2011 februárjában a szlovák kultuszminisztérium bejegyezte a "Kézi harangozást és a harangozómesterek szerepét Szlovákiában" a "szlovák kultúrörökség" részévé, idén pedig az UNESCO-nál elő fogja terjeszteni, hogy a világörökség részévé váljon. Ezt az előterjesztést valószínűleg a Cseh köztársasággal, Magyarországgal és Lengyelországgal együttműködve fogja megtenni.
A beadvány "kulturális-történelmi tényállásai":
A harangok, a tradicionális kézi harangozás és a harangozómesterek munkája az identitásunk, kultúránk és a történelmi hagyományaink része, mely a legrégebbi nemzeti történelmünktől a mai napig meghatározó, és melynek létezése egyértelműen alá van támasztva mind a szellemi, mind az írott forrásokban.
A harang használatának a legrégebbi alátámasztott forrása a mi területünkön a Krisztus előtti korból származik. Ezt bizonyítja a pozsonyi vár területén talált római harang az 1. század második feléből.
A legújabb és a legnagyobb jelentőségű felfedezés a mi területünkön egy régészeti feltárásból való, ahol egy öntött harangot találtak, amely valószínűleg a legrégebbi öntött harang Európában (!) - a talált harang Nyitrabajna község melletti szláv várromból való, mely a 8.-9. századból származhat, tehát még Cirill-és Metód keresztény missziója előttről (!).
(A zárójeles felkiáltójelek a tanulmányban szerepelnek. És az is szerepel benne, hogy Magyarország valószínűleg segít majd nekik ebben. És valószínűleg nem véletlen, hogy a nyitrabajnai "szláv" harangot a magyarok bejövetele előttre datálják...)
(Olvasónktól; a tanulmány itt található, forrás: Pluska.sk)