Barikád: Ezen a héten sem jelent meg írása a Demokratában. Végül is az Orbán-nak írt nyílt levél-sorozatot nem folytatja, vagy a rovatot? Mert a lapban azt olvashattuk, hogy a sorozatot.

Lovas István: A rovatot.

b: Milyen okból?

L.I.: Decemberben nem jelenhetett meg egy Gyurcsánynak írt levél, most pedig az Orbán Viktorhoz szóló levél második részéből ki akartak hagyni két részt. A legnagyobb sajnálatomra így nem tudok dolgozni.

b.: Milyen részeket?

L.I.: Az első rész egyetlen mondatból állt, és így hangzott: Ugyanakkor egyre többen mondják nekem, hogy ők a választófülkében a Jobbikra adják voksukat.

b.: Mondják vagy nem mondják Önnek?

L.I.: Különben nem írtam volna le. Azok, akik szeretik, amit írok, azt várják el tőlem, hogy azt írjam meg, amit látok, hallok és tényleg gondolok. Ha ettől eltérek, azonnal megérzik.

b.: És a másik rész?

L.I.: Arról szólt egy bekezdés, hogy Navracsics Tibor frakcióvezető most kapkodva keres körlevélben olyan nyelveket tudó fiatal diplomásokat, akik szeretnének dolgozni a 2011-es magyar elnökségben.

b.: Ezzel mi volt a baj?

L.I.: Talán az, hogy hozzátettem: a párt ismét nem olvasta a Demokratát, mert ott hosszú évek óta találkozhatott volna azzal a sürgetéssel, hogy pontosan ilyen embereket kell számítógépes adatbázisban tárolni. Míg most már késő, mert a szocik és az SZDSZ már feltöltötte a helyeket. Vagyis, ha a Fidesz győz, ismét csak ők lesznek ott. Gyárfás Tamásnéval együtt. Amiben persze semmi új nem lesz, mert a Fidesz-kormányzás idején is ő osztotta a külügyből az EU-pénzeket, most is ő. Mint ahogy 2010-től is ő fogja.

b.: A Gyurcsánynak írt nyílt levéllel mi volt a baj?

L.I.: Talán az, hogy a bevezetőjében Orbán Viktort idéztem.

b.: Ezt nem mondja komolyan?!

L.I.: De.

b.: Mi a baj az Orbán-idézettel?

L.I.: Talán az, hogy már nem mindenki emlékszik rá.

b.: Hogy szólt az idézet?

L.I.: A közszolgálatinak nevezett Kossuth Rádió október 3-i tudósítása volt és így hangzott: „Hazug, ócska trükknek nevezte a bizalmi szavazást Orbán Viktor, aki sajtótájékoztatóján arra szólította fel a koalíciós pártokat, hogy 72 órán belül menesszék Gyurcsány Ferenc miniszterelnököt. A Fidesz elnöke szerint ellenkező esetben pártja péntekre a Kossuth térre nagygyűlést szervez, amelyet több követhet, egészen addig, amíg a kormányfő hivatalban van".

b.: Ezt mondta?

L.I.: Ezt.

b.: Akkor? Mondja, megengedi, hogy „link"-ben idekattintva elérhető legyen a levél?

L.I.: Miután a szerzői jog az enyém, természetesen. (Ld. itt.)

b.: Ha már érintettük a rádiót, mi a véleménye Such György rádióigazgatóról, akit Fidesz-MSZP-SZDSZ egyezségben neveztek ki oda és legelső intézkedése az volt, hogy nem csak Önt tiltotta le a Vasárnapi Újságból és az egész rádióból, de tiszteletére a jegyzet műfajt is? Az utóbbi intézkedését persze már visszavonta.

L.I.: Such György nyilván a kornak és a helynek kitűnően megfelelő ember. Szereti a pénzt, nem igazán szereti a szólásszabadságot és a hallása, valamint a látása kissé visszafogott...

b.: Ezt hogy érti?

