Magyar Péter az elmúlt hónapokban bevezette a közbeszédbe az „abszolút filmszínház” fogalmát, láthatólag divatos idézni, bevett szokássá vált, hogy ezt akár pozitív, akár negatív értelemben használják a közbeszéd résztvevői, de szerintem ez már egyre inkább tarthatatlan. A függöny nem takar már semmit. S ami a színpadon van, azt Toroczkai László egy parlamenti felszólalásában, utalva a kormány teljesítményére, kuplerájszerűnek minősítette. Szerintem ez sokkal találóbb, s ha megnézzük az elmúlt napok eseményeit, valóban így érezhetjük magunkat.
Illusztráció: Forbes
A legfelháborítóbb eset az volt, hogy a napokban előállították a Bűnvadászokat. Ugyanis november 3-án Bartal Andrást és a Bűnvadászok több tagját a VIII. kerületi rendőrkapitányságra vitték, miután a csapat egy józsefvárosi üzlethelyiséghez vonult ki, ahol – szokás szerint – jogellenesen foglalták el az ingatlant a beilleszkedni képtelenek. Elképesztő módon a rendőrség mégis a Bűnvadászokat vitte el, s órákon keresztül tartották őket a kapitányságon, és kezdetben érdemi tájékoztatást sem kaptak az intézkedés okáról. Végül valamennyiüket szabadon engedték, és közlésük szerint gyanúsítást sem közöltek velük.
De említhetjük azt is, mi történt az ügynökakták nyilvánosságra hozatala körül. Mint ismert, november 4-én elindult a nyitottaktak.hu adatbázis, amelyben mintegy 60 ezer, az egykori állambiztonsági szervek nyilvántartásában szereplő személy adatai váltak kereshetővé. Első körben három dokumentumtípus került nyilvánosságra: a 6-os kartonok, a beszervezési naplók (B-naplók), valamint a mágnesszalagokon fennmaradt hálózati nyilvántartás. A részletes beszervezési dossziék közzétételét legkésőbb 2027. február 25-ig ígérik.
Túl azon, hogy nagyon „érdekes”, hogy például nem található sem Horn Gyula, sem Medgyessy Péter neve, még – állítólag – informatikai hiba is terhelte a dolgot. Például Lezsák Sándor, az MDF egyik alapítója, akit korábban megfigyelt a kommunista állambiztonság, tévesen hálózati személyként jelent meg az adatbázisban.
Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára elismerte a hibát, és bocsánatot kért. A probléma azonban nem csupán egyetlen személyt érintett, mert az ÁBTL főigazgatójának november 5-i tájékoztatása szerint Lezsákon kívül további 163 megfigyelt személy neve is tévesen került a nyilvános adatbázisba. Azt állítják, a hibát a mágnesszalagok adatainak feldolgozása során követték el, miszerint az állambiztonság által használt 05-ös kód a megfigyelteket jelölte, ám ezeket az adatokat a rendszer hibásan kezelte. A tévesen megjelent neveket eltávolították, az adatbázis további ellenőrzését pedig megkezdték.
De mindezen túlmenően a legnagyobb gond szerintem, hogy az adatbázisban való szereplés önmagában nem bizonyítja az ügynöki tevékenységet. Mert még a 6-os karton megléte sem feltétlenül jelenti azt, hogy az illető ténylegesen jelentéseket adott. Előfordultak sikertelen beszervezési kísérletek, illetve olyan esetek is, amikor valaki nem működött együtt az állambiztonsággal. A mágnesszalagok pedig olyan személyeket is tartalmaznak, akik a rendszer megfigyeltjei voltak, nem pedig együttműködői.
De ha már a Bűnvadászok kapcsán érintettem a rendőrséget, a történetéhez mindenképpen hozzá kell tenni, hogy egyelőre nem tudni, önálló rendőrségi akcióról volt-e szó, vagy pedig felsőbb, politikai nyomásra cselekedtek. Akárhogy is, minden ebben részt vevő rendőrnek érdemes feltennie kérdést: vajon hozzájuk hogyan viszonyul a kormány?
Mert éppen a Közszolgálati Rendőr Szakszervezet (KRSZ) november 4-én reagált a Belügyminisztérium által „társadalmi egyeztetésre” bocsátott javaslatára. A szakszervezet azt kifogásolja, hogy a tárca nem egyeztetett előzetesen az érdekképviseletekkel, mielőtt a tervezetet nyilvános véleményezésre bocsátotta. A KRSZ felvetette, vajon a szakszervezetekkel történő előzetes konzultáció nem lett volna-e indokolt, különösen egy olyan területet érintő ügyben, amely közvetlenül befolyásolhatja a rendvédelmi dolgozók helyzetét. Nyilvánvaló, hogy de.
A KRSZ teljes joggal vonja kétségbe azt is, hogy a „társadalmi egyeztetés” valódi beleszólási lehetőséget jelent. Ezt már csak az eddigi tapasztalatok is alátámasztják, így joggal teszik fel a kérdést, hogy az állampolgárok, illetve a szakszervezetek érdemi javaslatait valóban figyelembe veszik-e, vagy az „egyeztetés” csupán annak elbábozása marad...
Én most itt három, egymástól látszólag távol álló, össze nem függő ügyet soroltam fel, de valójában ezek nagyon is összeérnek. Előállítják azokat, akik a bűnözők ellen lépnek fel, a mindenkori kormány 36 éve adós az ügynökakták nyilvánosságával, ezt a történelmi pillanatot totálisan sikerül elfuserálni, a rendvédelmi dolgozók körében pedig, akik az ország közbiztonságát hivatottak fenntartani, még mélyebbre ássák magukat... Valóban, mi ez, ha nem kupleráj?
Lantos János – Kuruc.info
