Ha egy férfi nem hajlandó áldozatokat vállalni az eszméiért, amiben hisz, akkor vagy ő maga, vagy az eszméi nem érnek semmit. Ezt a gondolatot mint idézetet hosszú évekkel, talán már évtizedekkel korábban olvastam valahol. Nem tudtam, honnan ered, de megfogott. Majd kiderítettem, hogy egy bizonyos Ezra Pound mondta. Az ő életútját fogom az alábbi írásban bemutatni.

Fotó: mina-loy.com
Ezra Pound 1885-ben született az Idaho állambeli Hailey-ben, s a 20. századi angol nyelvű költészet egyik legnagyobb hatású alakja volt, ezt még ellenségei sem vonják kétségbe. Merthogy politikai meggyőződése miatt akadtak olyanok szép számmal. Élete bővelkedett a költői újításokban. Fiatalkorát Pennsylvaniában töltötte, itt a helyi egyetemen összehasonlító irodalomtudományt, romanisztikát tanult. Figyelemre méltó, s ennek későbbi életében jelentősége lesz, már fiatalon lenyűgözték a középkori európai nyelvek, a klasszikus irodalom, különösen a trubadúrköltészet.

1908-ban Európába tette át székhelyét, 23 évesen Londonba költözött. Itt az avantgárd irodalmi élet jelentős alakjává növi ki magát, megalapította az imagizmus elnevezésű költészeti irányzatot is. Ennek jellemzője, hogy sallangok nélkül, pontosan, de képszerűen fogalmazott. De kapcsolatba került olyanokkal, mint T. S. Eliot, James Joyce vagy éppen Ernest Hemingway. Például Eliot korszakos művét, a Pusztaságot Ezra Pound szerkesztette meg, amiért Eliot neki ajánlotta a kötetet mint „jobb mesterének”.

Az első világháborút is itt töltötte, ám a háború után egyre inkább csalódni kezdett London szellemi légkörében, úgyhogy előbb rövid ideig Párizsba, majd az olaszországi Rappalóba költözött. Tudni érdemes, hogy állítólag nem ilyenkor járt már először az országban, már az első világháború előtt – akkor még turistaként – járt Velencében, és rögvest magával ragadta annak hangulata. De most már immár hosszabb időre érkezett, és ez nagyon fontos állomás volt életében. Nagyon elmélyült szellemi életet élt. Itt szentelte ideje nagy részét monumentális életművének, a Cantók megírásának is. Ez a több mint száz énekből álló eposz a történelem, a közgazdaságtan, a kínai filozófia és a mitológia komplex ötvözete.

Mivel Pound egyre inkább kezdett foglalkozni gazdasági elméletekkel, megismerte mélyrehatóan az uzsorakamat jelenségét, s ez volt az, ami legelőször is közelíteni kezdte Benito Mussolini akkoriban kezdődő fasiszta rendszeréhez. Meggyőződésévé vált, hogy a modern társadalmak fő ellensége az igazságtalan pénzügyi rendszer, a bankárok által szedett kamat és az állami adósság. Sőt, úgy vélte, a kulturális hanyatlás mögött is ennek a „láthatatlan” pénztőkének az urai állnak. Pound felfogásában az uzsora nem valamiféle pénzügyi kategória volt csak, hanem erkölcsi kategória. Híres művében, a fentebb említett Cantóban, annak 45. énekében a „művészet és a kézművesség megmérgezőjeként” írta le. Akkoriban pedig úgy látta, Mussolini Olaszországa az egyetlen állam, amely szembe mer szállni ezzel a nemzetközi pénzhatalommal.

Fotó: cultura.hu

Szimpátiája odáig jutott, hogy 1933-ban személyesen is találkozott Mussolinivel, és átadta neki a Cantók egy példányát. Amikor Mussolini dicsérő szavakkal illette a művet, Pound ezt óriási elismerésnek vette, és meggyőződésévé vált, hogy a Duce az a felvilágosult uralkodó, aki megérti a költészet és a gazdaság kapcsolatát. Majd 1935-ben megjelentetett egy esszét Mussolini és Jefferson párhuzamáról is, amelyben az amerikai alapító atyát, Thomas Jeffersont állította párhuzamba Mussolinival, a fasiszta vezetőt a klasszikus köztársasági értékek megújítójának látva.

Ennek tükrében nem meglepő tehát, hogy a második világháború kitörése után is Olaszországban maradt, sőt, 1941 és 1943 között több száz rádióbeszédet is tartott az olasz rádió angol nyelvű adásaiban. A beszédeiben hevesen támadta Franklin D. Rooseveltet, az Egyesült Államok háborús részvételét és a szövetségeseket. Gazdasági elméletei ebben az időszakban egyre inkább antiszemita jelleget is öltöttek. A nemzetközi pénzvilágot a zsidósággal azonosította, és nyíltan zsidóellenes retorikát használt a rádióadásokban.

A tengelyhatalmak, így Olaszország számára is vesztes világháború után 1945-ben az amerikai csapatok letartóztatták Poundot. Pisa mellett hónapokig raboskodott egy nyitott acélketrecben, ez pedig konkrétan idegösszeomláshoz vezetett nála. A vád ellene hazaárulás volt, ami halálbüntetéssel fenyegetett, ez sokáig a levegőben is lógott, ám aztán végül beszámíthatatlannak minősítették. Ezért az Egyesült Államokba szállítása után egy elmegyógyintézetbe zárták. A mai napig vitatott, hogy valóban megállt-e orvosilag a nem beszámíthatóság megállapítása. Elképzelhető, hogy ezzel egyfajta menekülőutat biztosítottak számára, hogy ne kelljen bíróság elé állnia, mindenesetre az tény, hogy az intézetben is aktív szellemi életet élt, irodalmi személyeket fogadott, és írt.

De, ami még fontosabb, itt sem tagadta meg nézeteit. Az intézetben töltött 12 év alatt az valóságos zarándokhellyé változott fiatal költők számára. Sőt, 1949-ben megkapta a rangos Bollingen-díjat a Cantóért, ami óriási nyilvános vitát váltott ki. 1958-ban neves írótársai (köztük Eliot és Hemingway) közbenjárására szabadon bocsátották.

Ekkor nyomban vissza is tért Olaszországba, ahol 1972-ben bekövetkező haláláig élt. Egyes források szerint, mikor Olaszországban földet ért a gépe, és ott szimpatizánsai fogadták, római köszöntéssel fogadta őket, jobb karját a magasba emelve.

Fotó: hwbrands.substack.com

Érdekesség, hogy a 2003-ban alakult Casa Pound nevű, hazafias, Mussolini örökségét is felvállaló, ahogy ők fogalmaznak, a „harmadik évezred fasizmusát” képviselő mozgalom az Ezra Pound iránti tiszteletből kapta nevét. A Casa Pound nem átlagos, sokkal inkább formabontó szervezet, módszereik nem hasonlatosak számos szélsőjobboldali szervezetéhez, egy ellenkultúrát építenek, klubházakkal, közösségi élettel, és időnként a politikába is beszállnak, bár országos előretörést nem értek el, de Róma egyes kerületeiben és Dél-Olaszországban értek el figyelemre méltó eredményeket, akár 5–8%-os szavazati arányokat.

De visszatérvén Ezra Pound munkásságára, s a cikk elején megemlített idézetre, azt lehet mondani, hogy Pound hű maradt gondolataihoz. Hajlandó volt eszméiért áldozatot hozni. Mert ahogy róla, úgy eszméiről sem lehet azt állítani, hogy „nem érnek semmit”...

Henney Viktor – Kuruc.info