Rendkívül felgyorsult a víz sodrása az épülő paksi fenékküszöb két fala között, ezáltal már 8-13 métert mélyülhetett ott a Duna medre. A víz az építményt is kikezdte, írja az Átlátszó.

Magyar Péter Pakson pózolgat augusztus 29-én (fotó: Facebook)

„Óriási szükség van ezekre a kövekre, mert amit nappal építünk, este leomlik, mint ahogy a balladába’ is van” – idézte majdnem pontosan a Kőmives Kelemen című művet Ruszin-Szendi Romulusz honvédelmi miniszter vasárnap közzétett videójában.

A meder és a fenékküszöb stabilizálását több mint száz betontömb Dunába emelésével próbálják elérni. Az Átlátszó értesülései szerint ugyanakkor kérdéses, hogy lehetséges-e még egyáltalán a fenékküszöb eredeti tervek szerinti, teljes kiépítése, vagy át kell majd alakítani.

A problémát az okozza, hogy a fenékküszöböt két oldalról, egymással szemben építik, ezáltal jócskán beszűkül a Duna medre. Mivel a folyó vize egyelőre nem a gát fölött bukik át, hanem beszorul a két egymással szemben megépített kőgát közé, a szűkületen átfolyó víz sebessége rendkívül felgyorsult. Ez a hatalmas sodrású víztömeg egyrészt óriási terhelésnek teszi ki magát az építményt, másrészt nagyon gyorsan mélyíti ki maga alatt a medret.

Ahogy a kormányzati videókban elhangzott, az építkezés kezdetekor, azaz nagyjából két hete a legmélyebb pontokon 4-5 méter mély volt a Duna vize ezen a szakaszon. A legújabb videók ehhez képest már 13, illetve 16-18 méteres medermélységről beszélnek.

Azaz a fenékküszöb miatt a folyó 8-13 méterrel vájhatta ki a meder alját.

A Duna medre az elmúlt fél évszázadban átlagosan mintegy két méterrel mélyült a magyarországi szakaszon. Ehhez képest a paksi fenékküszöbnél két hét alatt tapasztalt 8-13 méter igen jelentősnek tűnik. Szendőfi Balázs természetfilmes, halkutató az Átlátszónak elmondta:

Paksnál főként homokos a meder, de van kisebb szemű sóder is, a folyó ezt a hordalékot szállítja, görgeti. Alatta a következő réteg az akár évszázadok óta lerakódott, nem mozduló kavics- és márgaréteg. Az össze nem zárt fenékküszöb által a szűkületben felgyorsított sodrás rendkívül gyorsan elkezdte elmosni az alsóbb hordalékrétegeket. Ez épp ellenkező hatást vált ki, mint ami a fenékküszöb építésének a célja; ugyanis a medermélyüléssel együtt a vízszint is jelentősen eshet, az extrém alacsony dunai vízszinteknek pedig épp az általános medermélyülés az egyik fő okozója.

Várható volt a kimosódás

A fenékküszöb kivitelezését részint az Országos Vízügyi Főigazgatóság (OVF), részint a Magyar Honvédség végzi. Az OVF tájékoztatása szerint nem történt kivitelezési hiányosság, „a kivitelezési fázis változtatások és a szükséges ütemtervi gyorsítás miatt várhatóak voltak kimosódások, leginkább a már jelentősen beszűkített áramlási keresztmetszet esetében”. Mint írták, „a kimélyülésekre már az előtervezés során is számítani lehetett, így ezek kezelésére a betonkockák felhasználása már régóta a lehetséges kivitelezési technológiák között volt. A betonkockák beépítésének tervszerűségét az is alátámasztja, hogy már hetekkel korábban a helyszínre lettek szállítva”.

A Honvédelmi Minisztérium a lap megkeresésére azt közölte, hogy „a betonkockák behelyezése nem kivitelezési hiányosság miatt vált szükségessé. A műszaki megoldást a betonkockák mérete és tömege, valamint a gyors és pontos beillesztés lehetősége indokolta. A beavatkozással a Duna mederágya állandósult”. Válaszuk szerint további kimosódás nem tapasztalható, a műtárgy ellátja a feladatát.

Helikopterről dobálták a vízbe a betonkockákat (kép forrása: Magyar Honvédség Facebook-oldala)

Az Átlátszó értesülései szerint azonban erősen kérdésessé vált, hogy a sodrás, illetve a meder kimélyülése lehetővé teszi-e még egyáltalán a fenékküszöb eredeti tervek szerinti, teljes kiépítését egy összefüggő építménnyé. Ezt firtató kérdésükre azonban sem a vízügy, sem a honvédelmi tárca nem válaszolt.

