Pénteken kb. 70 sepsiszentgyörgyi szurkoló utazott Aradra, hogy kedvenc csapatának drukkoljon a romániai női kosárlabda-bajnokság döntőjén. A bíróknak köszönhetően mindkét idegenbeli meccset elveszítettük, és hazaindulás előtt jött a ráadás.

Meccs végén a kosár-szurkolók megint megtapsoltak, és elénekelték nekünk a „Sa fie pace pe pamant” (Legyen béke a földön) című dalt, teljes volt a béke és a barátság köztünk. Szétszakadtunk nagyon, mert egyesek tovább barátkoztak és csókolóztak az aradiakkal, majd a buszoknál meglepetés: a bokrokból kiugranak az UTA ultrái és mint az állatok neki a magyar sálas kollégának.

Mi, akik éppen ott voltunk, kb. 5-6 maroknyi székely (igen, ennyi a 70 főből!), a védelmére keltünk, és pillanatok alatt utcai harc alakult ki. Az aradiak továbbra is ugráltak ki a bokrokból, de szerencsére kéznél volt a székely zászló rúdja, amely ripityára is törött az egyik aradi orrán. Már nagyon túlerőben voltak, mindenki ütött-kapott, amikor trappolnak a fekete rohamrendőrök és szöknek a „harcosokra”, egy pár aradi vitéz pillanatok alatt bilincsben. Hihetetlen, de megmaradt sálunk, zászlónk és kisebb sérüléseket leszámítva mi jöttünk ki jobban a harcból, nem lett belőlünk „aradi vértanú”.

Most pénteken (május 16) és szombaton (május 17) következnek a visszavágók itthon, vagyis Sepsiszentgyörgyön. Minden becsületes magyar embernek ott a helye (azokat a Fradi-drukkeret is szívesen látjuk Sepsiszentgyörgyön, akik ott voltak csapatunk kolozsvári kupadöntőjén, de másokat is)! Ja és kíváncsiak leszünk, hány aradi nagylegény mer eljönni a mi városkánkba.

Egy erdélyi olvasótok