Az ún. (politikai) jobboldal, noha tisztában van a nőnap valódi eredetével, szemlátomást elengedte a kérdést, és teljesen idomult a baloldalhoz a témában. Noha ez a mentalitás annyiban érthető, hogy manapság 100-ból körülbelül 1 nő van tisztában március 8-a valódi hátterével, a teljes hallgatás mégis hibának tekinthető, az alábbiakban pedig azt is kifejtem, hogy miért.
Ha van bármi, amit a baloldal elsöprően tematizált az elmúlt több mint száz évben, akkor az kétségkívül a nemzetközi nőnap. A kommunista Internacionálé rendszeres fellépője, Clara Zetkin, vagy éppen harcostársa, Rosa Luxemburg bizonyára elégedetten csettintene, ha látná a sok jobboldali politikust, ahogy évről évre lelkesen "boldog nőnapot" kívánnak követőiknek. Utóbbiak persze mélyen hallgatnak a nemzetközi nőnap valódi eredetéről, de ez a baloldali kultúrharcosokat aligha fogja érdekelni.
Egy nem túl nőies nőnapi plakát Németországból, 1914-ből. A kommunisták természetesen nem a nők jogaiért aggódtak, csupán felhasználták őket, hogy a rendet aláássák és szabotáljanak (megszervezett sztrájkok, stb). A recept persze semmit sem változott ma sem, csupán az eszközök (képek forrása: Wikipédia)
Ez a jobboldali hallgatás, ez a lelkes struccpolitika egyetlen egy dologra vezethető vissza. A nőnap olyan mélyen beleivódott a társadalmi tudatba, hogy nyíltan szembemenni vele valóságos öngyilkosság, vagy legalábbis szavazatvesztést eredményezne, így nyilvánvalóan nem a jobboldali politikusoktól várhatjuk a kultúrharc eme frontjának megnyitását. Azonban, hogy az ún. "jobboldali értelmiség" jelentős része miért hallgat ugyanilyen cinkossággal, már sokkal kevésbé érthető. Azzal ugyanis, ha észben tartjuk és észben tartatjuk, hogy a nemzetközi nőnap milyen háttérrel rendelkezik, egyáltalán nem a nőket sértjük meg, nem a nőket vesszük semmibe. Sőt, épp ellenkezőleg, jelen sorok írója úgy gondolja, hogy a (magyar) nők messze többet érdemelnek annál, semmint, hogy egy kivénhedt kommunista "munkásmozgalmi harca" tematizálja a nőiséget, a nők ünnepét.
Clara Zetkin, akinek a nemzetközi nőnapot "köszönhetjük", a közvélekedéssel ellentétben nem volt zsidó, csak élettársa, akinek felvette vezetéknevét és akitől két gyermeke is született. Nagybetűs kommunistaként szabotálta Németország első világháborús részvételét, alapítója volt a Spartakus-csoportnak, illetőleg Németország Kommunista Pártjának (KPD) is. A gyengekezű weimari köztársaság idején ugyanennek a pártnak a parlamenti képviseletét is ellátta, lelkesen harcolt a nemzetiszocializmus ellen. Adolf Hitlerék hatalomra jutása után a hasonló kártékony elemeknek nem lehetett maradása, Zetkin pedig a Szovjetunióba emigrált, ahol még ugyanebben az évben (1933) elhalálozott, abban a tudatban, hogy Németország nemzetiszocialista irányítás alatt áll.
Clara Zetkin (a kép bal oldalán) "nőjogi" harcostársával, a zsidó Rosa Luxemburggal 1910-ben
Nos, ez az illető, aki miatt március 8-án ünnepeljük a nőket azzal az eszmei háttérrel, amivel. A dolog ott válik érdekesebbé, hogy az égvilágon semmi sem indokolja az ehhez a naphoz való ragaszkodást. Mivel történelmi előzményei finoman szólva is ingatagok, manapság pedig már eredeti mivoltukban jelentőségüket is vesztették, a nőnap az az ünnep, amelynek talán a lehető legkönnyebben lehetne egy új napot találni, új háttérrel, ahol kommunista eredet helyett valóban azok kerülnek előtérbe, akiket ünneplünk: a nők.
A mai túlérzékeny társadalom ebből persze rögtön azt szűrné le, hogy a "nők nem is fontosak", a változtatás pedig "a nők ellen irányul". Lelki szemeim előtt már látom az őrjöngő, nőket hergelő baloldalt, ahogy Kunhalmi Ágnes a mikrofonba fröcsögi, hogy "Magyarországon ma intézményesített formában alázzák meg a nőket". Nyilván őt sértené, hogy elbúcsúzunk a lelkesen imádott munkásmozgalmi háttértől és a Calara Zetkin-féle jómadaraktól.