L.I.: Tudja, amikor Gyurcsány rendőrsége a Magyar Rádió épületének udvarára terelt, összebilincselt embereket verte véresre úgy, hogy slaggal kellett a vért „leveretni" a kőről, akkor az üvöltésük nem csak a stúdiók balliberális szigetelőanyagán nem hatolt át a mikrofonokig, de az igazgató se vette észre. Kár, hogy Pinochet nem tudott Suchról, mert akkor nyilván őt nevezte volna ki abba a santiagói stadionba fő smasszernek, amelyet később a nagy chilei énekesről és gitárművészről, Victor Jaráról neveztek el. Azért, hogy ne tűnjön fel neki, amikor ott ezreket kínoznak.

b.: Ön írásaiban inkább védte Pinochetet. Krausz Tamással szemben is. Nagyon is emlékszem rá.

L.I.: Lehet, hogy annak idején rosszul tettem. No nem a Krausz-féle dolgot értem alatta, mert Krausz hazudott a puccsal kapcsolatban. De akkoriban egyszerűbb volt a világ és egyértelmű, hogy aki a Reagan elnök által nagyon helyesen „gonosz birodalmának" nevezett és világuralomra törő Szovjetunió és helyi szocialistái ellen volt, az globálisan a szabadságot, a szabadság eszméjét védte és az azt hordozó Nyugatot. Visszatekintve lehet, hogy nagyon hibás volt a felfogásom. Ezen sokat gondolkodtam, de úgy érzem, most is ugyanúgy viselkednék. Csak jóval nagyobb lelkifurdalással, ha tudnám, az lesz a végén, mint amit látunk magunk körül.

b.: Ön a Magyar Nemzetben jó régen írt egy cikket „Mindannyian gárdisták vagyunk" címmel. Most is azt mondja, hiszen ma ennek kimondásától nagyon félnek?

L.I.: De még mennyire! A Fidesz is az. Csak ők Honi Gárdát akartak. Igaz, hogy sokan már azt is elfelejtették. Mint Orbán Viktor azon mondását, hogy senkit nem hagyunk elesni az utcán. Nem is hagytak. Mármint a Nemzeti Jogvédő, amelynek ügyvédjei éjt nappallá téve váltották be Orbán Viktor ígéretét. Persze egy olyan gárda lenne a leghatékonyabb, amely éppen úgy vállalna fegyveres feladatokat, mint az In-Kal Security. Tudja, hogy nem sok dolog van a világon, amiben mániákus vagyok, de az azonos mérce alkalmazásában feltétlenül.

b.: És mi a véleménye a szörnyűségről, ami Veszprémben történt?

L.I.: Egy kormányzati szerepre készülő komoly pártnak készen kellene már lennie – főként, ha folyamatosan előre hozott választásokat akar – annak a tervének is, miként számolja fel az országban elsősorban a védelmi pénzt kérő maffiát.

b.: Ön szerint a Fidesz ezt tervezi?

L.I.: Honnan tudjam?

b.: Véleménye szerint lesz nálunk „igazságtétel"? Vagyis lakolni fognak azok, akik az országot ilyen állapotba hozták, mint amiben most van?

L.I.: Rogán Antal és Deutsch Tamás is nyilván arra ösztönzik majd Orbán Viktort, hogy ha már 1998 után nem fogták perbe az ország aranykészletét eladó Surányi György volt MNB elnököt, aki több mint százmilliárd forintos kárt okozott az MNB bécsi CW-fiókjával, akkor most végre vegyék elő az ügyet.

b.: Ez morbid humor volt, vagy tényleg ennyire borúlátó?

L.I.: Éljen a remény! Másnak. Akik illúziók nélkül nem tudnak élni. Emberi, nagyon emberi dolog. De nekem Deák talán legpazarabb mondása a kedvencem: „Remény nélkül is tudok küzdeni".

b.: De lehetne jobb nekünk ilyen helyzetben?

L.I.: Viccel?

b.: Hogyan?

L.I.: Kérdezze meg a szlovákokat. Kérdezze meg a nálunk mérhetetlenül szegényebb bolíviaikat. Bírálhatjuk Ficót és Moralest, de a lényeget adta a népnek. Azt, hogy alappal reménykedhet. Az többet számít ötven tragacs Audinál. A „tragacsot" persze nem a kocsi értékére értettem. És fütyülnek közben Amerikára, az Európai Unióra, a „nemzetközi közösségre", amely kifejezést a nyugati lapok akkor használják csak a saját érdekeikre gondolva, amikor egy nagy disznóságot akarnak mentegetni azzal, hogy a „nemzetközi közösségnek" valami tetszik vagy nem tetszik. Ők nyertesek és a választóik a mellükről tépik le az inget, hogy megvédjék vezetőiket azoktól, akik bántani akarják őket. Hívják azt akár Washingtonnak.

b.: Mit tart a Fidesz legnagyobb hibájának?

