvonulás, számtalanszor felhangzottak a "Sieg Heil" és a "Heil Hitler" köszönések, horogkeresztes zászlók erdejének tengerében masíroztak az ottani rohamosztagosok (a szvasztika itt kombinálva van az amerikai nemzeti jelképekkel, s körülötte a "white power", azaz fehér hatalom, erő felirattal), zsidó szerzők könyveit meg a Kommunista Kiáltványt égettek, a legdurvább verbális kirohanásokat intézték a cionizmus, a színesbőrű bevándorlók és a homoszexuálisok ellen etc., etc.... Ezen túl láthattuk az NSM 2005. évi, ohiói, toledoi demonstrációjáról készült filmkockákat, amelyet kimondottan a fekete bűnözés ellen szerveztek (a magyar nézőnek itt némi déja vu érzése támad a hazai cigánybűnözést illetően), s ahol komoly összecsapások is voltak a rendőrséggel, valamint a liberális, másságkultuszt hirdető ellentüntetőkkel, s ugyanez ismétlődött meg pár évvel később a washingtoni Fehér Ház előtt is, ahol a neonáci aktivisták keményen lecsaptak az ottani másságprófétákra, s a rendfenntartók lényegében már csak akkor avatkoztak be, amikor vér folyt.

Eddig röviden a történet. Nem kell az NSM politikájával - legalábbis minden mozzanatával - azonosulnunk, hogy azért néhány érdekes európai, illetve magyarországi analógiára felhívjuk a figyelmet. Hazai ultraliberális széplelkeink Budapesten, Brüsszelben és Washingtonban - épp manapság csúcsra járatott üzemmódban - egyfolytában telehazudják a fél világot az itthoni fasisztaveszélyről, épülő diktatúráról, az ún. demokrácia végéről, fajgyűlöletről s szokásos szlogenjük két évtizede immár, "hogy ilyen a felvilágosult Amerikában elképzelhetetlen". Fájdalom, de ott számukra sokkal durvább dolgok is elképzelhetők. Mert ugye az USA-ban, nem hogy holodogmatikát szabad tagadni, de - miként utaltam rá - karlendítéssel, horogkeresztes zászlókkal is föl lehet vonulni közterületen, s közben - a társadalom bizonyos csoportjaiban félelmet keltve - lehet xenofób és antiszemita jelszavakat skandálni, sőt, akár tettleg is bántalmazni bizonyos kisebbségeket. Nálunk ellenben a rebiszes droidok számtalan alkalommal támadtak nemzeti színű és Árpád-sávos zászlót lobogtató honfitársainkra az utóbbi időben. Emlékezet-frissítésképpen: vajon amennyiben Magyarországon - de hozhatnánk példaként Ausztriát, Németországot vagy más európai uniós államot - valamely polgártársunk venné magának a bátorságot, hogy horog- vagy nyilaskeresztes zászlóval kimerészkedjék az utcára, netán "Sieg Heil"-lal, esetleg nyilaskeresztes-hungarista karlendítéssel köszöntené az első vele szembejövőt, vajha hány percnek kellene eltelnie ahhoz, hogy a rendőrség őrizetbe vegye és büntetőeljárást indítson ellene, majd pedig a lehető leghamarabb, gyorsított eljárásban, a jogerős bírósági ítéletet követően le is csukják a "bűnelkövető" szörnyeteget? Talán nem a valóságtól teljes egészében elrugaszkodott ama hipotézisünk, miszerint öt percnél nem hosszabb időintervallumon belül kattanna a fém karperec az önkényuralmi "gyűlöletbeszéddel", valamint gesztusokkal nagy nyilvánosság előtt fellépő honpolgár csuklóján. Az pedig már egyenesen agyrém és paranoia, hogy a társadalmi rendre abszolút veszélytelen, békés tudós, revizionista történész kollégákat is hűvösre juttathatnak, ha úgymond tagadják a holokausztot.

Az USA közélete, társadalma is millió sebből vérzik, de egy tekintetben mindenképp a vén kontinens felett áll: ott legalább valóban létezik lelkiismereti szabadság, és a véleménynyilvánítás, illetve a gyülekezési jog szabad gyakorlását is komolyan veszik. Ezért nem fognak tudni mit tenni az uniós és magyarországi főhatalmasságok azokkal a weboldalakkal, amelyek amerikai elektronikus szolgáltatóról működnek. Igaz, valamely "nagy formátumú" - történetesen fideszes - politikusunk azt bírta nem is oly rég kiböffenteni a közszolgálati tévéadón, hogy "az Egyesült Államok jogalkotóinak is át kell gondolniuk a jövőben, hogy megteremtsék a törvényi feltételeit annak, hogy az ilyen hírportálokkal szemben is fel tudjanak majd lépni mihamarabb". Naná, majd Budapestről fognak Washingtonnak ez ügyben dirigálni és követeléseket megfogalmazni!!

Visszatérve írásunk kezdő gondolatához. A mind Amerikában, mind Európában virulensen terjedő és erősödő "szélsőséges" politikai mozgalmak léte rávilágít egy nagyon fontos válságjelenségre: a fehér, nyugati civilizáció halálosan beteg, s az említett ultrajobboldali szerveződések a kulturális-politikai immunrendszer természetes aktivizálódásának jegyei. Az eddigi ostoba, liberális struccpolitika a továbbiakban végzetes következmények nélkül immár nem folytatható. Hiszen közveszélyes és öngyilkos. Kulturális-faji önfeladásunkat és önkasztrációnkat azonnali hatállyal be kell fejeznünk. Mert ellenkező esetben tényleg végünk.

Kereszteslovag