Az Országgyűlésben 2014. december 3-án a Jobbik Magyarországért Mozgalom kezdeményezésére négyórás vitanap volt az egyre inkább nyugtalanító elvándorlásról. A kormányzó Fidesz-KDNP politikusai nem lelkesedtek a magyar fiatalok százezreinek elmeneküléséről szóló téma napirendre tűzéséért, amit az is bizonyít, hogy aláírásukkal sem támogatták a vitanap megtartását, majd miután a Jobbik kezdeményezését az MSZP és az LMP is támogatta, a kormánykoalíció igyekezett minél kevesebb időt biztosítani a nemzeti szempontból rendkívül fontos kérdés parlamenti megvitatására.

Amint azt Farkas Gergely országgyűlési képviselő, a Jobbik frakcióvezető-helyettese, a nemzeti ellenzéki párt Ifjúsági Tagozatának országos elnöke, az elvándorlásról szóló vitanap elindítója a Kapunak nyilatkozva elmondta: a Fidesz ragaszkodott ahhoz, hogy a házszabály által biztosított legkevesebb időt, azaz négy órát fordítsanak az egzisztenciális indíttatású elvándorlás ügyének megvitatására.

- A kormánypártok elég sokáig húzták-halasztották az elvándorlásról szóló vitanap megtartását. Milyen meggondolásból szerették volna elérni azt, ha ez a kényes téma egyáltalán ne kerüljön terítékre az Országházban?

- A Fidesz és a vele koalícióra lépett KDNP számára az elvándorlás témája valóban kényelmetlen, eleve tagadják, hogy egyáltalán létezik ez a probléma Magyarországon. Nem akarták, hogy erről az ország nyilvánossága előtt beszélhessünk, ezért nem támogatták az aláírásukkal sem a vitanap megtartását, majd amikor a Jobbik kezdeményezésére mégis összegyűlt a kellő számú aláírás, igyekeztek azt minél inkább eljelentékteleníteni. Külön érdekesség, hogy szerdán, a vitanapon, tévéközvetítés sem volt az Országházból, pedig a Duna TV jóvoltából az egész világ magyarsága értesülhetett volna a vitanapon elhangzottakról.

- Érdekes módon ezúttal, az elvándorlásról szóló vitában mintha egy húron pendült volna a Jobbik és a nemzetietlen ellenzék.

- Korábban is azt mondtuk: ha Magyarország, a magyarság érdekét szolgáló ügyről van szó, nem azt nézzük, hogy ki mit tett, vagy éppen nem tett a múltban. Nem kell hangsúlyoznunk azt, hogy Magyarország számára mennyire létfontosságú az elvándorlásról szóló párbeszéd, ezért örültünk, hogy más parlamenti frakciók is támogatták, aláírták a kezdeményezésünket.

- Ezúttal nem voltak elhatárolódások a Jobbiktól, pontosabban a párt kezdeményezésétől?

- Voltak, például a Gyurcsány Ferenc vezette Demokratikus Koalíció képviselői részéről, de szerencsére ők nem csatlakoztak a kezdeményezésünkhöz. Az igazság az, hogy ismerve a határon túli és belüli magyarsághoz való viszonyulásukat, őket meg sem kerestük. Végül az MSZP és az LMP képviselőinek támogató aláírása tette lehetővé az elvándorlásról szóló vitanap megtartását.

- Ön indította el, kezdeményezte az elvándorlásról szóló parlamenti vitanapot.

- Örülök, hogy erre a vitanapra végül a Fidesz húzódozása ellenére is sor került, de ezt elsősorban a Jobbik sikerének tartom. Jó érzés tölt el, még akkor is, ha közben van némi hiányérzetem is, mert több mindenről lehetett, kellett volna beszélni, vitatkozni. Szerencsére a szűkre szabott időkereten belül is elmondhattuk a véleményünket. Igen beszédes volt a Fidesz hozzáállása a témához. Aki megnézi, meghallgatja a vitanapon elhangzott nyilatkozatokat, az megérti, hogy mennyire abszurd módon, a valóságtól elrugaszkodva beszél a nagyobbik kormánypárt erről a témáról, s mennyire nem érzi az elvándorlásban rejlő veszedelmet.