L.I.: Örülök, hogy kérdezi. Ha egy Fidesz-közeli honlap megkérdezné, mit tartok a Jobbik legnagyobb hibájának, azt is elmondanám. De ők nem kérdeznek senkit, nem folytatnak párbeszédet, mert mindent tudnak. Kár, hogy pont a választásokat nem tudják megnyerni. De visszatérve a kérdésre: ahogyan Gyurcsány felelős mindazért, ami a kormányzás területe, Orbán Viktor a felelős az ellenzék hangulatáért. Aminek felméréséhez nem kell közvélemény-kutatás. Roppant veszélyeket rejt magában a terjedő apátia. Nézze meg a részvételt Ferencvárosban. Ha a Fidesz helyében lennék, igen aprólékosan tanulmányoznám, hogy mi történt a múlt hónap közepén a jobboldali Nagymaroson, ahol nem a jobboldal, hanem igazi trógerek nyerték a helyi választást. A jobboldal otthon maradt. Érti!? Az pedig, hogy a Fidesz a saját támogatóit rugdalja, egyszerűen felfoghatatlan.

b.: Mondana példát?

L.I.: Igen. Egy barátom hívott ma, „habzó szájjal". Kattintson rá a jobboldali, kvázi-neokon utánzat reakcio.hu honlapra. Navracsics Tibor jobbklikk.hu honlapja ajánlja ezt a testvérlapját. Nézze meg a főoldalon egy Kovátsch Gamma Bertalan nevű ember cikkét és olvassuk együtt az Egyrésztmásrészt. „Itt van a Magyar Hírlap, az a fostemető. Volt neki fénykora, amikor én is írtam bele, de nem, Szélesnek nem kellett a Pulitzer-díjam, neki olyan sötét idióták fröcsögése kellett, mint a bayerzsóti. (...) Bazdmeg, szélesgábor, most megnézheted magad, nem kellett az általam képviselt minőség, most szívhatsz a bayerzsótival. Magadnak kerested a bajt, hülyegyerek. Hirdetőidnek annyi."

b.: ???

L.I.: Szabad ország vagyunk. Állítólag.

b.: Nézzünk rá a jobbklikk-re, hogy miket ajánl. A Heti Választ igen, a Demokratát nem.

L.I.: Sajnálom a Demokratát, mert nem érti, hogy bármennyire is igyekszik, ő nem kell a mai Fidesznek. Szégyellik. Mert a Fidesz néhány éve más irányba megy. Nincs Navracsics jobbklikkjén ajánló „link" se a Magyar Nemzetre, se a Magyar Hírlapra.

b.: Viszont ott ajánlja – és erre az interjú előtti beszélgetésen Ön hívta fel rá a figyelmemet – a magyar nemzetes újságírókat gyalázó „Konzervatorium"-ot, amelynek állandó hőse Seres László, amely Horn Gábort idézi díszhelyen, míg hülyét csinál Schmitt Pálból. Ennek a neokon lap blogjának olyan partnerei vannak, mint a Hírszerző, a Judapest, a Libertarius, a Népszabadság tulajdonában lévő Metazin. Ön sokszor írt már a Stockholm-szindrómáról. De hogy ennyire...

L.I.: Ez azért nagy baj, mert amikor a Fidesz iszonyú bajban lesz egy évvel azután, hogy a választásokat megnyeri...

b.: Amikor a balliberális média és a mai kormánypártok milliárdokkal kibérelt páholyból vagy karib-tengeri vitorlásúton a kajütben internetnél ülve uszítják úgy a lakosságot, hogy gyújtsa fel a Fidesz székházát...

L.I.: Igen, akkor az emberek úgy lesznek öltözve...

b.: És a korábban a Fideszért a vonat elé ugró törzsszavazók otthon maradnak...

L.I.: A jobboldal pedig nagyon hosszú időre eltűnik, a Fideszből pedig nem sok marad. Kár, mert 21 évet fogunk elveszíteni.

(Barikád)