Mónus József írja szerkesztőségünkhöz eljuttatott levelében:
897 méter meglőve! Végre ténylegesen 907 méter közelében, világrekordot lőve!
Sokan megkérdezték: miért mentél tovább ekkora időhiány közepette, egy világversenyről kilépve, átutazva a világot Kirgizisztánba a World Nomad Gamesre?
Miért mentél hétfőn elindulva csütörtökig egyfolytában egy másik világrészre, a bizonytalanba? Nem volt elég?
Azért mentem tovább, mert megígértem. Megígértem, hogy a magyar csapat segítségére leszünk.
A Kurultáj vezérkara, amely egyben a verseny során az egész magyar csapat versenyzését szervezte, irányította, megvette repülőjegyeket, és számított ránk. Mennünk kellett. Mennünk kellett a csapatért. A kimondott szó jogán, a zászló becsületéért!
Egy ember kivételével minden csapattagnak szeretnénk megköszönni, hogy mellettük állhattunk a harcban, és számíthattunk mindenben segítségükre. Nagyszerű emberek, remek társak voltak.
Hogyan oldottuk meg a tornyosuló nehézségeket?
Sajnos mikor megtudtuk, nem lesznek meg az íjaink, nyílvesszőink, hiszen a légitársaság nem szállította le velünk együtt a csomagokat, akkor egy repülőre átszállás közepette a csomagtartóban lévő íjakból, nyílvesszőkből összeállítottunk egy-egy szettet. Ezzel nekivágtunk Kirgizisztánnak.
Kirgizisztánnak úgy, hogy leraboltak bennünket Párizsban lekésett gép jogcímen majdnem 1000 euróval. Majd barátaink segítségével a biskeki járatot átírattuk Isztambulból 12 ezer Ft-ért, egy nappal későbbre. Majd elindultunk.
Menet közben Isztambulból telefonálva a minisztériumtól kértünk és kaptunk segítséget, akik a kirgiz repülőtérről a hegyek között lévő verseny helyszínére szállítás technikai részét megszervezték pár óra alatt, hogy a 280 km távolságot egy Volgával megtehettük biztonságosan. 250 dollárt kért Szergej, a söfőr.
Hétfőn indultunk Amerikából és szinte egyfolytában utazva csütörtök délután egy órára kiérkeztünk. Négy órakor pedig megkezdődött a versenyünk.
Mónusné Ani, a feleségem kezdett. Gyakorlatilag úgy győzte le az induló nemzeteket, hogy kb. 80 méterrel a másodikat, de gyakorlatilag az egész pályát átlőtte. Óriásit lőtt! Megnyerte a Nomád Olimpia aranyérmét!
Ezután lőttem én. Nekem a 130 fontos íjamhoz csak 42 fontos nyílvesszők maradtak. Ezeket próbáltam kilőni, de nem tudtam jól. Eltörtek a tollak, és a vesszők megsérültek. Egy vessző volt pár centire a másodiktól. Ez a vessző a bronzot hozta a zászlónknak.
Két év harcai után, két Hódítók Kupája után, 2 World Archery World Rekord, Eurázsia-bajnoki címek után, Kahramanmaras 700 lövője és rengeteg más győzelem után jött egy 897 méteres világrekord és a kirgiz balszerencse. Nem tudtam többet tenni.
Látom, napról napra, már országok versenyeznek ellenem, teljes pénzügyi háttérrel, hatalommal. Én pedig? Szétszakadozott kaftánban, elfoszlott bőrcsizmában, elkopott mundérban, de büszke és fényes szőrű Farkassal, a lelkemmel, konokul, emelt fővel, a világ legjobb íját elkészítve műhelyemben, bármire felkészülve.
De országok ellen nagyon nehéz. Mindig tízezrek jönnek ellened évről évre. De mégis ez nagyon jó! Próbára teheted hitedet, békében, barátságban.
Csak harcolni akartam, csak megmutatni, jobb ma kiállni magunkért, magyarságunkért, mint gyáván megfutni.
Egy haza, egy zászló, egy nemzet és sok-sok harc ezek dicsőségéért!
Sikereket hozott a gyulai távlövő vb is
Ezt a harcot szeretem, ezt a harcot vágyom. Állandó feszültségben, állandó felkészülésben élni hónapról hónapra. Hol versenyen, hol a bástyán.
Miért jó ez? Ne kérdezze senki! Nem gondolkozom a válaszon. Csak tudom, hogy mennem kell.
Világcsúcshalmozás Amerikában
Látod, a világ elmegy melletted, nincs mód, hogy beszerezd, amire szükséged van, nem építesz házat, nem veszel új autót, nem mész szabadságra, nem nézelődsz a világba, csak harcolsz. Harcolsz addig, amíg elfáradva összerogysz esténként. De másnap felkelsz, új erővel, újra és újra. Éltet a vágy, hogy büszke akarsz maradni, hinni akarsz és hiszel. Hiszel, hogy gyermeked látja a harcodat, erőt vesz belőle, és tovább megy az utadon.
A magyarok útján! Veletek! Együtt! MI mindannyian! A zászlónk becsületéért!
A Farkas-csapat tagjai:
- Mónusné Ruszin Anna Mária - a Hajdúnánási Bocskai Általános Iskolában tanít, a Hódos Imre SC-nek lövi az eredményeket
- Prokaj Kiara Felícia - a Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi Karán tanul, és az egri Vitézlő Oskolának lövi az eredményeket
- Mónus László József - az Óbudai Egyetem Bánki Donát Gépész és Biztonságtechnikai Mérnöki Kar járműtechnikai szakán tanul és a Hódos Imre SC-nek lövi az eredményeket
- Mónus József, a Farkas - nem ebben a világban él, csak történelmet akar írni a mában, a múlt tiszteletéért
Barátsággal,
a Farkas
Korábban írtuk: Tucatnyi érmet nyertek a magyarok a Nomád Világjátékokon: az aranyérmeket az íjászok szerezték
