1664. november 18-án halt meg egy vadászat során, gyanakvásra okot adó körülmények között Zrínyi Miklós politikus, hadvezér és költő. Tehetségét sajnos meg nem értettsége és tragikus sorsa is végigkísérte, mégis az egyik legnagyobb magyar-horvát történelmi személyiségként tartjuk őt számon. Személye összefonódott a politikai és hadvezéri tehetséggel, a törökök ellen való fáradhatatlan harccal és a Kárpát-medencei népek egymásrautaltságával, melyet magyar-horvát származása jelképez. Ennek ellenére ma nem vele, hanem örökségével fogunk foglalkozni, és előreutazunk az időben egészen 1920 Magyarországáig, pontosan abba az évbe, mikor Zrínyi születésének 300. évfordulója is volt.
1920 több okból is jeles dátum Magyarország történelmében, úgy gondolom, ennek okait nem kell ismertetnünk. A világháborút vesztes oldalon befejező Magyarország a szó szoros értelmében összeomlott, a politikai gyeplőt pedig olyan emberek tartották a kezükben, akiknek megszületni sem lett volna szabad. A Károlyi-kormány és a Tanácsköztársaság ténykedése után a magyarság lassan, de biztosan ébredezni kezdett, ez pedig új időszámítás kezdetét hozta el a történelmünkben, igaz, már nem az ország eredeti területén.
1920 pünkösdjén járunk, napokkal a trianoni békeparancs ratifikálása előtt (természetesen ennek "eredménye" már tudvalevő volt, ahogy azt a felhasznált szövegben is tényként kezelik). A Kalocsai Néplap 1920. május 26-i számában írt róla, hogy "a piros pünkösdi lélek új életet hozott közénk...". Ekkor alakult meg ugyanis a jezsuiták patronálásával a Zrínyi-gárda, akik az erkölcstelenség és a zsidó métely ellen határozták meg magukat. Noha a zsidók által irányított Tanácsköztársaság után nem ment ritkaságszámba a hasonló szervezetek alakulása, mégis érdemes vetni rá egy pillantást, hiszen még a korszakban is csak elvétve vállalt fel az egyház ennyire éles "politikai, világnézeti programot".
Természetesen nem politikai pártról beszélünk, hanem egyfajta társadalmi mozgalomról, amely azonban a politikai-társadalmi teret is befolyásolni kívánta. Ezeket a sorokat a megalakulásuk után majdnem pontosan 100 évvel később írom, de még engem is ledöbbentett, hogy történelmi távlatokban ilyen "csekély" időintervallumon belül mennyit változott a világ, természetesen nem előnyére. A jézustársasági atyák elhangzott szavai részben már akkor – hogy úgy mondjam, "idejétmúltnak" és túlságosan idealisztikusnak hatottak, de abszolút megállták a helyüket a korszakban. Viszont én itt, 2020-ban, nem tudtam eldönteni, hogy sírjak-e vagy nevessek, amikor a Zrínyi-gárda alapítása során elhangzottakat összevetettem azzal, hogy a minap alaptörvénybe kellett foglalni, hogy "az apa férfi, az anya nő" (s még ezzel sem értett egyet mindenki). De azt javaslom, hagyjuk magunk mögött 2020-at, és nézzük meg közelebbről a Zrínyi-gárda megalakulásának körülményeit.
A gárda megalakulásáról hiteles tájékoztatást a Kalocsai Néplap mellett a szintén általuk kiadott Összetartás füzetsorozat ad (az Összetartás név nem összekeverendő a több mint egy évtizeddel később megszületett nyilas hírlappal), annak is a 4-5. része. Ezt Csávossy Elemér írta és szerkesztette, aki intézeti főfelügyelőként maga is jelen volt, sőt fel is szólalt az eseményen. A Zrínyi-gárda alakulásának, s az első tíz ifjú tag eskütételének a kalocsai Stefáneum intézet díszterme adott helyet. Az interneten is fellelhető értékes forrást ezúton is köszönöm kedves olvasónknak, nélküle ez az ismertető ma biztosan nem jött volna létre. A helyszín egyébként jelképes volt. Pontosan az alakulás előtt egy évvel államosította a Tanácsköztársaság a jezsuita gimnáziumot és a Stefáneumot is.
