A jelenlegi válság a 2006-oshoz hasonló gyökerekkel rendelkezik. Moszkva ismét árat szeretne emelni, míg három évvel ezelőtt 50 dollárról 250 dollárra (ezer köbméterenként), most 179 dollárról 418-ra kíván növelni. Szintén hasonlóságot mutat, hogy Ukrajna ismét tartozást halmozott fel a Gazprommal szemben. Annak idején az orosz fenyegetésre válaszul az ukrán Naftogaz kijelentette, hogy egész egyszerűen megcsapolja az átmenő gázvezetékeket – egy újabb ismerős elem a jelen gázvitájából.

Kísért a múlt

A két ország közötti gázszállítási anomália már 2005-ben is előtérbe került, aminek következtében Oroszország 2006 elején csökkentette a szállított gáz mennyiségét. Ukrajna orosz forrásból fedezi a földgázszükségleteinek mintegy 70%-át, valamint Európa is közel negyedét szerzi be orosz földről, amelynek túlnyomó többsége – 80%-a – ukrán területen keresztül húzódó csöveken kerül szállításra. Annak idején azonban nem az ukránok, hanem az európai országok voltak Moszkva akciójának vesztesei, hiszen hiába csökkent a szállítás, Kijev egyszerűen megcsapolta az Európába címzett gázt.

Természetesen van, ami változott 2006 óta, ez pedig nem más, mint az oroszok indítéka. A 2006-os incidens Oroszország külpolitikai fenyegetése volt kisebb szomszédja irányába. A 2004-es narancsos forradalom után Ukrajna kormánya ugyanis a Nyugat felé fordult, és az oroszok a csapelzárással Kijevet szerették volna megszorongatni. A Kreml lépése egyúttal azt is tudatosítani kívánta, hogy amennyiben nekik problémájuk lesz Kijevvel, akkor ezzel együtt Európának is problémái lesznek az ukrán vezetéssel. Annak idején körülbelül egy tucatnyi európai ország ellátása csökkent 25-50%-kal, ennek okán pedig egyre nőtt az Ukrajna iránti ellenszenv.

Jelenleg azonban – a 2006-os körülményekkel ellentétben – az ukrán kormány rendkívül instabil, az oroszok nem is kívánják feltétlenül felbomlasztani azt. Moszkva leginkább Juscsenko ukrán elnöktől szeretne mihamarabb megszabadulni, aki a Nyugat leghűbb pártfogoltja, és Julia Tyimosenko miniszterelnököt látnák szívesen a helyén. A két politikus még egy oldalon állt a narancsos forradalom idején, azóta viszont a hatalomért vívott harc során szembekerültek egymással, és Tyimosenko már egyértelműen a Kreml irányába közeledett. Olyannyira, hogy 2008 utolsó napján még úgy tűnt, személyesen utazik Moszkvába, és a Gazprommal való megállapodással tér majd haza. Nem lett volna mellékes az ötlet belpolitikai jelentősége sem, hiszen a véghezvitel esetén Juscsenko támogatottsága és befolyása tovább csökkent volna. Azonban az utazást törölték, ugyanis időközben új szövetség formálódott odahaza a korábban ádáz ellenség Juscsenko és az orosz-barát Janukovics pártja között, és együttes erővel megakadályozták Tyimosenko tervét.

Január 4-én a Gazprom újabb ajánlattal állt elő, immáron 450 dollárra emelnék a gáz árát. Moszkva természetesen tisztában van azzal, hogy Kijev ezt nem tudja megfizetni, hiszen a korábbi, jóval alacsonyabb ár mellett sikerült a tetemes tartozást felhalmozni. Ezen felül Ukrajnát hatványozottan érintik a globális pénzügyi válság negatív következményei, veszélyben van a hrivnya, a bankrendszerük a szakadék szélén áll, valamint olyan meghatározó bevételi források apadtak el, amelyek az acélgyártással, az élelmiszeriparral és az energiatranzittal hozhatók összefüggésbe. Ukrajna nemrégiben a Nemzetközi Valutaalaphoz fordult, és 16,4 milliárd dolláros kölcsönről született megállapodás. Mindazonáltal az IMF kikötötte, hogy Kijevnek meg kell oldania a permanens belpolitikai válságot, valamint nem használhatják a kölcsönt arra, hogy kiegyenlítsék az oroszokkal szembeni adósságukat. Az ukránok ezután olyan konstrukciókban gondolkodtak, hogy az IMF-hitellel költségvetési tételeket válthatnának ki, amelyek segítségével – immáron „saját” pénzből – rendezhetnék Moszkvával a pénzügyeket.

