Ugrás a cikkhez
Reklám

A megfelelő szellemi termékek fogyasztása egész évben ajánlott azok számára, akik nem feltétlenül az uralkodó világrend szájíze szerint kívánják kialakítani világnézetüket, gondolataikat. Nyáron viszont – szerencsésebb esetben – több ideje lehet az embernek olvasásra, tájékozódásra. Így hát élek a remek alkalommal, és időről időre olyan köteteket fogok röviden bemutatni, amelyek időtállóak, és érdemesek arra, hogy az ember rááldozza a szabadidejét és elolvassa őket.

Elsőként szerepeljen itt egy olyan mű, amely mindamellett, hogy értékes adalékokat tartalmaz a világháború előestéjén lévő, majd a világháborúban harcoló Magyarországgal kapcsolatban, elsőrendű forrás is, hiszen egy kiváló jobboldali publicista hiteles visszaemlékezéseit tartalmazza. Marschalkó Lajos Vörös vihar című könyvéről van szó. Marschalkó újságírás mellett regényírással is foglalkozott, így a Vörös viharból kinyerhető történelmi információk közérthetően, igényesen vannak megfogalmazva. Ahogy az előszóban az író közli is: „Ez az írás nem tudományos történelmi munka.” S valljuk be, ezért mi rendkívül hálásak is vagyunk. Mindamellett, hogy természetesen a tudományos munkákat sem szabad nélkülözni, kifejezetten jól esik az emberi léleknek a hiteles, választékos, informatív, ugyanakkor könnyen fogyasztható művek olvasása. A Vörös vihar pedig pontosan ilyen.



A Vörös vihar egy 1984-es, San Francisco-i kiadása a Hídfő Baráti Körének jóvoltából (forrás: regikonyvek.hu)

Marschalkó Lajos a Hajdúságban született, eredetileg itt dolgozott nemzeti érzelmű lapoknál, Budapestre az 1930-as években került, ahol a Függetlenség nevű jobboldali napilap munkatársa lett. Az 1945-ös összeomlást követően sajnos neki is, mint oly sok sorstársának, emigrálni kellett, értelemszerűen a Vörös vihart is emigrációban írta. Az úti cél eredetileg az Egyesült Államok lett volna, azonban – ahogy azt a Vörös viharban meg is örökíti – ez meghiúsult, akit érdekel, hogy miért, az olvassa el a könyvet. Végül Németországban telepedett le, itt zárul le az említett kötet története is, s végül itt is halt meg 1968 májusában.




Műve egyszerre kiváló mintája a harcos magyar antibolsevizmusnak, a magyar fájdalomnak és a korabeli táradalom, közélet, politika tűpontos elemzése is egyben. Magyar fájdalom azért, mert a keserű emigráció mellett az író megosztja velünk azt is, milyen érzés is volt, amikor Kőszegnél átlépték a magyar határt. Annak a Magyarországnak a határát, amiért az utolsó percig harcolt a nemzet színe java, ki fegyverrel, ki tollal. A Vörös vihar fejezeteiben betekintést nyerhetünk a magyar társadalom legkülönfélébb bugyraiba, úgy, ahogyan nagy valószínűséggel egyetlen másik műben sem. Az egyik legtanulságosabb például a „Látogatás egy munka-századnál” című fejezet, ahol az író által betekintést nyerhetünk egy ilyen század mindennapjaiba, s amiből megtudhatjuk, valójában hogyan is bánt a honvédség a munkaszolgálatra behívott zsidókkal. Az érdekes történeteken túl pedig Marschalkó olyan mélyen és velősen tud írni a magyar történelem szereplőiről, ahogyan senki más. Így például életem során eddig tőle olvastam a legszebb Gömbös Gyula-ábrázolást.

Aki olvasott már valaha Marschalkotól, az tudhatja, hogy a mellébeszélés, a pongyola fogalmazás, az igazság eltussolása ismeretlen fogalom számára. A Vörös vihar bevezetésében pedig a következőket írja: „Minden antibolsevistának, aki a vasfüggöny mögül származik, tisztában kell lennie azzal, hogy bennünket magyarokat, románokat, szlovákokat, horvátokat és a többieket, Nyugat adott el. A nyugati Morgenthauk adtak el a keleti Beriáknak. Próbáljuk hát levonni ennek a konzekvenciáit, és próbáljuk egymással szövetségben keresni a jövőnket, függetlenségünket.” Micsoda időtálló, nemes gondolatok! Minden szava igazság így több mint hatvan év elteltével is. Kár, hogy az ember már egy kezén meg tudja számolni, hány hozzá hasonló magyar publicista tevékenykedik manapság, ha van még ilyen egyáltalán.

A Vörös vihar egyébként több kiadást is megélt külföldön (természetesen a magyar emigrációs csoportok jóvoltából), ha ismereteim nem csalnak, az első 1952-ben látott napvilágot Buenos Airesben. Az ember természetesen ne is várjon olyat, hogy jelenkori, híresebb vagy nagyobb könyvkiadók kiadjanak hasonló kaliberű könyveket, azonban a Gede Testvérek Bt. áldásos tevékenységének köszönhetően a mű Magyarországon is megjelent, 2002-ben.

Hogy kinek ajánlanám ezt a kiváló történelmi, irodalmi értéket? Mindenkinek, aki többet érez magában annál, semmint kizárólag a „győztesek” írják neki a történelmet, az unalomig ismételt frázisokat.

Ábrahám Barnabás – Kuruc.info

Kapcsolódó:

- Marschalkó Lajos: A kultúr-Európa benyújtja a számlát

- Marschalkó Lajos: A csehek bestialitása példa nélküli a történelemben

- Marschalkó Lajos: Budapest visszanéz

- Mindhalálig - Ötven éve hunyt el Marschalkó Lajos, az utolsó óriások egyike

- Marschalkó Lajos: Halálra ítélem...
- Marschalkó Lajos: Tizenegy ártatlan magyart végeztek ki Raoul Wallenbergért
- Aki még az amerikaiakat is denunciálta - sorok Peyer Károly tanúvallomásáról
- Nyilasfóbiások figyelmébe: mi történt 1944. október 15-én?
- Marschalkó Lajos: A halhatatlan város
- Adalékok a zsidó terrorizmus történetéhez - 110 éve született Marschalkó Lajos
- Marschalkó Lajos: Miért harcoltunk?
- Marschalkó Lajos: Az antijudaizmus kiirtása
- Marschalkó Lajos: Kállay Miklós és korszaka
- Marschalkó Lajos: Nyirő József
- Marschalkó Lajos: Országhódítók
- 1945. május 9.: A kultúra szétesésének kezdőnapja
- Marschalkó Lajos kötelező írása: Mi volt a tiszaeszlári per?
- A barna árnyék - Adolf Hitlerre emlékezünk
- Az utolsó óriások egyike - 108 évvel ezelőtt született Marschalkó Lajos
- Marschalkó Lajos: Új Bibliát
- Marschalkó Lajos: Horthy-Magyarország - Szálasi-Magyarország
- Dobszay Károly: Marschalkó Lajos sírjánál
- Marschalkó Lajos: A csíksomlyói Mária csodája
- Marschalkó Lajos: Szálasi Ferenc emlékére
- NEM FELEJTÜNK! Negyven éve ment el a legnagyobbak egyike
- A magyar Kasszandra – Marschalkó Lajos (1903–1968)
Reklám





Szólj hozzá!

Friss hírek az elmúlt 24 órából