Folytatódik a (történelmi) Magyarország várait, erősségeit bemutató sorozatunk. Ezúttal Galyatető közelébe látogatunk, ahol egy mára teljesen elpusztult várról, Nyesettvárról értekezünk.
Az Árpád-kori kisvár a Mátrában található, Gyöngyössolymos közigazgatási területén, ám attól tíz kilométerre, Galyatetőtől jelzett turistaúton nagyjából 20 percre. Különlegessége, hogy 812 méterre található a tengerszint felett, így a Csonka-Magyarország második legmagasabban fekvő erősségéről beszélhetünk.
Nyesettvár felülnézetből a a jól kivehető sánc- és árokrendszerrel (fotó: Magyar Várarchívum Alapítvány)
A Galyatető és a Kis-Galya között kiálló csúcsra építették, gondolom sejthető, hogy innen és ebből a magasságból be lehetett látni a vidéket, mivel a csúcs 200 méterrel magasabb a környező területeknél is.
A mára már teljesen elpusztult várat érdekes módon oklevelek sem említik, így történetével kapcsolatosan jóval kevesebb információ áll rendelkezésünkre, mint általában. Annyi bizonyos, hogy az Aba nemzetséghez tartozott, akik a környéket uralták, köztük több erősséget is.
A terület nyáron (fotó: Magyar Várarchívum Alapítvány)
Ezek a családok igyekeztek a stratégiailag legmegfelelőbb helyre építeni a váraikat, erre a Mátra tökéletes terepet nyújtott. Nyesettvárat nem csak oklevelek, de történelmi iratok sem említik, így tulajdonosa, építési ideje vagy konkrét feladatköre is a homályba vész.
Régészeti vizsgálatokból annyi leszűrhető, hogy szerkezetét tekintve gyűrűvár, valamikor a 11. század során építhette az Aba nemzetség Solymosi ága.
Az egykori vár északi oldaláról Galyatetőre pillanthatunk (fotó: kekesonline.hu)
A vár területét ma már erdő borítja, a felszínen falakat sem látni. Körülbelül 50 méter hosszú és 25 méter széles lehetett, az egykori árkok (9 méter széles), illetve a szépen kidolgozott sáncrendszer viszont látható. A vár nyugati oldalán felvezető út még ma is kivehető, a bejárat sánc délnyugati oldalán lehetett. A belső részében háromrészes épület állhatott. Nyesettvár valószínűleg onnan kapta a nevét, hogy a kiemelkedő hegy olyan, mintha a csúcsát lenyesték volna.
A sánc déli oldala (fotó: kekesonline.hu)
A területen átfogó régészeti kutatást nem végeztek, de érdekesség, hogy Pesty Frigyes történész 1864-ben végzett itt kutatásokat, és feljegyzései szerint ekkor még jól láthatóak voltak a vár romjai és a sáncok is. Később, a 20. században több ízben is vizsgálták a várat, az 1980-as évek elején Árpád-kori kerámiákra is bukkantak.
Nyesettvár a 14. századra valószínűleg már elpusztult, így a török háborúk idején nem lehetett szerepe.
Ábrahám Barnabás – Kuruc.info
Korábbi részek:
