Halottakról jót vagy semmit, így szól a mondás, ha azonban ehhez tartanánk magunkat, egyetlen elhunyt úgynevezett közszereplőről sem lehetne szólni egyetlen árva szót sem.

Életének 76. évében szombaton meghalt Frenkl Róbert professzor, aki orvos, sportvezető, egyetemi tanár is volt, de mindez nem volt elég duzzadó energiái számára, mert neki még az evangélikus egyház felügyelői tisztét is be kellett töltenie (1989 és 2006 között). Megszámlálni nem lehet, hányféle társaság, szövetség, egyesület elnökeként vett fel még magas (több milliós) fizetést. Többek között 1957-től az OSC ügyvezető elnöke, 1991-től a Magyar Egyetemi Sportszövetség elnöke, 1981 és 2002 között a Magyar Sportorvos Társaság, 1996-tól 2009-ig a Magyar Sporttudományi Társaság elnöke volt, az úgynevezett rendszerváltás után pedig Magyar Olimpiai Bizottság elnöksége is beválasztotta a tagjai sorába, de hogy mi  célból, annak csak a jó Isten a megmondhatója. Egyébként kezdetben a Semmelweis Orvostudományi Egyetem kórélettani intézetének munkatársaként ténykedett egészen 1971-ig, és nyilván ez idő alatt jött rá arra, hogy ő többre hivatott, mintsem hogy csak úgy valamiféle munkatársként dolgozzon. Később a Testnevelési Főiskolán (TF) – mai nevén Testnevelési Egyetemen – oktatott 2004-ig, amikor az intézmény professor emeritusa lett. Energiájából arra is tellett, hogy harminc éven át vezesse a TF egészségtudományi és sportorvosi tanszékét, mi több, 1989 és 1992 között a Nemzeti Egészségvédelmi Intézet főigazgatói tisztségét is betöltötte. 2004-ben pedig szégyenszemre az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem Egyesület elnökévé választották. Szabad idejében pedig még arra is maradt ideje, hogy a sporttal, sportorvoslással kapcsolatos könyveket írogasson.
 
Nem hagyható ki a felsorolásból, hogy a kommunista titkosszolgálatok ügynökeként is lelkesen dolgozott, ami ugye azért lényeges szempont, mert ha nem lett volna besúgó, akkor nem választották volna meg ennyiféle társaság meg szövetség elnöki tisztére, nem lehetett volna belőle egyetemi professzor, és kicsit összébb kellett volna húznia a nadrágszíjat szegénynek odahaza. De végtére is csak jó az, ha az ember szép, kertes házban lakik, gyönyörű autókkal jár, titkárnői is vannak, és külföldre is rendszeresen utazgat, nemde bár? Ne szépítsük, na: Robi bácsi imádta a pénzt és a hatalmat, de az vesse rá az első követ, aki nem ilyen, mint ő! Rendben, mondhatnánk, az emberek végtére is nem angyalok, szeretnek kényelmesen és gazdagon élni, de akkor mit keresett Robi bácsi az evangélikus egyház berkeiben? Mert hívő evangélikusnak hazudta magát, mi több, vezető tisztségekre áhítozott Luther jobb sorsra érdemes egyházában: 1963-tól 1987-ig volt a Deák téri evangélikus gyülekezet presbitere, jegyzője, másodfelügyelője, 1987 és 1989 között a déli egyházkerület felügyelője, 1989-tól 2006-ig a Magyarországi Evangélikus Egyház országos felügyelője, 1991 és 1997 között az országos zsinat világi alelnöke. Lenyűgöző karrier!
 
És ez a lenyűgöző karrier annak köszönhető, hogy évtizedeken át állhatatosan képviselte a kommunista államhatalom, később a liberalizmus érdekeit.  A kommunista rendszer idején hosszú éveken keresztül jelentéseket írogatott munkatársairól, és karrierjét, valamint megszámlálhatatlanul sok, jól fizető tisztségét is annak köszönhette, hogy a kommunista titkosszolgálatok számára dolgozott. Amikor az egyik ügynöklista, melyen a neve szerepelt, nyilvánosságra került, azzal védekezett, amivel a többi besúgó is szokott, vagyis hogy nem ártott senkinek, sőt éppenséggel azok érdekében ténykedett, akikről jelentéseket készített. Az Evangélikus Egyház felügyelői tisztségében a rendszerváltás előtt legfőbb feladatának a „reakciós erők” visszaszorítását tekintette, 1990-től pedig pontosan megérezte, mit várnak tőle, és attól kezdve lankadatlanul küzdött az evangélikus egyházban fellelhető „antiszemita jelenségek” ellen. Frenkl Róbert érdekes módon – ki tudja, miért – a rendszerváltás idején különös felismerésre jutott: rájött, hogy ő valójában nem is annyira a szocializmusért, hanem a cionizmus győzelméért lelkesedik Robi bácsi kulcsszerepet játszott abban a folyamatban, melynek eredményeképpen Luther egyháza Magyarországon immár teljes mértékben lezüllött, elveszítette keresztény jellegét, és a cionista erők befolyása alá került… Sok kitüntetést kapott, és rengeteg jól fizetett pozícióval, kiemelten magas nyugdíjjal honorálták munkásságát, de legfőképpen hazánk gyarmatosítói és kifosztói – előbb a komcsik, majd a cionisták – érdekében végzett ténykedését. A Jó Isten irgalmazzon neki!

Perge Ottó