Kutatók szerint a 200 ezret is eléri a 63 évvel ezelőtti háborús eseményeket követő - évtizedeken át agyonhallgatott - nemi erőszakok száma. Nem a gonosz nyilasok vagy a németek, hanem a pofátlan hillerpisták és "antifasiszták" által ma is felszabadító angyalokként ünnepelt ránk zúduló vörös horda, a megszálló szovjet részéről. És akkor még nem szóltunk a szovjet lágerekbe deportált közel egymillió magyarról.

Friss: Ismét az erőszaktevő szovjet terroristákat éltették, Burány felszabadítókról beszél

A témáról Átvonuló hadsereg, maradandó trauma címmel a Történelmi Szemlében tanulmányt közlő Pető Andrea valamiért túlzónak minősíti azt a széles körben elterjedt korabeli vélekedést, hogy az akkor mintegy másfél millió lakosú Budapesten jóval több mint 150 ezer ilyen szexuális visszaélést kellett volna a szovjet katonák számlájára írni. Pető ausztriai adatokra hivatkozva (onnan mégiscsak jobban látszik) arra utal, hogy a Vörös Hadsereg egyenruhásai a 14-60 év közötti nők "mindössze" 5-6 százalékán követhettek el barbár cselekményeket.

Az 1944-1945-ös fővárosi harcok monográfusa, Ungváry Krisztián történész Budapest ostroma című könyvében ugyanakkor egyetért a feltételezéssel, hogy a főváros lakosságának legalább 10 százaléka esett nemi erőszak áldozatává a háború után (a sértettek között jelentős számban férfiak is voltak!). "A tömeges nemi erőszak mint a hadsereg archaikus rítusa sokkal inkább élt a szovjeteknél, mint bármelyik más európai hadseregben" - állítja a történész, aki ezzel kapcsolatosan Sztálinnak a jugoszláviai kilengések miatt tiltakozó titoista Milovan Gyilaszhoz intézett szavait is idézi: "Mi van abban olyan szörnyű, ha a borzalmak után (a katona) megkíván egy asszonyt?"

A budapesti áldozatok lehetséges számával kapcsolatosan az Ungváry-monográfia arra is utal, hogy Székesfehérvár első (harmincnapos) szovjet megszállása után 1500 megerőszakolt nőt tartottak nyilván a városban, a szexuális önkényeskedések áldozatainak teljes számát azonban 5-7 ezer főre becsülték, ami az összlakosság 10-15 százalékával volt egyenlő. A szovjet katonák által elkövetett nemi erőszakok az addigi hazai abortuszpolitika átmeneti megváltoztatásához vezettek.

Budapest nemzeti bizottsága már a fővárosi ostrom befejezésének másnapján, 1945. február 14-én felfüggesztette a korabeli büntető törvénykönyvnek a magzatelhajtást kétévi börtönbüntetéssel fenyegető szakaszát, elrendelve, hogy a szexuális kilengések áldozatainak kérésére művi magzatelhajtást végezzenek az egészségügyi intézmények (a megerőszakolt nőknek mintegy 20 százaléka esett teherbe).

Molnár Erik népjóléti miniszter ugyanakkor arról rendelkezett, hogy az árvaszék "minden olyan csecsemőt nyilvánítson elhagyottá, aki a születési hely "felszabadulásának" időpontját követő 9 hónapon túl, de 18 hónapon belül született", ha bármelyik szülő a gyermek tartását annak 1 éves kora előtt megtagadja.

(HVG nyomán)

Kapcsolódó: A megszálló szovjet nevében koszorúztak Hillerék