Idén május 4–5. között rendezik meg Budapesten a Konzervatív Politikai Akció Konferenciáját (CPAC), ami a ’70-es évek óta az amerikai jobboldal éves nagygyűlése. A rendezvényt elsőként az Alapjogokért Központ hozta Európába 2022-ben, amelyen Orbán Viktor is beszédet mondott. Szerinte a találkozó a Republikánus Párt legfontosabb politikai gyűlése.
A CPAC-et Amerikán kívül csak néhány országban rendezik meg, például Izraelben és Brazíliában, ezért érdemes azzal foglalkozni, hogy mit jelent ez, és mit képviselnek a magyar választók számára ismeretlen republikánusok.
A republikánusok
Az amerikai konzervatívok bemutatását azzal kellene kezdeni, hogy a politikai konszenzus náluk a magyartól lényegesen balra van, és az elmúlt években folyamatosan ilyen irányba tolódott. Amikor a fideszes XXI. Század Intézet 2016-ban Magyarországra hívta Milo Yiannopoulost, a republikánusoktól jobbra lévő homoszexuális zsidó véleményvezért, az korántsem okozott osztatlan sikert. Yiannopoulos egyik legismertebb kiszólása a rasszizmus vádjára az volt, hogy: „Hány fekete f@szt kell még leszopnom, hogy ne nevezzenek neonácinak?” Ez rávilágít a magyar és az amerikai jobboldal közötti szakadékra, és sejteti, hogy mit várhatunk azoktól, akiket Szánthó Miklós (az Alapjogokért Központ igazgatója) a „harcostársainak” nevez. De nézzük néhány konkrét példán keresztül.
A republikánus célközönséget megszólító Fox News és OANN hírcsatornák rendszeresen szemlézik a Gays Against Groomers (homoszexuálisok a gyerekeket megkörnyékezők ellen¹) nevű szervezetet, akik legtöbbször a transzideológiát kritizálják. Twitteren nemrég az alábbi képpel hirdették magukat:
Felirat: utasítsd el a modernitást, válaszd a tradíciót!
Ez remekül összefoglalja a republikánus politizálás lényegét. Egyrészt mindig kb. 10 évvel lemaradva követik a demokratákat. Ahogyan a kép is mutatja, a homoszexualitás számukra ma már tradíció. Másrészt a szándékos gyávaságot láthatjuk, ahogyan a transzideológiát csak a homoszexuálisokat maguk elé tolva merik kritizálni, nem vállalják fel, hogy hétköznapi családapák és családanyák nevében tiltakozzanak a gyerekek megkörnyékezése ellen. Harmadrészt pedig, az impotens politizálást általában viccelődéssel próbálják meg elfedni.
Ezt a jófejkedés adták elő a tavalyi hurrikánkatasztrófa után is, amikor Kamala Harris demokrata alelnök megígérte, hogy a színesbőrűek arányaiban nagyobb kárpótlást fognak kapni, mint a fehérek, mivel „nem mindenki indul azonos helyzetből”². A republikánus válasz erre nem az volt, hogy az ilyesmi alkotmányellenes, és meg fogják akadályozni, hanem viccet csináltak az ügyből: „úgy tűnik, már a hurrikánok is rasszisták”.
A bevándorlásellenesnek tartott Donald Trump a 2019-es évértékelőjén kijelentette: „Azt szeretném, ha az emberek [bevándorlók] a valaha volt legnagyobb számban jönnének az országunkba, de legálisan”³. Ugyanaz az erőltetett jófejkedés, ami ugyanúgy a szavazói akarat elárulása.
Amerikában a fehérellenesség mindenhol egyre szembetűnőbb. Állami intézményekben kritikai fajelméletet tanítanak, amely szerint a fehérek a fajuk miatt elnyomók, a Coca-Cola pedig internetes szemináriumokon arra oktatja munkavállalóit, hogyan legyenek „kevésbé fehérek”. Mi erre a republikánusok válasza? A hallgatás. Nem tesznek semmit, mivel szerintük „csak meg akarnak osztani”. Ezzel szemben, amikor egy drogos néger (George Floyd) életét vesztette rendőri intézkedés közben, a baloldal világméretű, több hónapig tartó botrányt csapott, aminek köszönhetően a tüntetők fél Amerikát felgyújtották, és egyes focicsapatok máig térdelnek.
A republikánusokra jellemző a Demokrata Párt politikai szólamainak átvétele, amikor maguk is az antirasszizmus balos ideológiájával tematizálnak („A demokraták az igazi rasszisták!”). A baloldal világképéhez igazodás, rasszistázás, antiszemitázás egy szándékosan vesztes stratégia része, ideológiai fegyverletétel, ami fordítva soha nem fordul elő. A demokraták soha nem mondják, hogy a konzervatívok fehérellenesek vagy keresztényellenesek, hiszen ezzel áldozati szerepben tüntetnék fel az említett két csoportot, szabad kezet adva a politikai cselekvéshez a védelmükben.
