Bár a szívem vérzik, és a magyarságomat soha nem fogom megtagadni, az ír népszavazáson szerettem volna ír lenni.

Szerettem volna annak a nemzetnek tagja lenni, amelyik az elöregedett, elhülyült, Istenét egyszersmind vallását megtagadó Európa egyetlen népeként ismerte fel, majd védte meg  a saját jól felfogott érdekét, miközben megmutatta minden más európai társadalomnak a kiutat az agóniából. Az önálló, szabad és független államiságét.

Persze az ír nemzet még ennél is tovább ment: leckét adott az egész világnak a demokratikus jogállamiságból, hiszen tette jelzi, hogy nem demokratikus államszövetség, vagy unió az, ahol úgy akarják elfogadni az alkotmányt – amely alapdokumentum elfogadását követően minden egyes állampolgárra kötelező érvényű lesz –, hogy arról meg sem kérdezik az „alattvalók”, az uniós polgárok véleményét.

A 6 millió ír ugyanis a jelek szerint jól érzi, hogy egy olyan unió, amelynek bizottsági elnöke és szocialista frakcióvezetője egykori maoista diákmozgalmár volt  még 1968-ban, továbbá megtűr vezető politikusai között olyat, aki az egykori Vörös Brigádok tagja volt, sőt két bukás után is erőből biztosává emeli a gnóm, akasztani való Kovács Lászlót, aki világ életében a vérkomcsik zászlaját vitte, életét „a kapitalizmus- és a NATO-ellenes internacionalista békeharcnak” szentelve, sőt államalakulatként folyamatosan minden szövetségi államot megfoszt az alapvető önrendelkezéstől, az sem demokráciának, sem jogállamnak nem nevezhető.

Az írek végre pontot tettek egy, a valóságtól elrugaszkodó ötletre épülő és működésképtelenné vált, kizárólag a pénzoligarchák és a multik érdekeit szolgáló gyarmatbirodalom kiépítésére. Az Európai Unió ugyanis már régen lábbal tiporja és sutba dobta megalapításának alapötletét, miszerint egy szabad, határok nélküli, egész Európára kiterjedő államszövetség legyen. Ahol egyenrangú szövetségi államok együttműködése formálja a kontinenst egy egésszé. Az Unió ugyanis az exkommunista államok - folyamatos vegzatúrával, egzecíroztatással és nagyképű, lenéző vizsgáztatással egybekötött - csatlakoz(tat)ása óta gyarmatbirodalomként viselkedik. Gyarmatbirodalomként, amelynek példának okáért Magyarország csak arra kellett - amint azt Csurka nagyon világosan megjósolta -, hogy ingyen és bérmentve átadja a korábban majdnem egész Európát, sőt még a Keletet is ellátó élelmiszeriparát és más termelő erőit a multiknak, ezzel egy időben pedig éhbérért dolgoztatható, szabadon kirabolható és megalázható rabszolga munkaerőt szolgáltasson az „európaiknak”.

Senki nem hozza szóba az itthoni szocionista rablóbanda és a kollaboráns ellenzék tagjai közül, hogy amennyiben Antall József megtagadja az adósságszolgálatot, és az ő kormánya, valamint az őket követő  bűnszövetségek nem kótyavetyélik el a magyar termelőegységeket, hanem ki-ki alapon, feltételeket támasztva engedik csak be a külföldi tőkét a magyar nemzetgazdaságba, akkor ma nem lennénk alávetettségbe taszított, kirabolt, kicsontozott, nincstelen nemzet. [Érdekes módon Széles Gábor is csak most világosodott meg a multikkal szembeni követendő viselkedést illetően, amikor már Apró Piroskának köszönhetően, a Videoton és az Ikarus - és még ki tudja milyen vállalatok - több százezer magyar munkavállalójának megnyomorításával többszörös milliárdossá nőtte ki magát...(!)].

A jelenlegi Európai Unió - csakúgy mint a Gyurcsány-rezsim – a hazugságra és a kizsákmányolásra épül, tehát éppen ezért életképtelen alakulat.  Az Európai Unió az első és másodrangú állampolgárok - nemzetek - egyvelege, ahol  a vezető arisztokrácia a multik cégvezetőivel karöltve dőzsöl a közösbe bedobott eurómilliárdokból, időnként meg-megcsapolva azt, miközben demokráciát hazudva még saját állampolgárai – a korábbi nagy, demokratikus, művelt, kapitalista Nyugat lakói - előtt sem meri megméretni, azaz népszavazásra bocsátani a saját alkotmányát.

