Folytatódik az iskolai cigányintegrációval kapcsolatos cikkdömping (utolsó cikkünk, plusz hivatkozásokkal, ITT); most Magyarország21 írását vettük át.

„A szülőket megilleti az a jog, hogy a gyermeküknek adandó nevelést megválasszák.”
Idézet alkotmányunkból

„Elmondom, hogy néz ki mifelénk az integrált oktatás: egy átlagos osztályban van tizennyolc roma gyerek, és öt, esetleg hat olyan, aki nem az. A huszonháromból mondjuk húsz gyerek nem csinál házi feladatot, nem készül, sokszor a felszerelését sem hozza. Az óra negyvenöt percéből harmincöt üres időtöltés, többnyire fegyelmezéssel telik. Maga nem vinné el a gyermekét egy ilyen osztályból az első adandó alkalommal?” Így kezdődik egy Népszabadságos írás, amely a szegregációról szól.

Sok írás jelenik meg a témában. Tulajdonképpen igazi sláger és a hazai folyamatokat nézve egyre inkább az lesz. Bátran fogalmazhat bárki, bármilyen keményen a többségi társadalom elítélésében ezzel csak növeli szakmai és média ázsióját. Ezzel élnek is. Nem szeretném a többségi társadalmat védelmembe venni, de az egyének jogát a saját és családjuk sorsa felett hozott döntésekért igen. Rögtön az elején meg kell jegyeznem, hogy szegregálni nincs jogunk, de a nem integráció nem egyenlő a szegregációval. Még iskolán belül a tiszta cigány és tiszta nem cigány osztályok léte esetén sem beszélhetünk szegregációról az Emberi Jogok Európai Bíróságának döntése alapján. Csak akkor, ha a szünetekben és a tanításon kívüli tevékenység kapcsán is el vannak különítve a gyerekek.

Posztszocialista világunkban rendkívül kevés érték őrződött meg. Szinte az utolsók között lehet említeni a gyermeket. Természetesen ez sem a régi már, mutatja ezt a rendkívül alacsony gyermekvállalási kedv. A kevés gyerek azonban még inkább felértékeli a megszületőket. Sokkal többet vagyunk hajlandók és képesek megtenni értük. A gyerekemnek legyen jobb, mint nekem, vigye többre, ne kövesse el azokat a hibákat. A normális szülők, és ide sorolom a társadalom döntő többségét, a gyermekéért képes a legnagyobb áldozatokra. Nem hinném, hogy olyan világban szeretnénk élni, ahol a szülők nem ilyenek. Nem értékeljük eléggé, pedig ez a közösségért hozott áldozat is, mert ezek a tanult gyermekek lesznek később az adófizetők, akik működtetik az országot.

***

Ma minden kutatás szerint az alulképzettség a magyar társadalom legnagyobb gondja. (A nyolc általánossal sem rendelkezők közül mindössze 10%-nak van munkája, köztük a nők csupán 2%-ának.) Ez az, ami biztos munkanélküliséget garantál, ez az, ami miatt a magyar foglalkoztatottság ilyen alacsony. Ebből következik aztán minden más gondunk, a magas adószint, a költségvetési hiány és így tovább. Nem lehet tehát eléggé hangsúlyozni, hogy a lemaradókért mindent meg kell tennünk, ez nem csak az ő érdekük, hanem az országé is. Ezért semmilyen anyagi és egyéb áldozat nem sok.

***

Az önmagukért és családjukért tenni akaró egyének jogait és jövőjét, azonban nem áldozhatjuk fel érte. Ma kormányzati szakemberek és a pedagógiai szakma azon része, amely anyagi erőforrások fölött rendelkezik, csak az integrált oktatást tartja elfogadható megoldásnak. Ezt erőltetik, ezt tűzték ki célul, pedig ez csupán eszköz kéne legyen. Az elmúlt évek mégsem hoztak eredményeket, ott sem, ahol a lehetőségek adottak, (például az Országos Oktatási Integrációs Hálózat bázisintézményeiben).

A „hívő”szakemberek ugyan kutatások eredményeiről beszélnek, amik bizonyítják, hogy az integrált oktatás magasabb képzettségi szintet eredményez, de ezeknek kézzelfogható eredményét még nem láttuk. A jelenlegi programok eredményességét mérő kutatások sem túl meggyőzőek, mert a statisztikai hibahatárhoz közeli eltéréseket mutatnak, amit akár a kutató buzgóságának is betudhatunk. A téma annyira érzékeny, hogy mikor néhány éve a Népszabiban, megjelent egy kutatás részeredménye az integráció kudarcáról, óriási kormányzati és szakmai nyomással kellett szembenézniük. Az ellenkezőjét állító eredmények tömege jelent meg és a megjelent eredmények is újra értelmezték. Igazi cenzúra feeling volt. (Kuruc.info: bővebb infóért lásd az INNEN induló hivatkozásokat.)

