A huszadik század a népirtások és a háborúk évszázada. Győztesek nélkül.
A huszadik század háborúit a diktátumok, a “békekonferenciák”, a paktumok, a sajtcédulákra felkaristolt területrablások szegélyezték, melyet a kiszolgáltatottak gyötrelme, generációk megnyomorítása követett.
Kinek, kiknek használt mindaz, ami az elmúlt bő száz évet végigkísérte?
Kik és miért találták ki a tömeggyilkosságok legrafináltabb módozatait? Kik hozták létre az első koncentrációs táborokat? Kinek fordult meg a fejében a nukleáris fegyverkezés?
A politikai tömeggyilkosságok evolúciójának fejlődése töretlen. Miközben a legegyszerűbb módszerek keverednek a legszürreálisabb aberrációkkal, rájöhetnénk az igazi lényegre, mert ebben a pokoli történetben válaszok a miértek.
Miért is végezték ki koncentrációs táborokban a németalföldi gyökerű búrok asszonyait és gyermekeit az angolok? Miért is tereltek a törökök 1915-ben 1.600.000 örményt a szír sivatagba étlen-szomjan kínhalálra ítélve? Miért öltött mindez ipari méreteket a harmincas évek közepétől? Az aranyért, a természeti kincsekért, országokért, nemzeti-faji homogenitás, politikai homogenitás megteremtése miatt, vagy akár gazdasági fenyegetésként.
Angolok, bolsevikok amerikaiak, törökök, nácik. Mesterek és tanítványok.
Május 9-én azok ünneplik magukat győztesként, akik a legmagasabb szintjére kerültek a modern barbarizmusnak. Azok ünnepelnek vörös lobogók alatt, akik halálra éheztettek sok millió ukránt, miután még a vetőmagot is elrabolták tőlük. Ugyanők gépfegyverrel űzték gépfegyvertűzbe honfitársaikat. Azok ünnepelnek andráskeresztes brit lobogó alatt, akiknek dicsőség Drezda, Nürnberg, Köln, Berlin, Budapest romba döntése. Azok ünnepelnek a csillagsávok alatt, akik semmibe veszik Hirosimát és Nagaszakit, akinek hadi siker Tokió lerombolása, és azok ünnepelnek leghangosabban, akik mindebből – anyagi és erkölcsi – hasznot húztak. Dicsőséget, pénzt, hatalmat, ártatlanok pusztulásából.
És kik a legaljasabb csirkefogók? Azok a vazallusok és helytartók, akik ennek tudatában megünneplik és megünnepeltetik saját népük kálváriáját. Az a sakál, amely az odavetett koncért együtt üvölt a farkasokkal, akkor is sakál marad, ha farkasnak képzeli magát.
Olyan ember, olyan politikus, amelyet saját népe pusztulását együtt ünnepli leigázóval, Vagy őrült, vagy hazaáruló.
1945. május 9. Magyarország gyarmati státuszának kezdete.
Magyarnak ekkor nincs mit ünnepelnie.
Tatár József