Persze nincsenek illúzióim, konkrétan ma egyetlen egy olyan, szélesebb körben megjelent írással nem találkoztam, ahol csak említés szinten is rámutatnak a nemzetközi nőnap hátterére. Ha van csata, amit a marxisták megnyertek és tematizáltak, akkor március 8-a mindenképpen köztük van.
Elképzeli a kedves olvasó, hogy fordítva vajon ez miként működne? Fikció csupán, de el tudjuk képzelni, hogy a baloldal mondjuk megünnepel egy Harmadik Birodalomhoz, vagy egy fasiszta személyhez köthető ünnepnapot, mert hát "az már mélyen beleivódott a társadalomba és inkább ne bolygassuk a múltat"? Ugye, hogy még maga a gondolat is megmosolyogtató?
Egyébként magukra hagyott munkások ide, vagy oda, a nemzetközi nőnap egyáltalán nem vesztette el marxista jellegét. Ehhez elég, ha megnézzük a Google nőnapi installációját, vagy Baranyi Krisztina ömlengését, aki még mindig az "elvtársi végső harcot" vívja és szemlátomást nem ismeri a humor fogalmát sem. Ugyanitt jegyzem meg, hogy jelen sorok írója még nem látott szomorúbb jelenséget egy sótlan, savanyú, humortalan nőnél.
Noha Clara Zetkin munkásmozgalmi harca és a nemzetközi nőnap eredeti háttere már a múlté, az elv, amelyben megfogant, nagyon is élő. A szellemi örökösök ma már nem a munkásságot hülyítik, hanem a család intézményét támadják, női kvótákról és "elnyomó fehér patriarchátusról" óbégatnak, miközben még a nőnap leple alatt is az igazi nőiséget támadják, vagy éppen fajkeveredést propagálnak. Ugyanitt tehetnénk fel a kérdést, hogy a Google nevű pestis vajon mit üzen nőnap alkalmából azoknak a nőknek, akiket mondjuk néger "párjuk" vert/késelt/ütött (a tetszőleges szó szabadon behelyettesíthető) halálra?
Érdekesség amúgy, hogy a két világháború közötti Magyarországon semmiféle hagyománya nem volt a Zetkin-féle nőnapnak, az állam tudatosan kerülte a köztudatba emelését (ez természetesen egyáltalán nem jelentette a nők lenézését vagy elnyomását). Ezt a "mulasztást" pedig hogy, hogy nem, a Rákosi-éra pótolta 1948-tól kezdve. Napjainkban a jobboldal a könnyebb utat választotta, és a nemzetközi nőnap eredetét nem firtatva, de konszenzusos alapon ezen a napon ünnepli a hölgyeket. Pedig a dátumhoz való ragaszkodást, ahogy azt már korábban írtam, semmi komolyan vehető érv nem indokolja.
Egy egészséges, életképes társadalom nem csak megbecsüli értékes hölgy tagjait, de védi és óvja is a nőt. A "nemzetmegtartó nő" nélkül életünk sótlan és unalmas lenne, még akkor is, ha néha oly' nehezen értjük meg őket. Messze többet érnek annál, minthogy egy kommunista ihletésű napon ünnepeljük azokat, akik beszínesítik mindennapjainkat.
Ez az a megközelítés, amit várhatóan a Google sosem fog megosztani nőnap alkalmából... és máskor sem
Egy magára valamit is adó jobboldali kultúrharc sajnos nem kerülheti meg a nemzetközi nőnap kérdéskörét, még akkor sem, ha ez lenne a könnyebb megoldás. A nők megbecsülését pedig kezdhetnénk akár azzal is, hogy normális eszmei-társadalmi hátteret biztosítunk a megünneplésükre, ugyanis a megannyi szép gondolatot nem csak a Clara Zetkin szelleme által bejárt napon lehet elmondani, hanem máskor is.
Ábrahám Barnabás – Kuruc.info
Kapcsolódó:
- A március 8-i nőnap a bolsevikok által kreált kommunista ünnepnap
- Ez csak természetes: Dániel Péter is megtartja a Rákosi által kötelezővé tett nőnapot
- Rendhagyó nőnapi üdvözlet, avagy miért ne vegyünk március 8-án virágot senkinek
