Ugrás a cikkhez
Reklám

A Magyar Igazság és Élet Pártja közleménye:

Száz éve volt - 1919. március 21.

A gyalázat napja

1919. március 21-én börtönből kihozott terroristák kommunista diktatúrát vezettek be Magyarországon, ami végső érvet jelentett a párizsi békekonferencia számára a trianoni országdaraboláshoz. A magyar történelem e legsötétebb időszakának a tudományos vizsgálata nem kezdődött meg, mert az elmúlt száz év alatt a tények, adatok, bizonyítékok és dokumentumok módszeres eltüntetése, az igazság meghamisítása zajlott úgy a Rákosi-, mint a Kádár-diktatúra alatt, és ez a rendszerváltásnak nevezett hatalomátmentés után napjainkban is tart. A Magyar Igazság és Élet Pártja, tapasztalva az állami szervek, a Magyar Tudományos Akadémia intézményeinek történelemhamisító tevékenységét, önerejéből kutatóintézet felállítását kezdeményezi a valódi történelem feltárására és megismertetésére, az elmulasztott állami feladatok pótlására.




1919-ben az első világháború utáni átmeneti helyzetet kihasználva a Lenin által kirobbantott orosz-bolsevik diktatúra és a Komintern nemzetközi terrorszervezet összefogása révén kezdődött meg a forradalom exportja, és ebben Magyarország volt az első kísérleti állam, ahol Oroszország után hatalomra jutottak. Az eddig feltárt adatokból is egyértelmű, hogy zavaros talmudista és cionista nézeteket valló kommunista anarchisták illuminátus-szabadkőműves támogatással láttak hozzá a magyar társadalom módszeres lerombolásához, felszámolásához. Kun Béla és társai orosz állampolgárként és a bolsevik párt titkosszolgálata aktivistáiként kapták meg Magyarországon azt a külső támogatást, amivel a börtönből egyenesen a Parlamentbe jutottak. Nem tétlenkedtek, rögtönítélő bíróságokat, azaz börtönöket, kínzó- és kivégzőhelyeket állítottak föl a Parlament alagsorában, az Országházat a szomszédos épületekkel összekötő bonyolult folyosórendszerben. A Lenin-fiúk bőrkabátos, rohamkéses, kézigránátos szabadcsapatai és a hozzájuk hasonló bűnözőkből, lázadó tengerészekből, Oroszországot megjárt hadifoglyokból álló egységek a legkegyetlenebbül jártak el ártatlan magyar polgárokkal szemben. A Lenin-fiúk vezetője, Cserny József személyesen tette ki a táblát, melynek felirata: Politikai Terrorcsapat.

A nyíltan vállalt terror szellemi háttere Marx, Engels és Lenin, akik évtizedekkel korábban megalapozták azt az eszmerendszert, amely a politikai ellenfelek bármilyen eszközzel történő megsemmisítését, a társadalom minden rétegének terrorizálását tűzte ki célul. Nem tétlenkedtek, válogatott kínzásoknak vetették alá azokat a magyarokat, akiket telefonkönyv, személyes ismeretség, bejelentés és felkutatás alapján gyűjtöttek a Parlament alagsorába. A 200 fős terrorcsapat hírhedtté vált öntörvényű és válogatottan kegyetlen tagjairól, akik a Tanácsköztársaság szervezetiben, a Vörös Hadseregben, a Szovjetház őrségében, a Politikai Nyomozó Osztályban szerveződtek.

A módszerek között a vallatás bármely formája megengedett volt, a terroristák egymást túllicitálták a kijevi hóhértól tanult módszerek tökéletesítésében, a körömszaggatástól a nyelvkitépésig, megnyúzásos sebsózáson át a borda- és gerinctörésig. Korabeli kifejezéssel a halálra kínzott magyarokat „gajdeszbe küldték”, azaz a Dunába lökték, vagy lőtték. A rohamosan terjedő terrorbrigád a Parlament felsőházát is saját módszereivel foglalta el. Az Országházat a Honvédelmi Minisztériumnak, majd a Hadügyi Népbiztosságnak alárendelt egység védte, amely a kommün szolgálatában azonos oldalon állt a Lenin-fiúkkal, utóbbiak mégis lefegyverezték és letartóztatták ezt az egységet, és május 10-én birtokba vették az Országház teljes északi felét. Európában egyedül Magyarországon történt meg, hogy egy anarchista bolsevik párt nehézfegyverekkel is ellátott különítménye az állami szervezet fölé kerekedve korlátlan terrort vezetett be.