- Mi a közös és mi az eltérő ebben a kérdésben a Jobbik és más ellenzéki pártok álláspontja között?

- Az MSZP például az elvándorlás kérdésében szívesen megfeledkezik a múltbeli saját felelősségéről. A Jobbik azt állítja, hogy ez a jelenség és az ilyen szintű elvándorlási hajlandóság a jelenlegi és a korábbi kormányok közös bűne. Magyarán, 1990-től napjainkig egyaránt felelősség terheli ezért az Antall-kormányt, a három Orbán-kormányt és a szoclib kormányokat. Leginkább azonban a Gyurcsány-Bajnai-kormány idején indult meg az elvándorlók áradata, majd a második és a harmadik Orbán-kormány alatt fölerősödött. Az MSZP, amint mondtam, nem szívesen beszél a saját felelősségéről, ezért az elvándorlásért kizárólag a Fideszt hibáztatja. Mi viszont az MSZP és a Fidesz közös bűnének tartjuk azt, hogy mára ilyen méreteket ölt az elvándorlás.

- Ön szerint nagyjából hány fiatal, produktív magyar tartózkodik jelenleg külföldön?

- Mi is csak becslésekre hagyatkozhatunk, de attól tartok, hogy a kint levők, a kényszerből külföldön élők száma mára átlépte a félmilliót. A Központi Statisztikai Hivatal éves fölmérésre alapozva a tavalyi év, 2013 elején 350 ezer magyarról szól, ám az azóta eltelt lassan két esztendő során ez a szám jóval megnövekedhetett.

- Milyen veszedelmet jelent a nemzet fennmaradására nézve az, ha a külföldre távozottak nem jönnek haza, vagy a jövőben még többen ragadnak vándorbotot?

- Minden felelős politikusnak látnia kell azt, hogy komoly demográfiai válságot idéz elő a gyermekszülés előtt álló fiatalok más országokba történő tömeges elvándorlása, magyarán az, hogy ha a gyermekeik nem Magyarországon születnek meg. Szociális válság keletkezéséről is kell beszélnünk, hiszen ezeknek a fiataloknak az adó- és egyéb járulékbefizetései hiányoznak a magyar költségvetésből. Emlékeztetnék a Központi Statisztikai Hivatal előbb említett felmérésében arra a megállapításra, miszerint a legképzettebb fiataljaink távoznak külföldre. Az elvándoroltak 32 százaléka diplomás, míg az össztársadalmon belül csak 18 százalék rendelkezik diplomával. A legképzettebbek és az idegen nyelveket beszélők, tehát a magabiztosabbak, vágnak neki a kormány szerint kalandnak, míg szerintünk kényszerpályának. Riasztó, hogy az elvándorlással gyakorlatilag a jelenlegi és a leendő értelmiségünk komoly hányadát veszítjük el. Szerintünk ezért is kell ezzel a témával komolyabban foglalkozni és megtenni a szükséges lépéseket.

- Vona Gábor a december 3-i parlamenti vitanapon fölszólalásában hangsúlyozta: elismeri, hogy a kormány tett néhány intézkedést, ám azok nem elegendők az elvándorlás feltartóztatásához vagy a már kint lévők hazahívásához. Mik a Jobbik erre vonatkozó konkrét javaslatai?