Az Összetartás füzetek borítója, amelyben a Zrínyi-gárda megalakulásának története is helyet kapott (forrás: ppek.hu)
A kalocsai Stefáneumban pontban délután fél 6-kor felzendült a Rákóczi-induló, amely vélhetően kiváló alaphangot adott az alakuló gyűlésnek és a heves beszédeknek. A Kalocsai Néplap rövid beszámolója után ezek szóról szóra elolvashatóak (a fenti linken találja őket a kedves olvasó). Beszédet tartott a már korábban említett Csávossy Elemér és Lafranco István konviktusi prefektus is.
A volt kalocsai jezsuita rendház (Stefáneum) épülete 2019 februárjában. Jelenleg állami gyermekotthonként funkcionál (forrás: commons.wikimedia.org)
A Zrínyi-gárdát a keresztény szellemiség helyreállítása és a zsidó szellem legyőzése érdekében hozták létre, Szűz Mária oltalma alatt. A máriás lobogóra aznap 10 ifjú esküdött fel. Természetesen a későbbiekben nem kizárólag a fiatalság felé kívántak nyitni, de Csávossy alaposan alátámasztotta, miért döntöttek így:
Hol kell kezdenünk a világreformot? Itt maga az ellenség jön segítségünkre. Nem is kell kutatnunk, ő maga megmondja és megmutatja. Jól tudták, hogy hol kell kezdeni a felfordulást és arcátlan nyíltsággal hirdették:
„Legyen a mienk az ifjúság, és mienk lesz a jövő, mienk lesz á világ! Az ifjúság pedig a mienk lesz, ha megrontottuk tisztaságát.”
Ezzel a csalétekkel, sajnos, ezzel hódították meg ifjainkat és hajadonainkat. Ezzel a csalétekkel vonták bele titkos társulatokba, ezzel tették őket a felfordulás eszméjének zászlóvivőivé.
A jelképes helyszín és időpont mellett természetesen egyházi vonatkozása is van az alakulás napjának. Ekkor ünnepelték pünkösdöt, a mozgalom sikeréhez pedig a Szentlélek erejében is bíztak a jezsuiták.
A destruktív szellem ellen vívott keresztes háború természetesen a bolsevizmus elleni háborúban csúcsosodott ki, de a Zrínyi-gárda alapítói már az előző rendszert is okolták a fertő elterjedése miatt. Itt nem csak politikai destrukcióra kell gondolni, hanem társadalmira is. Már abban az értelemben, ami akkor annak számított. Ne feledjük, hogy az 1930-as évek második felében is rosszallást váltott ki sokak részéről, ha egy-egy filmben forró csókjeleneteket láttak, mondván, hogy az "szabadszellemű". Nos, ezt a véleményt manapság már egy szélsőjobboldali is csak maximum megmosolyogja, 2020-ban már teljesen más mércével mérünk. Ironikus, de ma már annak örülünk, ha az ominózus csókjelenet egy hetero pár között történik, és nem homoszexuálisok, transzneműek, vagy mit tudom én, kik között. Hiába, ilyen ez a "folyamatosan haladó világ", habár személy szerint azzal a filmmel, ahol egy hetero pár csókja látható, nekem az égvilágon semmi problémám nincsen.
