Ugrás a cikkhez

Héber nevet kap Iványi Gábor a Szim Salom Progresszív Zsidó Hitközség november 6-i istentiszteletén - írja a Kibic magazin.




Mint kiderül, a Szim Salom Progresszív Zsidó Hitközség 2021. november 6-án, szombaton 11 órakor "Sáchárit istentiszteletet" tart a Bálint Házban. Ennek keretében kerül sor Iványi Gábor lelkész, a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség (mely elvileg keresztény, protestáns "egyház", mely azt vallja, hogy üdvözítője a zsidók által gyűlölt és megvetett Jézus Krisztus - a szerk.) vezetője héber névadó szertartására.




Az istentiszteletet Diana Senechal kántor és Kelemen Katalin rabbi vezeti majd, Iványi Gábor pedig Tórát olvas és "drósét" mond ebből az alkalomból.

Iványi Gábor a következőket írta a családja zsidó gyökereiről a szertartás kapcsán:

Amikor édesapám 2009 novemberében meghalt, felhívott Izraelből Naftali Kraus, akivel neki is, nekem is meghitt kapcsolatunk volt (utolsó könyveit mi adtuk ki) kérdezve, megengedném-e, hogy tizenegy hónapon át káddist mondjon érte, „mert mégiscsak egy zsidó lélek volt”. Az ajánlat meghatott, és természetesen elfogadtam ezt a nemes gesztust.

Édesapám, Iványi (eredetileg Lautenbach vagy Lauterbach) Tibor Jenő 1928-ban született. Édesanyja, Freund Mária zsidó származású volt mindkét ágán. Édesapja, Freund Adolf 1868-ban, Győrszigeten született. A Hitközség anyakönyvében láttam is az erről szóló bejegyzést. Sajnos a zsidó nevére nem bukkantam. Édesapja Jakob Freund, szabómester volt, aki a Festő utcában lakott, és ott is halt meg 1895-ben. Mikor legutóbb Győrben jártam, a sírját nem sikerült fellelnem, mert akkor még csak az 1900 utáni temető rész feldolgozása készült el. A temetői névjegyzék kötete kivonatának Freundjai között nem sikerült azonosítanom. Dédnagyapám anyakönyvi kivonatában természetesen anyja neve (Leni Goldstein) is fel van tüntetve.

Ükszüleim 1939-es keltezésű házassági anyakönyvéből vett kivonatából tudható, hogy Jakob édesanyja Mari Deutsch, édesapja pedig F. Israel. Ők ekkor Pápán laktak, s fiuk is itt született. Jakob második felesége Johanna Goldstein volt, aki pedig Magendorfban született, mellyel kapcsolatban Brach Nathan rabbi igazolja, hogy Gros. Magendorf azonos Nagymagyar községgel. Megvan Deutsch Mari születési anyakönyvi kivonata is arról, hogy ő Filipp Deutsch (sz. 1801) és Julianna Mautner (sz. 1811) lányaként 1836-ban Ádándon született. Jártam az ádándi temetőben, sőt öcséimmel némi takarítási, helyreállítási munkákat is végeztünk. Több rokonra utaló sírkövet is találtunk. Nagyanyám egyik testvérének születési anyakönyvi kivonatából is tudható, hogy nagyanyám édesanyja Weisz Terézia (Riza) volt, aki Torvajon született. Tudomásom szerint itt kizárólag az ő családjuk volt zsidó. Ükapám kocsmát üzemeltett. Felmenői közül ismert, hogy az édesapja Weis Gábor, az édesanyja pedig egy másik Deutsch Mária volt. Fennmaradt a Torvajon született Gábor Weisz kereskedő házassági anyakönyvi kivonata is, továbbá a halotti anyakönyvi kivonata a tabi hitközségtől. Mellékszál Freund Ferenc házassági anyakönyvi kivonata, aki a dédnagyapám testvérének, Zsigmondnak és Steiner Franciskának volt a fia. Spitzer Bertát, Spitzer Lázár és Gottlieb Teréz lányát vett feleségül. Elemért dédnagyapám örökbe fogadta, hogy Tordáról Magyarországra, Tapolcára menekülhessen.

Nagyjából ennyi az, amit zsidó eleimről összeszedtem. Apám édesapja evangélikus volt, így apám is egy időben a Fasori Evangélikus Gimnáziumba (is) járt. Nincs tudomásom arról, hogy ezen a vonalon létezik-e valamilyen zsidó eredet. Különös, hogy nagyapám testvére, Lautenbach Vilmos, az Amerikába való kivándorlása során a hajó utaslistáján zsidó vallásúként szerepel. Adolf dédnagyapám az I. világháborúban lovastüzérként a legmagasabb kitüntetések egyikét kapta, így kezdetben mentesült a zsidó törvények hátrányai alól, a felesége azonban, akit nagyanyám rejtegetett, nem. Másik lányuk, Ilona, a férjét, Kaszás (Krausz) Pált és fiait, Györgyöt és Ervint a Soában elveszítette.

