Pontosan 20 évvel ezelőtt Olaszliszkán valami olyan történt, ami ép ésszel felfoghatatlan. Olyan szintű brutalitás, kegyetlenség és az emberi mivolt teljes hiánya jelent meg és koncentrálódott, ami azóta is megrázó. 2006. október 15-én gyilkolták meg Szögi Lajost. Idézzük fel, mi történt azon a napon.

Fotó: RAS-Archív

Mai napig emlékszem, azon az októberi napon verőfényes, szép idő volt, vasárnapi nap volt. Olaszliszkán egy 11 éves kislány váratlanul Szögi Lajos 44 éves tiszavasvári tanár autója elé szaladt, majd az árokba esett. A férfi megállt, hogy meggyőződjön arról, nem esett-e baja. Vesztére. Egyébként semmi baja nem esett, és ezt a gyilkosok is látták. Ám a hozzátartozók rátámadtak, kirángatták az autójából, és két kiskorú lánya szeme láttára brutálisan halálra verték.

Szögi Lajos 1962. március 4-én született, és a tiszavasvári Kabay János Általános Iskola földrajz–biológia szakos tanára volt. Természetkedvelő, háromgyermekes családapa volt. Mindössze 44 éves volt. A nyolc vádlott közül három életfogytiglani, három 15 év körüli, két fiatalkorú pedig 10 év körüli szabadságvesztést kapott. A 2009-es másodfokú ítélet három elkövető esetében életfogytig tartó fegyházbüntetést szabott ki, a legsúlyosabb büntetésnél a feltételes szabadlábra helyezés legkorábbi időpontját is meghatározták.

Az elsőrendű vádlott, Horváth Dezső 2019-ben, mintegy 13 év fogság után szabadult feltételesen. S mindannyian tudjuk, hogy a gyilkosok cigányok voltak. Sőt, a 2009-es büntetőper tárgyalásáról szóló tudósítások szerint a kislány édesanyja azt kiabálta: „Öljétek meg a magyart, mert meghalt a gyerek!” Hangsúlyozom újra, mindenki látta, tudta, hogy a kislánynak semmi baja…

Ezek a tények, de ugyan mit adnak ezek vissza abból, mi is Olaszliszka jelentősége?

Mert vannak olyan események az ember életében, amelyek nem vele és családtagjaival történnek, még csak nem is barátaival vagy ismerőseivel, tehát elméletileg nem részei a közvetlen életének, mégis úgy él benne az emlékük, mintha személyes érintettsége lenne. És tulajdonképpen van is. Általában ilyenkor mindenki emlékszik, éppen hol és mit csinált, mikor hírt kapott az adott történésről. Sokan vagyunk, akik így emlékszünk arra a 20 évvel ezelőtti napra, ami Olaszliszkán történt.

S ugyanilyen sokan vagyunk, akik sorra fogalmazzák meg a kérdéseket: azóta változott valami, vagy megtörtént-e a jogos igazságszolgáltatás? Nem és nem.

Visszaolvasván a fentieket, hány évet kaptak aljas, bestiális tettükért a gyilkosok, még így, 20 év távlatából is ökölbe szorul az ember keze.

Kormányok jöttek és mentek azóta, de az igazságszolgáltatás liberális szelleme tovább élt. Mint ahogy az ehhez a körhöz tartozó szubkulturális bűnözés sem lett megszüntetve, éppúgy tombol és szedi áldozatait. S mindaddig fogja is, amíg nem lesz egy olyan kormányunk, amely egyértelműen, visszavonhatatlanul és markánsan a tisztességes emberek, és csakis az ő oldalukra áll. Amikor a bűnözők „jogai” semmit fognak érni. Mert az ártatlan életek sem számítottak számukra.

20 év árnyéka vetül tehát ránk, és én azt gondolom, a mai napig nem történt meg a politika részéről a nyílt és őszinte szembenézés azzal, miért történhetett meg az olaszliszkai tragédia. Szögi Lajos mártír, és emléke kötelez minket arra, hogy továbbvigyük az igazságosság fáklyáját, mely lobog minden ártatlanul kiontott magyar vérért.

Lantos János – Kuruc.info

Korábban írtuk: "Öljétek meg a magyart!" - Tizenkilenc éve történt a bestiális cigány lincselés Olaszliszkán