Ennek ellenére, a világban és nálunk is vannak az integráció gyengeségét bizonyító eredmények is, de ezek nem kaphatnak nyilvánosságot. Az egyik legmegdöbbentőbb Roland Fryer közgazdászé, amiről még Obama elnök is említést tesz egyik beszédjében. Ez az "acting white" jelenség, ami arra mutat rá, hogy míg az integrált iskolában a fekete és hispán gyerekek kiközösítik a jól tanuló társaikat, nem tartják követendő példaképnek, addig a nem integrált iskolában a jó tanulók népszerűbbek és gyakrabban szolgálnak példaképként. Ez a sokkoló adat, önmagában is elgondolkodásra kéne ösztönözzön, mert így a legnagyobb motiváló erő kérdőjeleződik meg az integrált oktatásban.

Tulajdonképpen teljesen megdönthetetlen tudományos érvet még nem sikerült találni, hogy a feketék vagy cigányok rosszabbul tanulnának szegregált környezetben. Amennyiben lennének a hétköznapi embereket is meggyőző eredmények, biztosan nem lenne gond az integrált iskolák fenntartásával. Ez azonban mindenhol gond, Amerikában könyvtárnyi szakirodalom van a „white flight”-ről, Ami a fehérek menekülését jelenti a vegyes iskolákból és környékekről..

Amit nálunk integrált oktatásnak hívnak, szülői szempontból nézve egyértelmű kudarc, az ilyen osztályokból, ha a szegények aránya elér egy szintet, aki teheti menekül. Ez igaz a jó tanuló cigány gyerekre is. Aki marad, az végzetesen lemarad, legyen szó cigányról vagy nem cigányról. Ítéljük el azokat, akik gyermekeik jövője miatti aggodalmukban másik iskolát választanak, többlet pénz és fáradtság árán? Nem hinném. Ugyan, sokszor alaptalan a szülők félelme, de ha csak 10 százalék esély van arra, hogy a gyermekem hátrányt szenved, vajon van-e jogom a nevében vállalni ezt a kockázatot? És vajon az államnak nem sérti-e meg alkotmányos kötelességét, amikor ilyen kockázatoknak teszi ki az itt tanuló fiatalokat?

A kutatók azt szokták mondani, hogy azért ad többlet képzettséget az integrált iskola, mert a gyermekek a képzettség felét egymástól kapják és az azonos társadalmi csoporthoz tartozók nem tudnak egymástól semmit tanulni. A bevezetésben idézett népszabis írásban Molnár Zoltán perkupai polgármester is ezt a nézetet képviseli – Nem a gyerekek, a szülők különböztetik meg egymást, a nem integrált iskolában búra alá kerülnek a gyerekek. Nem fociznak, nem diszkóznak együtt a helyi romákkal, nem tanulják meg az együttélés szabályait. Ebből később lesz majd hátrányuk, hiszen csak itt élnek majd az iskola után is. –mondja.

Ez a gondolatkör több ponton sántít. Arról is érdemes lenne beszélni, hogy ki nem tanulja meg az együttélés szabályait, de ez másik írás lenne. Az viszont kifejezetten komikus, hogy ebből az állításból úgy tűnik, mintha azok lennének hátrányos helyzetűek, akiket éppen elítélnek, vagyis az jár rosszabbul, aki elmegy az integrált iskolából. Ezzel szemben, a hétköznapi élet tapasztalata és minden adat azt mondja, hogy akik elmennek ezekből a falvakból, azok előtt van jövő, akik maradnak azok előtt nincs. Másrészt, hogy a budapesti szegénymentes elit gimnáziumokból kerülnek ki a legsikeresebb emberek Ők valószínűleg nem hallottak erről az elméletről, mert belterjes világukban láthatólag nagyon magas képzettségre tesznek szert, sikeresek lesznek és sok pénzt keresnek. Ennek ellenkezőjére nem látunk példákat. Legalább egyetlen pozitív példa lenne a szülők előtt az integrált oktatásról. Valahol lenne egy iskola, ahonnan tömegével kerülnek ki a hátrányos helyzetűből iskolázottá vált, sikeres emberek vagy a világban valahol óriási sikerekről számolhatnánk be a módszert illetően, akkor el lehetne várni a türelmet és a megértést, de ezek nélkül aligha.

A jelenlegi integrált oktatással a legnagyobb baj, hogy képtelen garantálni a normális tanulási körülményeket. Én elhiszem, hogy elvileg nem szenvednek hátrányt a jobb tanulók egy integrált iskolában, de a magyarban biztosan. A rendszer elvett minden fegyelmezési eszközt a tanároktól, és ez rányomja bélyegét az oktatásra. Ma már a diákot ki sem lehet küldeni az osztályból. A diákok ráadásul a jogaikra hivatkoznak, a szülők és ők is egyre gyakrabban inzultálják a tanárokat. Lehet-e olyan iskolában normálisan tanulni, ahol a tanár leköpése, semmibevétele nem nevezhető kirívónak, pedig az ilyen esetek hétköznapinak számítanak egyes helyeken.

