Az olvasókat arra kérem, hogy először tekintsék át ezt a három írást, mert segítenek az alábbi írás megértésében:
- Kezdődik: 2 év helyett 5 évig is maradhatnak a vendégmunkások a "kiemelt beruházásoknál"
- Ma vendégmunkás, holnap letelepedő, holnapután állampolgár
Azt az aljas húzást, amit Orbán Viktor manapság Magyarországon meglép a harmadik világbeli vendégmunkások ügyében, a nyugat-németországi politikusok az 1960-as években Nyugat-Németországban már meglépték a török vendégmunkások (Gastarbeiter) vonatkozásában.
Az alább taglalt részletek megismerése után látni fogjuk, hogy az országok és a korszakok ugyan változtak, de a forgatókönyv ugyanaz maradt: egyrészről a politikusok „megfőzik a békát”, vagy „arrébb tolják a kapufát”, azaz a népszerűtlen intézkedéseket lépésről lépésre vezetik be, másrészről mindegy, hogy baloldali vagy jobboldali kormány van, mert mindkettő fehérellenes migrációs politikát folytat, hiszen mindkettő politikai kampányát a bankárok és a befektetők finanszírozzák.
Miről is volt szó?
A Nyugat-Németország és Törökország közötti jegyzékváltás eredményeképpen 1961. október 30-án megállapodás született a török munkavállalók Nyugat-Németországba való áramlásának szabályairól. A megállapodás visszamenőleges, 1961. szeptember 1-i hatályú volt, így nem csak a később érkező, hanem a már Nyugat-Németországban lévő török munkások helyzetét is szabályozta. Ami számunkra lényeges, az a megállapodás 9. pontjában szereplő korlátozás:
A tartózkodási engedélyt az összesen két évnyi tartózkodási időtartamon túl nem adják meg.
Mint látható, az eredeti ígéret szerint a török vendégmunkásoknak két év után haza kellett volna térniük - ez azonban nem történt meg.
Törökország és az Európai Gazdasági Közösség (EGK) – benne Nyugat-Németország – ugyanis 1963. szeptember 12-én megkötötte az EGK-Török Társulási Megállapodást, más néven Ankarai Megállapodást. Ez az 1964. december 1-jén hatályba lépett megállapodás eltörölte a vendégmunkások tartózkodásának időkorlátját.
Fotó: Hans Rudolf Uthoff / v-like-vintage
Az 1961-es megállapodást a Konrad Adenauer kancellár vezette koalíciós kormány kötötte, ami a Német Kereszténydemokrata Unióból (CDU), a Keresztényszociális Unióból (CSU) és a Német Pártból (DP) állt. Az 1963-as megállapodást szintén a Konrad Adenauer kancellár vezette koalíciós kormány kötötte, ami a Német Kereszténydemokrata Unióból (CDU), a Keresztényszociális Unióból (CSU) és a Szabaddemokrata Pártból (FDP) állt.
Mint látható, a kóserkonzervatív pártok a baloldali-liberális pártokhoz hasonlóan már akkor is a harmadik világbeli migránsokat helyezték előtérbe az őshonos fehérekkel szemben, és ez a fehérellenes hozzáállásuk azóta sem változott.
A megállapodásokkal kapcsolatban a következőket olvashatjuk a német külügyminisztérium (Auswärtiges Amt) honlapján 2021. október 29-én megjelent, „’Munkaerőt hívtunk, azonban emberek érkeztek’: a Törökországgal való, munkaerő-toborzással kapcsolatos megállapodás 60 éve” című cikkben (részlet):
„Hosszú tárgyalások után, 1961. október 30-án Bonnban csupán két oldalban fektették le a háború utáni német történelem egy fontos fejezetének alapjait. A munkaerő-toborzással kapcsolatos megállapodás Törökországból Németországba való, államilag szabályozott munkaerő-migrációt tett lehetővé. A török munkaerő tartózkodási időtartamának eredetileg előrevetített, két évre szóló korlátozását 1964-ben hatályon kívül helyezték. Ezáltal a megállapodás végérvényesen egy közös német-török migrációs történelem alapkövévé vált”.
Mit lehet mindehhez hozzátenni? Azt, amit már korábban is mondtam: az ég kék, a fű zöld, a politikusok hazudnak.
(Hidra)
Források:
- Regelung der Vermittlung türkischer Arbeitnehmer nach der Bundesrepublik Deutschland
- „Wir riefen Arbeitskräfte, doch es kamen Menschen an“: 60 Jahre Anwerbeabkommen mit der Türkei