Honnan kerülnek ki a republikánus influenszerek és politikusok? Lauren Boebert kongresszusi képviselő, Tomi Lahren politikai kommentátor és műsorvezető, Scott Presler iszlámellenes homoszexuális influenszer, a 2020-as CPAC felszólalója, Candace Owens, a 2022-es magyarországi CPAC sztárvendége. Tavalyelőtt derült fény arra, hogy ezeknek az embereknek a múltjában egy közös elem van: mindegyiküket az Explore Talent nevű modellügynökség regisztrálta, ami Ami Moshe Shafrir izraeli fotós és üzletember tulajdonában áll⁴. A republikánus politizálás olyan mértékben hamis, hogy még a megmondóembereik is csak a zsidóság által kiválogatott és betanított színészek.
Dél-Dakota egy kutatás szerint Amerika harmadik legkonzervatívabb állama, republikánus erődnek számít. 85%-ban fehérek lakják, és 1996 óta kétkamarás republikánus többséggel kormányoznak. Mindez nem akadályozta meg Kristi Noem kormányzót abban, hogy a transzgender-ideológiát korlátozó törvényjavaslatok tucatjait vétózza meg⁵. Nemcsak olyan törvényeket, amelyek a fiatalkorúak hormonkezelését vagy nemi átalakítását korlátozták volna, hanem még azt is, hogy a női sportversenyeken csak született nők indulhassanak.
Hogyan lehetséges ez? A dél-dakotai székhelyű Sanford Health orvosi konglomerátum a szigorítás ellen lobbizott, hiszen a nemi átalakításon óriási a haszon. Amerikában pedig a lobbi (értsd: korrupció) teljes mértékben legális. Hogy a választók akarata nem érvényesül, az senkit nem érdekelt. Kétpártrendszer van, ahol a republikánusok ellenében egy új pártot felfuttatni csak dollármilliárdokból lehetne, így a választó semmit nem tehet.
Kristi Noem szintén republikánus ikonnak számít, a 2022. évi floridai CPAC-en ő is beszédet mondott.
Említést érdemel még Rod Dreher, a The American Conservative szerkesztője, aki a Danube Institute ösztöndíjasaként 2021-ben költözött Magyarországra. Azóta rendszeresen pozitív hangvételű cikkeket ír az Orbán-kormányról, amelyeket a Mandiner is szemlézni szokott.
Dreher nemrég az amerikai jobboldal széleskörű megvetését váltotta ki, miután Thomas Achord (egy klasszikus keresztény nevelést nyújtó iskola korábbi igazgatója) ellen boszorkányüldözést rendezett. Achordról tavaly derült ki, hogy az interneten álnéven antiszemita és rasszista megjegyzéseket tett, ami után az iskola azonnal elbocsátotta. Dreher ezt követően több cikket és bejegyzést szánt Achord támadásának, károkat okozva ezzel az adományokból fenntartott iskolának is, a konzervativizmus kis szigetének az amerikai rengetegben.
Charles Haywood esszéista Drehert az „eunuchjobboldal” tipikus képviselőjének nevezi⁶, aki azon kívül, hogy jobbra támad, úgy próbál erkölcsi tekintélyre szert tenni, hogy egyenlő távolságra helyezi magát a bal- és jobboldaltól, annak ellenére, hogy az elmúlt 70 évben a politikai konszenzus kizárólag balra tolódott. Ennek az eunuchjobboldalnak a kiemelkedő képviselője a narancssárga zoknis Szánthó Miklós is, aki nemrég a kitöréstúra résztvevői és a vétlen magyarokra támadó antifa terroristák közé tett egyenlőségjelet⁷.
A fentiek és még sok más eset miatt, nemcsak a radikális jobboldalnak, hanem a jobbközép egy jelentős részének is az a véleménye, hogy a Republikánus Pártnak pusztulnia kell. A konzervatívok (konzerválni=megőrizni) soha nem őriztek meg semmit, minden társadalmi kérdésben veszítettek az elmúlt hetven évben. Egyetlen feladatuk, hogy a Demokrata Párt hatalomgyakorlását legitimálják azáltal, hogy a demokrácia látszatát fenntartva veszítenek. Mindez nem független attól, hogy a két nagy párt 25 legnagyobb támogatójából 15 zsidó származású⁸, ezért az ő akaratuk érvényesül.
Amerikában a bal- és jobboldal hamis kettősségét a „kóser szendvicsnek” nevezik. Mindegy, melyik oldalra szavazol, mindig ugyanazt kapod, mert a szendvics mindkét fele kóser.
Az amerikai és a magyar jobboldal összeboronálása?