Az iskola egyik legfontosabb feladata a szabálykövetés megtanítása lenne, és ma ezekben az iskolákban éppen ennek ellenkezőjét tanulják meg a diákok egymástól. Ez lenne az a tudás, amiért érdemes integrált iskolába járatni a gyerekeket?

Jól látható tehát, hogy a rendszer, amit az oktatási tárca és a kormányzat hozott létre rossz, nem éri el célját. Mégis miden adminisztratív eszközzel ezekben az iskolákban akarják tartani az elvándorló diákokat és a médián keresztül folyamatosan bűntudatot szeretnének kelteni bennünk. Még a beiskolázási körzethatárokat is módosították, korlátozták a szülők szabad iskolaválasztási jogát, azaz a "jobb gyerekek" kimazsolázásának lehetőségét. Egyesek bűnként beszélnek arról, hogy valószínűsíthető, hogy a "jobb szülők" ezután is mindent meg fognak tenni, hogy "jobb iskolába" vigyék a gyerekeiket.

Az igazság az, hogy a politikusok, mivel nem képesek működőképes rendszert kialakítani a gyerekekkel akarják ezt a feladatot elvégeztetni. A diákok azonban nem állnak az iskola alkalmazásában, nem az ő feladatuk a gyengébb diákokkal való foglalkozás. Ők csak pozitív példával járhatnak elől, de ehhez az is kell, hogy ez a példa kelendő legyen. A mai állás szerint nem az, sőt, a tanulni vágyók jogai korlátozódnak. A szülők ezért és nem a szegények vagy a cigányok miatt viszik másik iskolába a gyereküket. Az ő jövőjük árán nem lehet egy elvileg helyes rendszert fenntartani. Nem lehet az elvekért emberi sorsokat feláldozni. Normális viszonyok esetén nem lenne elvándorlás, ha a kormányzat ezt nem képes garantálni, akkor nem kérheti számon az elvándorlást sem.

Még a helyezet igazságossága sem egyértelmű. Amennyiben szigorú logikával nézzük, az a család szenved hátrányt, amelyik kénytelen elköltözni egy szegény faluból gyermekei jövője miatti aggodalmában. Ez a család anyagi csődbe jut. Az ilyen falvakban a lakások szinte eladhatatlanok, így olcsón adja el a házát és sokkal drágábban vesz egyet. E miatt egyre több pénz kell ahhoz, egy ilyen faluban, hogy valaki a jobb környéken születettekkel egyenlő eséllyel induljon. Eddig egy közepes anyagi helyzetű szülő kis áldozattal is képes volt erre, most már csak a nagy áldozat elég. Ezek a fejlemények egyre inkább elitista irányba viszik a társadalmat. Egyre jobban meghatározza sorsunkat, hogy hova születtünk és ezt ez a rendszer is támogatja.

***

A rendszer legnagyobb hibája mégis az oktatáson kívüli van. Nem elég ugyanis, hogy jó legyen az oktatási rendszer, jók legyenek a tanárok, szép az iskola. A legfőbb mozgató rugó, a motiváció, hogy megérje tanulni. Ez ma hiányzik az ilyen szegényfalvak lakosaiból, és az a segélyezési rendszerben keresendő. A kormányzat létrehozta ugyanis a „halmozottan hátrányos helyzetű” kategóriát. Ebbe csak akkor tartozhat valaki, ha szülei nem végeztek többet nyolc általánosnál. Így, ha tanul egy szülő, komoly anyagi veszteség éri, ha nem tud lakhelyet és életformát váltani. Ezt a rendszert azonnal meg kell szüntetni, mert a legnagyobb gátja a tanulásnak.

Egy neves, integráció párti kutató azt mondta, nemzetközi kutatások bizonyítják, hogy ugyanolyan szinten lehet oktatni eltérő képességű gyerekeket és nem szenvednek hátrányt a jobbak. Szegregáltan oktatni könnyebb, de nem az a feladatunk, hogy könnyű munkát végezzünk. Ez igenis nehéz munka.

Cinikusan azt mondhatnám, sok sikert kívánunk, majd ha sikerült, szóljanak és jövünk. A jelenlegi rendszer még nem ilyen. Képtelen a hátrányos helyzetűeknek segíteni, ezért más módszereket kell találni. Nem lehet egy eszközt, az integrált oktatást célként kezelni. Nem lehet doktrínákat az emberekre erőltetni. Senki nem veheti magának a bátorságot, hogy mások életével kísérletezzen általa helyesnek gondolt elvekért, ezt már megéltük egyszer, és nem hiszem, hogy bárkinek az lenne a tanulsága, hogy megérte. Legfőképpen pedig, nem vehetjük el az egyéntől a jogot, hogy ő döntse el, mi a legjobb gyermeke boldogulásához. (Kuruc.info: különösen akkor nem, ha a saját gyerekei elit, esetleg külföldi iskolába járnak. Lásd pl. Gyurcsány esetét a Münchenben tanuló rajkókkal…)

Amíg az élet nem bizonyítja, hogy a jelenlegi rendszer működik, nem adjuk fel ezt a jogunkat.