Az egyiptomi utcákat birtokukba vevő tüntetők közül sokan egyetértenek abban, hogy egy ember kiemelkedik a tömegből: a velük együtt tiltakozó Mohamed el-Baradei.

A Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ) korábbi főigazgatója csütörtökön tért haza, hogy - az őt ért halálos fenyegetések ellenére - népével együtt élhesse át az eseményeket.

"Néhány héttel ezelőtt rendeletet adtak ki ellenem, amely alapjában véve azt mondta, hogy nincs szükség rám, mivel szembeszálltam az uralkodó osztállyal" - magyarázta a 68 éves, kairói születésű Nobel-békedíjas a CNN amerikai hírtelevíziónak kedden.

Baradei csütörtök éjjel annak ellenére hazautazott Bécsből, hogy nem élvez hivatalos biztonsági védelmet. "A népemmel kell lennem" - szólt az indoklás. A diplomata, aki eddig csak a távolból követte figyelemmel a fejleményeket, és az interneten biztosította támogatásáról a tiltakozókat, hosszú idő után úgy döntött, hogy kész a rendszer megváltoztatását követelők élére állni.

Az egykori professzornak már csak egy párt kell, mivel a Facebook-hívek csoportjaival egyelőre még nem megvalósítható a politikai képviselet. Amikor Baradeit arról kérdezték, hogy indulna-e az elnökválasztásokon, a következőt felelte: "Hogy jelöltetem-e magam, vagy sem, az teljesen lényegtelen. Egyébként teljesen egyértelműen elmondtam, hogy a jelenlegi, cinkelt lapokkal játszó politikai rendszerben nem vagyok hajlandó indulni." A volt NAÜ-főigazgatónak az a fontos, hogy "Egyiptom demokráciává váljon, felzárkózzon a 21. századhoz, és olyan modern és mérsékelt társadalom legyen, amelyben tisztelik a szabadságot és az emberi jogokat".

Egyiptomban - a közeli Tunézia mintájára - kedd óta hatalmas tüntetések zajlanak, amelyekben gazdaság és politika összemosódik. A kijárási tilalomnak, a bebörtönzéseknek, az erőszakos hatósági fellépésnek, a néma telefonoknak és a szétkapcsolt internetnek fittyet hányva országszerte több százezren vonultak utcára pénteken, a "harag napján".

Köztük volt Baradei is, akit azonnal házi őrizetbe vettek. A hatalom birtokosai érzik az egykori főigazgató által jelentett veszélyt, és ellentámadásba lendültek. Elkeseredett harc indult Baradei ellen, akit már korábban is az egyiptomi valóságtól elszakadt külföldi ügynökként próbáltak beállítani.

A jogász 2010-ben hallatta először komolyabban hangját Egyiptomban. Miután februárban hazatért, megpróbált szövetségeseket toborozni néhány demokratikus reformhoz és az alkotmány módosításához, amely ahhoz kellene, hogy a 2011 szeptemberi elnökválasztásokon független jelölt is indulhasson. Később a tisztességtelen őszi parlamenti választások bojkottálására szólított fel. A kampányidőszakban gyakoriak voltak a megfélemlítések, s az ellenzéket távol tartották a médiától. Az egyiptomi vezetők nem hagyták annyiban, s megkezdték Baradei lejáratását. Kormánypárti lapok fényképeket közöltek lányáról, Lajláról fürdőruhában, illetve borospohárral a kezében, s így próbáltak ellenérzést kelteni a konzervatív muszlim körökben.

A szigorú, meggyőződéseiben szilárd Baradei ennek ellenére sokak - különösen a fiatalok és a középosztály - bizalmát élvezi. Bár a diplomata csapnivaló szónok, sosem hunyászkodott meg a hatalommal szemben, s talán ez teszi őt az egyiptomiak szemében hőssé. Még a NAÜ főigazgatójaként borsot tört George W. Bush akkor amerikai elnök orra alá, amikor 2003-ban a szervezet jelentésében közölte: nem talált bizonyítékot Szaddám Huszein iraki diktátor atomprogramjára. Később az iraki invázió után is nyíltan bírálta Washingtont. Legutóbb Iránt vette védelmébe, s a szankciók helyett óvatosabb megközelítést javasolt.

S hogy honnan jön ez a jellembeli szilárdság? "Apám azt tanította, hogy ragaszkodjunk elveinkhez - vallotta be Baradei. - A szabadságot és az emberi jogokat hirdette a nasszeri korszak legsötétebb éveiben."

Baradei jogász gyermekeként született, s később maga is apja nyomdokaiba lépett. 1964-ben csatlakozott az egyiptomi diplomáciai szolgálathoz: az ENSZ-nél, majd 1984-től a NAÜ-nél dolgozott. 1993-tól 2009-ig állt a szervezet élén. Nős, két gyermek apja.

A professzor komoly szakítást jelenthetne a múlttal, hiszen civil, és semmilyen korrupciós ügy nem szennyezte be nevét. Egyiptomot a királyság bukása óta a hadsereg soraiból kikerült, többé-kevésbé lekenyerezhető elnökök irányították. Baradeit otthon és a nemzetközi színtéren is elismert szereplőként tartják számon. 2005-ben Nobel-békedíjat kapott "az atomenergia katonai célú felhasználásának megakadályozását célzó erőfeszítéseiért", 2006-ban pedig a legrangosabb egyiptomi díjjal, a Nílus-érdemrenddel tüntették ki.

Az egykori NAÜ-főigazgató szerint a tüntető egyiptomiak szeme előtt a Zin el-Abidin ben Ali tunéziai elnök lemondásához vezető jázminos forradalom lebeg, amely Obama üzenetét - "igen, meg tudjuk csinálni" - valósította meg az arab világban. A nép rájött: képes arra, hogy "megváltoztasson egy megkövült és elnyomó rendszert".

Hogy Baradei meg tudja-e csinálni, az a jövő zenéje. Egy 2010-es interjúban mindenesetre azt állította, hogy "nem akar az új fáraó lenni".

"A reményvesztettség, félelem és elkeseredettség az oka annak az illúziónak, amely azt hirdeti: egy ember megválthat mindenkit - hangsúlyozta. - Ez a legnagyobb probléma, amellyel szembesülök: valahogy meg kell értetnem velük, hogy társadalmi kezdeményezések nélkül nem megy."

"Vedd kezedbe az életed irányítását, ez az alapvető üzenetem az emberek számára" - fűzte hozzá. Úgy tűnik, idén talán többen hallgatnak rá, mint korábban.

(MTI)