Az az Európai Unió, amelynek bürokratikus vízfejében néhány brüsszeli seggfej találja ki - anélkül, hogy bármiféle szakismerettel bírna -, hogy mikor és hol mennyi állatot kell kivágni, vagy mekkora szőlőterületet kell kiirtani Magyarországon, majd öt év múlva(!) támogatással újratelepíteni, az nem a mi uniónk. Az az Európai Unió, amelyben ez a néhány brüsszeli seggfej megtiltja  a házivágást és a házi feldolgozott hústermékek forgalmazását, miközben olyan közösségi vágóhídra terelteti össze az állatokat, ahol ezerszeresére növekedik a fertőzés veszélye, az nem a mi uniónk. Az az Európai Unió amelyik az egészséges magyar állatállomány helyett ránk erőlteti a BSE kórral, a szivacsos agysorvadással fertőzött uniós állatokat és a rengeteg szemét élelmiszert, miközben Magyarország egészséges termékekkel lenne képes ellátni az állampolgárait, az nem a mi uniónk, semmi keresnivalónk nincs benne.

Az az Európai Unió, amelyben a Nyugatnak lehetősége van arra, hogy a kiselejtezett gépeivel és környezetszennyező technológiáival elárassza a volt kommunista országokat – köztük szép hazánkat – az nem a mi uniónk. Az az Európai Unió, amelyben az álnok, a tagságra méltatlan,  hazug románok a kanadaiakkal mutyizva kiirthatják, holdbéli krátervilággá változtathatják Verespatakot és környékét, a ciános aranykinyeréssel pedig egyszer s mindenkorra kipusztíthatják a Tisza élővilágát, az nem a mi uniónk, semmi keresnivalónk nincs benne. 

Az az Európai Unió, amelynek közös kasszájába a többszörösét kell befizetnünk, mint amennyit pályázatként valaha is viszontlátunk, az nem a mi uniónk. Az az Európai Unió, amely alkotmányában megtagadja a keresztény gyökereket, amelyben a homokosok a kábítósok, a transzvesztiták nagyobb jogokat élveznek, mint a vallásos, tisztességes, családot fenntartó állampolgárok, az nem a mi uniónk. Az az Európai Unió, amelyben a 15-öknek mindent lehet, az ő állampolgáraik azt csinálnak amit akarnak Magyarországon, de a magyarok e jogok töredékét sem bírják, az nem a mi uniónk, semmi keresnivalónk nincs benne.

Ha a magyar állampolgárok a franciákkal, a németekkel és a többiekkel azonos nagyságú fizetéseket kapnak, ha Magyarországon is a magyar vállalkozó lesz első, és nem az uniós vagy a multi, ha Magyarországon a Magyar Jegybank és a Magyar Kormány dönt a nemzet jövőjéről, és csak ezután határoz a szövetségi együttműködésről és érdekről, ha a multikra és az uniós vállalkozásokra ugyanolyan szabályozók lesznek érvényesek mint a magyarokra, végezetül pedig ha Magyarországnak végre nemzeti-magyar kormánya lesz, akkor majd érdemes lesz megfontolás tárgyává tenni az együttműködést az unióval, akkor talán lesz értelme az uniónak, akár az Európai Egyesült Államoknak is.

Addig azonban az írekhez hasonlóan nekünk sincs keresnivalónk az „államszövetségben”. Persze nem lehetünk naivak: a zsidó pénzoligarchák nyilván mindent megtesznek majd a mostantól minden jogalapot nélkülöző EU egyben tartására, de a lepel lehullt, a király meztelen. Béke az EU poraira!

Szégyellhetjük magunkat, hogy megvetendő vazallusként, olvasás nélkül (!!!), elsőként ratifikálták a megélhetési bűnöző politikusaink az írek által most elvetett törvénytákolmányt.

Legyünk tehát írekké, védjük meg az érdekeinket, álljon talpra végre a nemzet, teremtsünk önálló, független Magyarországot! Az EU által megengedetten a Drábik-féle eljárással nyomtassunk új, elektronikus pénzt, rendezzük az adósságainkat, szabaduljunk meg az uzsorásoktól, és indítsuk be a nemzetgazdaságot! Akár az Unió nélkül is.
 
Rábai Balázs