A székelyeknek is van világrekorderük: Pászka Lehel az Óriás-pincetetőn egy négyszáz méteres pályán kantár és nyereg nélkül vágtázó lóról 37,74 másodperc alatt 15 célzott lövést adott le, és mindannyiszor célba talált. Az eseményt kamerákkal rögzítették, közjegyző és tanúk jelenlétében hitelesítették, és elküldik a Guinnessnek, remélve, hogy jóváhagyják a rekordot. (A hír júliusi, de úgy ítéltük meg, ettől függetlenül érdemes bemutatnunk ezt a nagyszerű embert és remek eredményét.)

Semmi kétség, ez a fickó őrült – mondták róla már akkor, amikor évekkel ezelőtt feltűnt a színen, a lovasnapok, a falunapok, a lovasesemények programját színesíteni lovas-harcászati bemutatókkal. Produkciói az élményfaktor legmagasabb határait súrolták, bár nem titok, volt eset, hogy a nézők inkább elfordították a fejüket, ne nézzék végig, amint összetöri magát. Lehetett tűzugrás vagy ló után kötve földön hurcolás, egyéb harcászati nyalánkságokkal tűzdelve, neki soha semmi baja nem lett.

A hétfői világrekordja egyébként szintén az emelkedett szintű balesetveszély kategóriájába sorolható. Ne tegyünk semmi egyebet, csak mondjuk csatavágtában vagy akár mondhatni lóhalálában száguldozzunk egy teljes kört egy felszerszámozott, ám maximális érzékenységgel megáldott Siglavy Capriola (Vackor) hátán négyszáz méteren, ügyelve arra, hogy ne sodródjunk ki a kanyarban, és az egyenetlen terepen idejében kerüljük ki a gödröket, mindezt kevesebb mint 38 másodperc alatt. Nos, már itt feladták a leckét. Ha sikerült, akkor próbáljuk meg mindezt újra, immár nyereg nélkül! Ha így is működött a dolog, akkor vegyük le a lóról a kantárt is! Megvan? Nos, akkor jöhet az íjászat melléje: 15 céltábla, 15 vessző egy kézben, legyezőszerűen összefogva. És még mindig kevesebb mint 38 másodperc. Igen, jól számolták: egyetlen vessző esetében a töltés-rátartás-feszítés-oldás fázisaira nagyjából két és fél másodperce van. Erre még Lehel is azt mondaná, hogy ez lehetetlen, ha valaki csak éppen elmesélné neki a történetet saját magáról.

– Ha valaki ki szeretné próbálni, de nincs felszerelése, akkor csak annyit tegyen, hogy vesz egy karikagyűrűt a bal kezébe, egy horgolótűt a jobb kezébe, és teljes vágtában, tizenöt alkalommal megpróbálja beledugni a kötőtűt a gyűrűbe. Nem ugyanaz, de hasonló a teljesítmény. Ahányszor mellé megy a kötőtű, annyiszor érezni fogja, nem kell ide céltábla. A lóval való kapcsolat magas szintű volt már őseink idejében: ha egy lóról levesszük a nyerget, akkor be tudjuk bizonyítani, hogy tudunk lovagolni. Ha a kantárt is levesszük, és így is tudjuk irányítani lovunkat, akkor be tudjuk bizonyítani, hogy nagyon komoly kapcsolat van közöttünk. Mutassuk meg, hogy a székely lovas nemzet volt! – mutatott rá motivációjára a lovasíjász.

Lehel egyébként a 2014-es Székely Vágtán már belőtte a világrekord-kísérletet, ám akkor a Guinness nem hitelesítette teljesítményét, így többnyire a székely nézőközönséget kápráztatta el produkciójával. Azóta is folyamatosan gyakorolt, és július 6-án, hétfőn kamerák előtt, (szó szerint előtt, mert az egyik, terepjáróra rögzített kamera folyamatosan ott száguldott a lova nyomában, igencsak kellemetlen és riadt pillanatokat okozva ezáltal Vackornak), tanúk és közjegyző előtt lovasíjász-világrekordot állított fel. Mi motiválta erre? Válasza egyszerű: az, hogy székely.

– Abból induljunk ki, hogy a Kárpát-medencében a magyarok megmaradását a lovasíjászat tette lehetővé. Ez az a harcmodor, amivel a pozsonyi csatában, a honfoglalás sorsdöntő csatájában a magyarok egyesült serege győzni tudott. A lóról való íjászatban felülmúlhatatlanok voltak. Mit tehetnénk a modern korban? Legjobb esetben is sportot űzünk belőle, gyakorlunk, és olyan szintre visszük, amire más azt mondja, hogy ezt lehetetlen megtenni. A jelen világban nem lehet annyit megtenni, mint akkor, mert most már más célok irányítanak, ám akkor életfeltétel volt a lovasíjászat. Kételkedem benne, hogy elérjük azt a szintet, mint egy korabeli lovasíjász, de megteszünk mindent, amit lehet, hogy továbbvigyük ezt az életformát. Van egy születés és van egy halál, és e kettő között zajlik az életünk. Ahogy éljük, úgy a miénk. Én azt szeretném, hogy a lovaséletben minél értékesebb pillanatokat tudjunk szerezni, megmutatni a következő generációnak az utat, amelyen járnia kell. Tegyük fel a kérdést: az őseink mit gondolnának rólunk, ha látnának? Éljünk úgy, hogy azt gondolhassák rólunk, amit mi is szeretnénk, hogy rólunk gondoljanak – fogalmazta meg életcélját Pászka Lehel.

Körülményes Guinness-szabályzat

Demeter János, a Vadon Egyesület elnöke jelentette az egyik legnagyobb segítséget a rekordkísérlet megszervezésében, ami jelentős nehézségekkel járó feladat. Feltétel, hogy vágatlan, nyers felvételeken bizonyítsák az eseményt, négy kameraállásból: egy fix kamera a toronyból, egy mozgó, amely követi minden pillanatát, egy drónkamera és egy a lovasíjászra erősített kamera. Nos, a drónt nem tudták felengedni, mert ahhoz túlságosan fújt a szél. A Lehelre erősített kamerát biztonsági okokból elvetették. A terepjáró és a torony azonban minden pillanatot rögzített. Emellett kellett egy közjegyző, egy hivatali személy, tanú és egy profi időmérő szerkezet, és minden hibátlanul kellett hogy működjön.

(Morfondir.ro - Itthon.ma nyomán, Pászka Lehel Facebook-oldala itt)