Mint ismert, a Fidesz tizenhat éves gyakorlatát folytatva, a Független Közmédia Testület tagjainak megválasztása során a Tisza Párt is csak és kizárólag a saját jelöltjeit támogatta, míg az összes ellenzékit leszavazta. Még a feleségét – jogerős bírósági ítélet szerint – bántalmazó illető is jobb választás volt szerintük, mint az „erkölcsileg kifogásolható” mi hazánkos jelölt - írja a Magyar Jelen.

Kép forrása: Szabó György Facebook-oldala

Radnai Márk erről egy hosszú bejegyzést írt, melyben döntését indokolta. Ebben olyan állítások szerepeltek, miszerint ők „nem kormánypárti és nem ellenzéki közmédiát építenek”, hanem függetlent, így nem a „pártlojalitás, hanem a szakmai szempontok döntenek”. Majd – magát megcáfolva – később leírta, azért nem tudták támogatni az ellenzéki jelöltet (nem megnevezve, de egyértelműen Moys Zoltánra utalva), mert az ő „emberi méltósághoz, az alapvető emberi jogokhoz vagy a demokratikus közszolgálatiság értékeihez való viszonya komoly kérdéseket vet fel”.

Ennek előzménye, hogy Moys Zoltán a budavári ostrom során hősi halált halt magyar és német katonáknak emléket állító Kitörés emlék- és teljesítménytúra egyik szervezője. Szörnyű! Jogosan merülhet fel a kérdés, hogy egyébként hogyan befolyásolja valaki szakmaiságát és évtizedes tapasztalatait az, hogy mit csinál munkaidőn kívül? Nyilván sehogy.

A családon belüli erőszak viszont nem gátló tényező

Ha elfogadjuk, hogy a tiszások ennyire ragaszkodnak az „erkölcsileg feddhetetlen” jelöltekhez, akkor viszont felmerül a kérdés: számukra a családon belüli erőszak rendben van? Mert hogy az általuk jelölt és megszavazott Szabó Györgyöt 2008-ban jogerősen elítélte a bíróság könnyű testi sértés miatt. A médiaszakember a Pesti Központi Kerületi Bíróság ítélete szerint a volt feleségét bántalmazta.

A Magyar Jelenhez eljutottak a periratok, amelyekből kiderül, hogy Szabó György volt annyira gerinctelen, hogy még ő jelentette fel bántalmazás miatt az őt feljelentő feleségét, úgy állítva be a dolgot, mintha ő lett volna a bántalmazott fél.

Pedig a periratokból egyértelműen kiderül, hogy ő bántalmazta a feleségét. Mint leírták, mikor a válófélben lévő házastársak összevesztek az ingóságok elosztásán, a nő egy aláírt szerződéssel a bankjába akart menni, mikor az ajtóban a dühös férj feltartóztatta, és megpróbálta elvenni tőle a szerződést. A nő ezt nem akarta átadni, mire Szabó György egyre dühösebb lett, majd a bal mellénél megütötte az asszonyt. Mivel az a szerződést ezt követően se akarta átadni, több kisebb ütést mért a jobb arcára is.

A nő a házból már nem a bankba, hanem a sürgősségire ment, ahol megállapították, hogy a bántalmazás következtében a jobb oldali belső-alsó szemhéján bőr alatti bevérzés keletkezett, a bal melle területén pedig egy 3×4 cm-es bőr alatti bevérzést találtak. A jobb kéz első ujjpercénél pedig 3×4 cm-es zúzódást szenvedett el. Ezeket jellemezte úgy a bíróság, mint kisebb ütések. A szakvélemény szerint ez mind nyolc napon belül gyógyuló sérülés.

Szabó György válaszul a bíróságnak egy jobb lábszáron keletkezett horzsolást mutogatott, de ez nem igazán győzött meg senkit. A tárgyalás során mindkét félről orvosi szakvéleményt készítettek, átvizsgálták a bizonyítékokat, szakértőket hallgattak ki, illetve a házaspár közös gyermekét is meghallgatták.

Ezt követően született meg a jogerős ítélet, mely kimondta: Szabó György bántalmazta a volt feleségét, ezért könnyű testi sértés vétségében bűnös. Büntetlen előélete és a többi enyhítő körülmény miatt végül csak megrovásban részesült. Az asszonnyal szemben pedig ejtették a vádakat.

Jogerős bírósági ítélet ide vagy oda, úgy látszik, egy nő bántalmazása Magyar Péterék számára erkölcsileg „nem aggályos”. Elvégre lehetne rosszabb is. Legalább nem honvédő katonákra emlékezett. Na, az tényleg „vállalhatatlan” lenne… - állapítja meg a lap.