Folytatódik a drágulástrend a Balatonnál is. A tavalyi évekhez hasonlóan már az előszezonban is nevetséges árakkal számolhatnak a pihenésre vágyók, ugyanis a 10-15 százalékos drágulás után 1450 forinttól kezdődnek a lángosárak, de ez az abszolút belépő szint.
A lángos – hiába magyar sajátosság – ár-érték arányban az egyik legnagyobb pénzkidobás, különösen, ha számításba vesszük a nullával konvergáló tápértékét, valamint azt, milyen kevés alapanyag kell az elkészítéséhez.
Siófokon, az Aranyparton egy sajtos-tejfölös lángos 1950 forint, az Ezüstparton az egyik vendéglátóhelynek pedig még így is elgurult a gyógyszere (vagy csak a főszezon árai gyúr), itt 2000 forinttól indul a sima lángos, a sajtos-tejfölös pedig 2600 forintot kóstál. Ehhez a tendenciához zárkózott fel a vitorláskikötő egyik étterme is, itt 2350 forint a sima, és 4000 forint a bolognais lángos.
Hogy ne csak Siófokot vegyük szemügyre, a fonyódi kikötőben 1300 forint a sima, 2900 a sajtos-tejfölös lángos, a töltött változatok 3100 forintba kerülnek. A valamivel talán olcsóbb északi parton, Balatonalmádiban egy büfében 1300 a sima lángos, a sajtos-tejfölös 2300.
Aki pedig a lángos mellé kér egy korsó sört is, helyszín és árak függvényében nagyjából 4000 forinttal kell hogy számoljon.
A drágulásra a korábbi évekhez hasonlóan ugyanazok az indokok: drága a szezonális munkaerő, drágulnak az alapanyagok, no meg a rezsi is emelkedik.
A 10-15 százalékos éves drágulás meglehetősen sok, még a magyar gazdasághoz mérve is. Ezt akkor is el kell ismerni, ha unalmas a lángosárakon való rugózás. Ha ezekkel az árakkal kalkulálunk, és inkább világot látnánk, akkor ennek fényében egy külföldi nyaralás tényleg nem olyan sokkal drágább – legalábbis a „nyaralós kaják” szempontjából.
Mindig a lángoson (esetleg a fagylalton) szokta a hazai társadalom leszűrni ezt a tendenciát, ha nyaralásról van szó, de természetesen más ételek, belépőjegyek árai is megszaladnak (ha már fagylalt, tavaly átlagban 650 forint volt egy gombóc fagyi, úgyhogy a dráguláshoz mérten itt is új árakkal kell számolni).
A téma természetesen évről évre aktuális minden egyes nyáron, e körkép után pedig egyetlen kérdésem van – természetesen költői.
Korábban a lángos, és úgy általában minden más drágulását is a NER uralmával kötötték össze – részben egyébként joggal.
Azonban most, hogy más szelek fújnak, vajon a Tisza-kormány alatt is ugyanannak a folyamatnak leszünk tanúi? (Elvileg négy évünk biztosan van rá, hogy kiderüljön.)
Tudom-tudom, ne kérjek semmit számon egy olyan kormányon, amely egyetlen hónapja regnál – mondaná egy egyszerű, ámde elszánt tiszás lélek.
Ez akár még igaz is lehetne, ám azok az azonnali tehercsökkentő intézkedések sem léptek életbe, melyeket megígértek, ráadásul ha az élelmiszerek beszerzési ára csökkenne, vagy az idénymunka terhein egyszerűsítenének, az akár a hőn áhított lángos árát is csökkenteni tudná – méghozzá hamar.
Vagy már annyira a nyarak része lett a lángos drágulásán való rugózás, hogy nem is ez a lényeg, hanem, hogy méltatlankodjon rajta a társadalom?
Ábrahám Barnabás – Kuruc.info