- Igen, a kormány valóban próbálkozott, de nem tett eleget, miközben az elmúlt négy és fél esztendő folyamán elkövetett olyan hibákat, amelyek csak növelték az elvándorlási hajlandóságot, sok fiatalt a külföldi munkavállalásra késztetett. A vitanap kapcsán három alapvetést fogalmaztam meg. Először is, abban kellene megállapodnunk, hogy létezik és súlyos a nagyarányú elvándorlás jelensége. A jelenlegi kormány azonban vitatja a tömeges elvándorlás tényét, vagy máskor, jobb esetben nemzetközi tendenciákról, más országokban is észlelhető jelenségről beszél, s ezért aztán ezzel nem is kell komolyan foglalkozni. Mi viszont azt tartjuk, hogy súlyos jelenségről van szó, amivel igenis kell foglalkoznunk. Második alapvetésként fontosnak tartom, hogy a kormány is ismerje el a saját rossz lépéseit, amellyel jócskán hozzájárult ehhez a folyamathoz. Harmadik alapvetésként mindannyiunknak el kellene ismerni, hogy van mit tenni a jelenség lelassítása, csökkentése vagy megfordítása érdekében. A vitanapon az egyik KDNP-és képviselő például azt mondta, hogy felesleges ezzel a témával foglalkozni, mert az elvándoroltak úgyis visszajönnek. Ha az előbb említett alapvetésekben megegyezünk, ki kell dolgozni egy gyakorlatban is megvalósítható cselekvési tervet, ezenkívül kommunikációs szinten meg kell üzenni a fiataloknak, hogy a kidolgozandó cselekvési terv megteremti az itthon maradás, vagy a hazatérés lehetőségét.

- Konkréten milyen cselekvési tervre gondol?

- A legfontosabb természetesen a munkahelyteremtés. A Jobbiknak megvannak az erre vonatkozó terve, amelynek lényege nem közmunka, hanem a valódi értékteremtő munkahelyek létrehozása. Az oktatásra jó befektetésként kell tekinteni, ezért ezt az ágazatot nem pénzkivonással kell sújtani, hanem több pénzzel fejleszteni, támogatni. A fiatalok és a már nem egészen fiatalok lakhatását országos bérlakásprogram beindításával kellene segíteni.

- A Jobbik úgymond utánanyúl-e a már elvándorolt fiataloknak és a már kevésbé fiataloknak?

- Néhány hónappal ezelőtt a Jobbik úgy döntött, hogy megpróbálja összefogni a különböző országokban élő magyar közösségeket. Elsősorban a világhálós fórumokon igyekszünk kapcsolatba lépni a külföldön élő honfitársainkkal és próbálunk kialakítani velük egyelőre csak online közösséget. A párt programpontjaival, megnyilatkozásaival azt üzeni nekik, hogy Magyarországon van olyan felelős politikai erő, amely rájuk is számít, és szeretne olyan országot létrehozni, ahová minél előbb érdemes lesz visszatérniük.

- Az idén lezajlott magyarországi választások idején külföldön leadott szavazatokból kiderült, hogy ez a több százezer elvándorolt magyar nem nagyon nyilvánította ki a politikai véleményét. Mi lehet ennek az oka?

- A Jobbik már korábban fölvetette és egyfolytában hangsúlyozza, követeli, hogy ezek az elvándoroltak könnyebben élhessenek a szavazati jogukkal. Az elsősorban egzisztenciális okok miatt külföldön élő nemzettestvéreink ugyanis csak a magyar külképviseleteken adhatják le szavazataikat, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy az egyes országokon belüli nagy távolságok, az utazással járó költségek és a ráfordított idő miatt több százezer magyar nem érvényesíthette a szavazati jogát. A jövőben is azt fogjuk követelni a kormánytól, hogy ezek a magyarok akár levélben is leadhassák a szavazatukat, amiképpen tehetik az elszakított országrészeken élő nemzettestvéreink. Az elvándoroltak is rendelkeznek politikai véleménnyel, ezért lehetővé kell tenni számukra, hogy szavazatukkal beleszólhassanak Magyarország belügyeibe, jövőjének alakításába.

- Mennyivel érinti súlyosabban ez a jelenség Magyarországot, mint például Romániát, Szlovákiát, vagy a térség más országait?

- A kormány azt hangsúlyozza, hogy tőlünk a szomszédos országokhoz képest kisebb az elvándorlás. Nem hiszem, hogy ez a megállapítás helyes, de ha így is lenne, én mégis azt mondom, hogy ez a téma mindaddig fontos, amíg egyetlen olyan magyar fiatal van, aki kényszerből, a kormány intézkedése miatt megy külföldre. Számomra nem a nemzetközi összehasonlítás eredménye a mérvadó, hanem az, hogy Magyarországon számos olyan fiatal él, aki nem szeretne külföldre menni, de végül mégis erre kényszerül.

Hering József

(A fenti interjú megjelent a Kapu című folyóirat legutóbbi számában.)