Az OVF a bontáshoz kapcsolódóan annyit írt, hogy „az építmény végleges geometriájának kialakításához az építési ütemezésben szerepelnek olyan fázisok, ahol a megépült művet részben vissza kell bontani”. Ennek oka, hogy az atomerőmű működéséhez szükséges duzzasztási szint minél hamarabb történő elérése érdekében szükség volt ideiglenes és részleges túlépítésekre, közölték.

A fenékküszöb tervezését és előkészítését a Budapest Műszaki és Gazdálkodástudományi Egyetem Vízépítési és Vízgazdálkodási Tanszéke végezte. A Műegyetem korábbi közleménye szerint a tanszék elsősorban az átmeneti megoldásként elsüllyesztett bárkák hidraulikai hatásvizsgálatával és a fenékküszöb építéséhez kapcsolódó, a folyó áramlási és medermorfológiai viszonyait érintő kérdésekkel foglalkozott, együttműködésben az OVF szakembereivel.

Az OVF tájékoztatása szerint „a várható kimélyülések mértékére, kiterjedésére pont az előzetes, illetve a folyamatosan végzett hidrodinamikai és hordaléktranszport modellszámítások adtak becsléseket, amelyek segítségével az építési folyamat során azok kezelése is tervezetten működhet. A kimélyülésekre már az előtervezés során is számítani lehetett”.

„Nem igazán világos, hogyan akarják megakadályozni a további medermélyülést az építkezés során” – mondta Szendőfi Balázs az Átlátszónak.

„A fenékküszöb felett feliszapolódás, alatta pedig a görgetett hordalék elmosása jelenthet problémát, mindkét esetben alkalmatlanná téve az élőhelyet az élőlények számára. A Duna halfaunájában vannak endemikus, azaz a világon csak itt élő fajok, ilyen például a magyar és német bucó, a leánykoncér, egyes küllőfajok. Mint tudjuk, globális biodiverzitás-krízis van, Európában pedig az édesvízi áramláskedvelő ökoszisztéma az egyik legsebezhetőbb. Ezért elvárható lenne a folyamatos természetvédelmi monitoring a fenékküszöb körül, ha már az előírt hatástanulmányokat nem sikerült megcsinálni.”

Magyar Péter szerint minden álhír (azaz Fidesz-nyelven "fake news"):

"Az ellátásbiztonság nem showműsor" - dr. Tóth Máté energiajogász bejegyzése:

Mint ismert, kikezdte a paksi fenékküszöböt a beszűkült, gyorsan mélyülő Duna: a műtárgyat két oldalról, egymással szemben építik, így két hét alatt 13 métert mélyült a beszorított folyó. Úgy látszik, nem volt elég sem a helikopterezés, sem az én gyalázásom a t. Miniszterelnök Úr részéről. Valami más kellett volna helyette. Energiajogász vagyok, nem vízügyes, persze. Elmondom mégis, mi a probléma.

Az, hogy a legmagasabb politika (Magyar Péter) magához vonta a témát és az összes döntést. Az atomerőműves kollégáktól tudom, hogy hiába készítettek időben belső anyagot a minisztérium felé az én javaslataimmal, megállapításaimmal harmonizáló tartalommal hogy ne terheljék le Paksot, nemhogy nem hallgattak rájuk, de letiltották az anyagot. Az erőművet leterhelték, lett legalább 60-70 milliárdos a kár, mivel a hiányzó villanyt se fedezték le.

A vízügyesektől meg tudom, hogy egyetlen napjuk volt megtervezni a műtárgyat, miközben a Kormánynak meg másfél hónapja volt az atomerőmű első leterhelésétől számítva, hogy döntsön. Egyetlen nap, áramlás-szimulációval, statikai meg forráselemzéssel együtt!

Miközben a Kilitiből átmozgatott betonkockák lerakása is először csak egy show keretében, pár tucat kockával kezdődött, a többi még átmozgatás alatt volt a helikopteres showműsor idején.

Ezt nem lehet így. Egy ország ellátásbiztonsága nem egy showműsor meg helikopteres valóságshow. A szakembereknek és a szakigazgatásnak kell helyet adni, az iparági felső államigazgatás felelőssége mellett, ami viszont egyszerűen eltűnt. Kapitány István államtitkárai sehol sincsenek, akikkel nekem a vitám lett volna, de a tiszás média elhazudta-elcsatornázta ezt a valódi vitát. A szakembereket meg rángatják, felülírják a legmagasabb politikai szinten (miniszterelnök!).

A fizika törvényeit viszont nem lehet megerőszakolni a legmagasabb politika által. Mivel a folyó vize egyelőre nem a gát fölött bukik át, hanem beszorul a két egymással szemben megépített kőgát közé, a szűkületen átfolyó víz sebessége rendkívül felgyorsult. Eközben meg a Kormány hibás, késedelmes energiapolitikai döntései miatt a tőzsdei áramvásárlásokkal óriási kár is keletkezett. Ez nem államigazgatás, nem szakigazgatás, nem kormányzás. Ez kóklerség. Ez a kóklerség.