A háznagyi szobákban levélcenzúra osztályt állítottak föl, amelynek a Magyarországról külföldre küldött összes levél átvizsgálása lett a feladata. A túszszedés akkor már ismeretlen gyakorlatát felelevenítve a lehetséges és valóságos ellenállókat begyűjtve a Parlament Vadásztermében és a parlamenti tudósítók éttermében rendeztek be elit-börtöncellát. Fogoly lett sokakkal együtt Darányi Ignác miniszter, Déry Béla festőművész, Rákosi Jenő író, Simonyi-Semeadam Sándor, a későbbi miniszterelnök és Szász Károly, a képviselőház egykori elnöke.

A Lenin-fiúk kegyetlen terrorjáról hallgat a hivatalos történelem, ezért csak a családi emlékezet, a szűk körben elmondott rémtörténetek és a tiltás ellenére is pontosan kirajzolódó visszaemlékezések nyomán alkothatunk képet. Az Álmos Király Televízióban kezdeményezés indult az áldozatok emlékének megörökítésére. Mindazok a magyar emberek, akiknek felmenői, családtagjai között van 19-es áldozat, nemzeti szalaggal jelölt cipőt helyeznek el a tragikus helyszíneken, és az ezekről készített fényképeket megosztják. A világ magyarságát napi élő műsorban tájékoztató médium tiltás alatt lévő állami feladatot lát el, amikor ezeket a felvételeket közzéteszi egy olyan országban, ahol az emlékezet-kultúra csak egy szűk népcsoport érdekeit szolgálja.




Megdöbbentő, hogy a mai Magyarországról alkotott nemzetközi kép, a hozzánk repülőgépen, vonaton és hajón érkező turistacsoportok mennyire hamis képet kapnak, amikor Ausztrália-, Amerika- és Nyugat-Európa szerte jószerével csak két helyszínt jelölnek meg fontosnak számukra: Drakula törcsvári kastélyát, és a Lánchíd pesti hídfőjénél lévő holokauszt cipős emlékművet. Valójában mindkettő történelemhamisítás, mert Bram Stoker vámpírregényének döntő része a Mátyás-kor elemeinek felhasználásával készített historizáló hamisítvány, a cipős emlékmű pedig a lényeget hallgatja el. Nevezetesen: az 1944-ben történt események, amikor az országot felszámoló háborús front sok millió magyar életét tette tönkre, szükségszerűen járt a magyarsággal ellenséges csoportok elkülönítésével, és a velük szemben történt túlkapásokkal, ám az eredendő példa, az ősbűn nem 1944-es, hanem 1919-es, amikor a bolsevik judeo-anarchia ártatlan magyarok tömeges legyilkolásával indította el a megtorlás, oda és visszacsapás megállíthatatlan folyamatát.

Mindezek tudatában álságos dolog vörös-, majd fehérterrorról beszélni, mert miközben a Lenin-fiúk vörös terrorja történelmi tény, az arra adott törvényes választ nem szabad öncélú fehérterrornak minősíteni, hiszen az semmi más célt nem szolgált, mint a törvényes rend helyreállítását. A Magyar Igazság és Élet Pártja a gyalázat napján, 1919 századik évfordulóján kiáll a kommunista terror magyar áldozatainak emléke mellett, megköveti a hozzátartozókat és leszármazottakat az elmaradt állami szintű kegyelet, joghelyreállítás és kárpótlás mellett.

Alkotmányos jogfolytonosságunk helyreállítása alapvető kérdés, ezért a MIÉP szorgalmazza, hogy az 1918-ban, '19-ben, majd az 1945-től a mai napig tartó törvényen kívüli állapot érjen véget.

Kegyelet és tisztelet az 1919-es kommunista diktatúra áldozatainak!

Dicsőség az ellenállóknak és a Kun Béla-rendszer felszámolóinak!

Örök hála és nemzeti emlékezet a magyar hősöknek!

Budapest, 2019. március 21-én.

Nagy Tibor
MIÉP-elnök

Reklám





Szólj hozzá!

Friss hírek az elmúlt 24 órából