Kérdés, hogy mi a CPAC Magyarországra hozatalának valódi célja? Szánthó Miklós azzal reklámozza a rendezvényt, hogy „A liberálisok rémálma a nemzeti erők nemzetközi összerendeződése”. Vagyis szerinte össze kell fogni nemzetközi szinten ahhoz, hogy legyőzzük a liberálisokat. Csakhogy ez hazugság, a republikánusok nem az összefogás hiánya miatt veszítenek, hanem azért, mert ez a feladatuk, a cionista lobbi zsebében vannak, és szándékosan árulják el a választóikat.
A valódi célnak több köze lehet ahhoz, ami már feltűnt néhányaknak, hogy az olyan konzervatív vezetők, mint Trump, Bolsonaro, Orbán, Le Pen, Salvini és Meloni, mind egy kaptafára készülnek: cionizmus, zsidó-kereszténység, Izrael-imádat és mímelt patriotizmus (nacionalizmus helyett). Úgy tűnik, mintha a Demokrata és a Republikánus Párt hamis kettősségét globális szinten is szeretnék kiépíteni. A nyugati jobboldalt így a Republikánus Párt mintájára egységesítenék az ideológia szintjén.
A szemünk előtt zajlik a magyar jobboldal amerikanizálása. Kereszténység helyett a kormány elkezdett zsidó-kereszténységről beszélni. A kétpártrendszer kialakítása felé tett lépés volt, amikor a parlamentbe kerülést pár évvel ezelőtt megnehezítették. És itt van a szélsőséges cionizmus (a zsidóság etnikai alapú érdekképviselete itthon és külföldön), ami a magyar érdekképviselettel összeegyeztethetetlen. Olyan ez, mintha a magyar kormány román nacionalistának vallaná magát. Békés Márton, a XXI. Század Intézet igazgatója szerint „a baloldal antiszemitizmusa az anticionizmus”⁹. Tehát, amíg a Fidesz nem nacionalista, a cionizmusnak még a kritikáját is főbenjáró bűnnek tekinti. De beszélhetnénk a kormány szándékosan vesztes kommunikációjáról is, amikor Sorost vagy az antifasisztákat nácizzák.
Létezik egy magyar történelemszemlélet, ami szerint világos párhuzam vonható 1919, 1956 és 2006 között. Kun Béla, Rákosi és Gyurcsány egymással történelmileg folytonos, ahogyan a marxizmus és a neomarxizmus is. Az elmúlt bő 100 évünk a zsidó (internacionalista) hatalmi törekvések elleni küzdelemről szólt, ami mára a magyar identitás része. Kicsiben ez képződött le a kitörés napján megjelenő vörösterroristákkal és Jámbor Andrással is. A Fidesz ezt a szemléletet szeretné meghamisítani a nyugati (zsidó) világkép átvételével, amiben a nácizmus az elképzelhető legnagyobb gonosz. Amikor Bayer Zsolt az antifasisztákat nácizza, az ugyanúgy a valóság teljes fejre állítása, mint amikor a transzaktivisták szerint a férfiak lehetnek nők is.
A CPAC az amerikai befolyás erősödésének jelképe. Milo, Rod Dreher, Candace Owens, Kristi Noem – ezek Szánthó Miklós „harcostársai”, akikkel konzervatív „seregszemlét” tervez. Ha a Kínai Kommunista Párttal rendeznénk konzervatív konferenciát, az is kevésbé lenne abszurd, amennyiben elnevezés helyett a valóságot nézzük. De engedjük el a konferenciázást. Arra szerettem volna csak rávilágítani, hogy a magyarok amerikanizálása – még ha jobbról jön is – egy óriási átverés. Nem a mi érdekünk, nem mi szeretnénk, hanem a százkarú cionista polip.
Orwell szerint „Minden zsarnokság csalással és erőszakkal uralkodik, de ha a csalás lelepleződik, kizárólag az erőre kell támaszkodniuk.” Ezért szükséges a csalást leleplezni, mert ha sikerül, utána az erejüket is el fogják veszíteni.
Doktor Faust
(A szerző olvasónk.)
Megjegyzések:
¹A „groomer” szót nehéz pontosan lefordítani, olyanokra utal, akik kiskorúak bizalmába férkőznek, hogy szexuálisan kihasználják őket.
²Egyenlőség (equality) helyett méltányosságról (equity) beszélt, ami azt jelenti, hogy az „elnyomott” kisebbségek arányosan többet kapnak.
³https://www.politico.com/story/2019/02/05/trump-state-of-the-union-legal-immigration-1148629
⁵https://www.nationalreview.com/2023/01/how-gender-ideology-conquered-south-dakota/
⁶https://im1776.com/2022/12/13/no-enemies-to-the-right/
⁷https://mandiner.hu/cikk/20230212_szantho_miklos_velemeny_antifa_budapest
⁸https://www.jta.org/2020/09/24/politics/meet-the-top-15-jewish-political-donors
⁹https://www.xxiszazadintezet.hu/bekes-marton-konszenzuskepzo-jobboldal/