A győri, hajdani zsinagóga előtti emlékoszlopon kilenc különböző korú Freund mártír nevét olvastam, valamennyien rokonaim voltak, de természetesen hatmillió hozzátartozóm veszett oda. A velem egykorúak mint a testvéreim, a fiatalabbak, mint a gyermekeim, az idősebbek, mint a szüleim.

Meggyőződésem, hogy Auschwitz nem egyszeri rettenetes történelmi kisiklás volt, hanem húsz évszázad megátalkodott keresztény antijudaizmusának, majd antiszemitizmusának a gyümölcse. A hajdani kis názáreti Jézus, majd tanítványai köré szerveződött zsidó mozgalomban az első század ötvenes éveitől többségbe kerültek a nem zsidó rómaiak, akik lassan feledtetni akarták az alapítók eredetét.

Talán ezért is írta meg a tárzusi Saul (Paul) a Rómaiakhoz írott levelét, melyben világossá teszi, hogy Isten Izraelre vonatkozó kiválasztó szándéka nem semmisült meg, és nem helyettesíthető a zsinagóga az eklézsiával. Mindez azonban láthatóan nem győzte meg a „pogányokat”. A reformáció sem foglalkozott a szakítás és elhatárolódás kérdésével. Olyannyira nem, hogy Luther – érdemei mellett – sokkal inkább veszedelmes antijudaizmusáról vált hírhedté. Amikor az 500. évfordulóan másokkal együtt kezdeményeztem, hogy a wittenbergi városi templomról (Luther kedvenc igehirdetői bázisa) távolítsák el a förtelmes, úgynevezett zsidó disznót, akkor turisztikai és hagyományőrző szempontokra való hivatkozással ezt a városi tanács nem fogadta el.

Tapasztalatom, hogy a kiengesztelődést óhajtó zsidó-keresztény párbeszéd jobbára zsidók és zsidó-keresztények közt zajlik. Tudom, hogy keresztény oldalról itt-ott legfeljebb gesztusokra futja. 2004-2005 körül a Wesley Főiskola és a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség részéről egy bűnbánati zarándoklatot szerveztünk. Mintegy negyven vasútállomáson helyeztünk el a táblákat a mártírok emlékére, és tartottunk bűnbánati istentiszteleteket. Kamenyec-Podolszkijba is elmentünk, sőt az ottani nyolcvanezer áldozatot (egynegyede magyar volt) őrző közparkot rendbehoztuk. 2006 (a libanoni háború óta) Slomiból, Zderotból, valamint Tel-Avívból és környékükről rendszeresen hoztunk saját költségen egy-egy turista csoportot (eddig összesen 12-14 ilyen alkalom volt), hogy valahogy kifejezzük a szeretetünket. Kezdeményeztük több vidéki temető rendbetételét is.

A jelenlegi egyházi törvény átalakulása következtében a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség ellehetetlenült, és amikor ennek következményeivel szembesültünk, zsidó testvéreink (így a Szim Salom Progresszív Zsidó Hitközség is) soha nem tapasztalt szolidaritással és szeretettel siettek a segítségünkre. Az egyetlen legális közösség a Mazsihisz, amely kiállt mellettünk. Több hitközség támogatott bennünket anyagilag, jelképes 613.000 Forintokkal, amiből a Tóra etikai üzenete volt kiolvasható.

Tudom, hogy nem vagyok rá méltó, és az is biztos, hogy nem a szolidaritásért cserébe, hálából vagy más megfontolásokból akarom zsidóságomat megerősíteni, hanem annak a mindig is bennem visszhangzó hívó szónak engedelmeskedem, ami Ábrahám ősapánkat is elindította Mezopotámiából arra a vándorútra, ami közben azzal szembesült, hogy ezen a földön mindig idegen és vándor lesz, ugyanakkor bárhova lép, azt a neki adott szolgálat helyeként otthonos felelősséggel kell szolgálnia.

Tisztában vagyok vele, hogy egy ilyen döntés, melynek kapcsán minden elvárásnak jó lelkiismerettel szeretnék eleget tenni, mindkét oldalon válthat ki ellenérzéseket. Ha választás elé állítanak, habozás nélkül döntenék zsidó identitásom mellett. Szeretném azt is hangsúlyozni, hogy semmiféle előnyre, védelemre, kiváltságra vagy hasonlókra nem számítok. Az isteni hívás és intés mellett minden tőlem telhetőt meg akarok tenni. Az Úr figyelmességéből és bizalmából nekem is adott a zsidóságban gyökeret eresztett szeretteimért.

Korábban írtuk: Orbán gyermekei megkeresztelőjének meggyőződése: a kormányfő "el fog kárhozni"





Szólj hozzá!

Friss hírek az elmúlt 24 órából