Ugrás a cikkhez

A hegyvidéki képviselői pozícióért kampányoló balliberális politikusok nem távolítanák el a sok vitát kiváltó turulszobrot – derült ki a Partizán hétfői előválasztási vitájából. Gulyás Márton azt kérdezte a jelöltektől, hogy elégedettek-e a szobor körül kialakult helyzettel és azzal, ahogyan az önkormányzat rendezni próbálta ezt a helyzetet, illetve hogy kezdeményeznék-e ennek a konfliktusnak az eltérő módú feldolgozását.




Mindhárom jelölt egyetértett abban, hogy a szobornak a helyén kell maradnia.

A Pálinkás József-féle Új Világ Néppárt színeiben induló Visi Piroska arról beszélt, hogy a turulszobor a "fars, dilettáns, tudománytalan és empátia nélküli emlékezetpolitika" állatorvosi lovaként működik. Mivel a társadalmunk Visi szerint nem számolt el a múltjával, a szobor a "hülyeség mementója", és azért kell meghagyni, hogy arra emlékeztessen, ahogy nem szabad bánni az áldozatokkal.

Az LMP által is támogatott, de DK-s színekben politizáló Komáromi Zoltán azt mondta: ő bizonytalan a turulszobor ügyében, mert ha azt "erőből" lebontanák, akkor ugyanazt követnék el, mint azok, akik a szobrot "erőből" hozták létre. Ő azt javasolta, valahogyan "tegyék súlytalanná a szobrot, akadályozzák meg azt, hogy a nácik találkozóhelye lehessen", és felvetette egy helyi népszavazás lehetőségét is, ahol a lakók dönthetnének a szobor sorsáról.

A momentumos Hajnal Miklós, aki élvezi az MSZP, a Párbeszéd és a Jobbik támogatását is, erre azt reagálta, hogy nem tartja jó ötletnek a népszavazást, mert túlságosan megosztó kérdésről van szó. Hajnal szerint a békítő, konszenzusos megoldás az lenne, ha a szobor maradhatna a helyén, de az önkormányzat elismerné azokat a hibákat, amiket a szoborállítás kapcsán elkövetett, és azokért bocsánatot is kérne. Emellett arról beszélt, hogy meg kellene teremteni "a nyilasterror most még szinte teljesen hiányzó helyi emlékezetét a XII. kerületben".

(Telex nyomán)

Frissítés: Vásárhelyi Mária nagyon kiakadt - öröm olvasni:

Sajnálom, hogy ezt kell írnom, de számomra nagyon-nagy csalódást jelentett, ahogyan az XII. kerületi ellenzéki képviselőjelöltek a Turul szobor általuk tervezett jövőjéről nyilatkoztak. Mindhárman azt mondták, hogy megválasztásuk esetén nem bolygatnák a kérdést, a helyén hagynák a szobrot. Nem azért mert szerintük rendben van, hogy ott van, vagy egyetértenének a szobor üzenetével, fogantatásának körülményeivel, aktuálpolitikai jelentésével, hanem egyszerűen csak gyávaságból. Szóról-szóra ugyanazért, amiért Pokorni Zoltán sem mert hozzányúlni ehhez. Pedig ő is tudja, hogy morálisan vállalhatatlan, esztétikailag elviselhetetlen, politikailag kártékony, de a "ne huzigáljuk az alvó oroszlán bajszát" jegyében, inkább nem húz ujjat a neonácikkal, akiknek ez szent zarándokhelye. Nem azért lett ez ilyen fontos a neonácik számára, mert a ősi és egyben nyilas jelképet, a turult ábrázolja, hanem mert az erejüket szimbolizálja. Azt, hogy mégiscsak az történik itt, amit ők akarnak. Nem a turulról szól ez a ki sem tört háború, hanem az erőről. És annak ellenére, hogy 20 éve jól látszik, hogy a magyar közvélemény mindig arra mozdul, ahol az erőt érzi, az ellenzéki pártok rendre hátrálni kezdenek egy olyan kérdésben, amelynek legeslegelsősorban morális súlya van. De ugyanez történik a Szabadság téri borzalmas emlékmű esetében is. Biztos vagyok benne, hogy egyetlen ellenzéki politikus sincs, aki egyetértene ezeknek az emlékhelyeknek az üzenetével, szimbolikájával, esztétikájával, és tisztában vannak azzal is, hogy morálisan mennyire káros és fertőző ezek - és a hozzájuk hasonlók - jelenléte a köztereken, az emlékezés helyein, de nincs elég önbizalmuk és bátorságuk, hogy legalább annyit mondjanak, hogy ha győznek, akkor biztos, hogy lépnek ebben az ügyben. Még azt sem kellett volna mondani, hogy azonnal lebontatják - bár szerintem ez lenne a helyes - de legalább annyit, hogy lépnek az ügyben. Miközben ugyancsak húsz éve folyik a mantra a szimbolikus politizálás fontosságáról. De úgy tűnik mégsem értik, hogy ezek az emlékművek sokkal többről szólnak, mint egy turul madárról vagy Gábriel arkangyalról és talán azt is tudják, hogy mennyire mérgezőek ezek az üzenetek. Mondhatnám, hogy személyesen is érintett vagyok ebben az ügyben, hiszen a dédnagymamám neve ott szerepel az Alma utcai idősotthonban meggyilkolt zsidók között, de számomra ez sokkal többről szól, mint a személyes családi tragédiáról. Arról szól, hogy az általam támogatott ellenzéknek van-e ereje és bátorsága megállítani az ország fasizálódását vagy a "békesség kedvéért" tovább tántorgunk a szakadék felé.

Korábban írtuk:

- Sem lerombolni, sem átminősíteni nem akarja már Pokorni a turult

- Mi Hazánk: hess a turultól!

- Pokorniék átminősítenék a turulszobrot, az új második világháborús emlékmű már sokkal kóserebb lesz
- Pokorni két sírógörcs között bejelentette, hogy "áttekinti" a turulszobor ügyét, mert a szimbólum "megosztó és szerencsétlen"
- Máris teljesült Pokorni vágya: leragasztották a nagyapja nevét - az elkövető is a nyilasok egyik kiirtott áldozata lehet
- "Nem vagyunk egyek" - Zsindex-alapító mutatja meg, miért fölösleges a Pokorni-félék alázkodása a bosszú népe előtt
- Pokoljárás Pokorni módra
- Szoborvédő akciócsoportot szervez a Mi Hazánk
- György Attila: aki a turulhoz hozzányúl, minimum letöröm a kezét




Szólj hozzá!

Friss hírek az elmúlt 24 órából