Délkelet-Európa szállítás nélkül marad

Az újabb orosz lépés előzménye január 1-re datálódik, amikor is Oroszország csökkentette a szállított gáz mennyiségét, Ukrajna pedig az európai tranzitgázt csapolta meg a kiesés pótlása végett – ezzel ismét Európa húzta a rövidebbet, egészen pontosan ugyanazok az országok, amelyek 2006-ban is szenvedő alanyai voltak az eseménynek. A Gazprom állítása szerint az Európába szállítandó gáz mintegy 295 millió köbméteréből az ukránok 25 milliót csapoltak le. Magyarország, Románia, Lengyelország és Bulgária is 30% fölötti kiesésekről számolt be, míg Csehország 5%-os csökkenést jelentett.

Ezek az országok 2006-ban, a kemény tél és a kimerülő tartalékok idején hamar megérezték a kiesést, míg ma az ukrán és az európai gáztározó létesítmények is csordultig vannak, hála az eddig viszonylag enyhe időjárásnak. A legtöbb országnak több mint egy hónapra elegendő tartaléka van, Ukrajnában azonban ezen létesítmények is orosz irányítás alatt állnak. 2006-ban a németek léptek közbe, mintegy utasítva Kijevet, hogy mihamarabb egyezzen meg Moszkvával. A Belaruszon keresztülhaladó, a megszokott gázmennyiséget szállító vezetékeknek köszönhetően Németországot nem érinti olyan érzékenyen a krízis, viszont annak elhúzódásával ez még megváltozhat.

Az érintett országok orosz gázfüggősége, valamint a rendelkezésre álló tartalékok

Január 7-én ismét új fejezetéhez érkezett az orosz-ukrán gázvita. Korábban Moszkva csupán az ukránok által felhasznált mennyiséggel csökkentette az ellátást, Ukrajnát pedig egyszerűen lopással vádolta. Ettől kezdve azonban – az ukrán csapolás miatt – elzárták az Ukrajnán áthaladó vezetékeket, ami már igen érzékenyen érintette a Csehország – Olaszország – Bulgária-háromszög által körülhatárolt országokat. Mindegyik kormány kénytelen volt gyorsan reagálni a fejleményekre. Az EU soros elnökségét betöltő Prága találkozóra szólította fel Moszkvát, ám az oroszok azt nyilatkozták, hogy január 7-ig, vagyis az ortodox karácsony előtt nem hajlandók párbeszédet beütemezni. A bolgár kormány vészhelyzetet kiáltott, és utasítást adtak az ipari felhasználóknak, hogy a gázról alternatív energiaforrásra – leginkább olajra – álljanak át, mindamellett a leginkább gázigényes üzemeket, mint például a Neochim vegyi üzemét átmenetileg leállították. Ezen felül arra ösztönözték a lakosságot, hogy a gázzal működő központi fűtés használata helyett próbálják meg másként megoldani igényeik kielégítését. Románia és Szerbia ekkor még csak fontolgatta, hogy hasonló lépéseket tesz ipari területen.

A mostani krízis a csökkenés adatait tekintve komolyabb, mint a 2006-ban tapasztalt. Időközben a Romániába vezető ukrán vezetékek közül is számos esetében leállt a szállítás, az alacsony nyomással járó biztonsági kockázat elkerülése végett. Az enyhe tél azonban gyorsan fagyosba fordult, és a rendelkezésre álló európai tartalékok viszonylag hamar kimerülhetnek. A legtöbb érintett európai kormány alternatív energiaforrásokkal próbálja bebiztosítani országát. A balti államokon, Belaruszon (évi 33 milliárd köbméter) és Törökországon (évi 17 milliárd köbméter) átmenő vezetékeken továbbra is folyik a szállítás.

Oroszország az elmúlt években azon fáradozott, hogy megakadályozza Ukrajna Nyugat felé történő mozgását. Most azonban már arra koncentrálhatnak, hogy a gázfegyvert bevetve kedvük szerint alakítsák azt az ukrán belpolitikát, amelyet immáron külső – európai – nyomás és belső megosztottság is terheli. Aligha kétséges, hogy egy alku eredményeképpen Ukrajna még közelebb fog kerülni Oroszországhoz.

(Kitekintő)