A leépülés és az erkölcsi züllés fő okozójának a zsidóságot, a zsidó szellemet jelölték meg a jezsuiták, s ebben egyáltalán nem is tévedtek egy fikarcnyit sem. Lafranco olyan színtiszta nyíltsággal elemezte a zsidóság kártékony szerepét, hogy abba még egy ma élő radikális jobboldali vezér is belepirulna. A teljesség igénye nélkül itt az egyik igen figyelemreméltó gondolata:
Rabok vagyunk és nem akarunk azok maradni. Mit jelenthet ez mást, mint azt, hogy tennünk kell valamit! Valami nagyot, valami komolyat, ami végre gátat tudjon vetni annak a galíciai szagú erkölcsbontó áramlatnak, melyet nem Szent István és Szent László népe talált fel és hozott országunkba, hanem idegen vámpírfajzat lopott titkon Mária országába, hogy megrontsa és tönkresilányítsa népünket. De hát mit tegyünk? Bosszuljuk meg magunkat a fő méregkeverőkön? Irtsunk ki szent haragunkban minden zsidót? Nem! Puszta antiszemitizmussal az országot megmenteni nem lehet. Nem védem én a zsidókat, mert a zsidókat védeni nem lehet, – hanem csak azt mondom: Ne a zsidókat pusztítsuk ki először, hanem a mérgüket; ne a zsidókat száműzzük először az országból, hanem a dalaikat, írásaikat, újságjaikat, könyveiket, divatjaikat és egyéb piszkukat; különben úgy járunk, mint az az ember, aki agyonüti a mérges viperát, utána pedig kiszívja annak a méregfogát.
Itt jegyezném meg mellesleg, hogy jelen sorok írója őszintén reméli, hogy még életében, lehetőleg a közeljövőben saját fülével is hallani fog hasonló politikai beszédeket. Akkoriban persze a közvélemény és a politikai atmoszféra is simább utat engedett a hasonló kezdeményezésekhez, maguk a jezsuiták is számítottak magas rangú politikai szereplők, minisztériumok (anyagi) támogatására.
Most pedig nézzük a Zrínyi-gárda felépítését, szabályzatát. Itt szeretnénk leszögezni, hogy a szervezet alapjaiban vallásos, egyházi szervezet volt, mindamellett, hogy politikai-társadalmi kérdésekkel foglalkoztak. Nem kívántak riválisai lenni egyetlen egy jobboldali szervezetnek sem, s pártalapítás szándékának nyomait sem találjuk a nyilatkozatokban. Mindenesetre jól kitűnik, hogy a jezsuiták esetleges "túlérzékenységének" ellenére is a társadalom már akkor komoly bajban volt, s elsősorban nem az egyének, hanem a befolyásoló tényezők miatt. Ahogy Lafranco István mondja:
Nevezhetjük-e ébredésnek azt, amikor színpadjainkon még mindig frivol zsidó színésznők „nevelik jóra” a magyart? Amikor a 600 magyar moziigazgató között 2 kivételével valamennyi zsidó? Amikor Pest utcáin még mindig tisztességsértő plakátok éktelenkednek? Amikor a zsidó sajtó még mindig le meri köpdösni a magyar nép legszentebb eszményeit?!
A Zrínyi-gárda tagja lehetetett bármely legalább 18 éves férfi, akit legalább 3, már tagsággal rendelkező személy ajánlott (később hölgyek is csatlakozhattak). A tagok szűrése szigorúan ment. Legalább 3 hónap próbaidővel, majd a máriás lobogóra tett esküt évente meg kellett újítani.
Három év múltán, ha az érintett és a tagság is akarta, örökös esküt is tehettek. A fogadalomból is leszűrhetjük, hogy a mozgalom alapvetően egyházi ihletésű, de a MOVE-t például alapvető szövetségesnek tartották a destrukció elleni harcban.
A Zrínyi-gárda jelszava a "Ne rontsd a magyart"! volt, minden gárdistának kötelező volt szót emelni minden destrukció és rontás ellen, ami a környezetében történt, persze csak akkor, ha ezt a helyzet "engedte". Nem volt hát kötelező a tiltakozás, ha az a gárdistára nézve "súlyos kárral járna", vagy "nevetség tárgyává tenné". Ezekben az esetekben tömegrendezvények, tömegtiltakozások szervezését tartották követendőnek. A "Ne rontsd a magyart!" mellett volt egy második jelszavuk is, ez a "Magyart a magyarnak!" volt. Erről így ír Lafranco:
Magyar dalt akarunk hallani akáclombos falvainkban és nem Zerkovitz-féle héber ömlengéseket; magyar művészetet akarunk látni színpadjainkon és nem tingli-tangliba sem való Szomori-Weisz-féle mocskos operetteket; tisztességes magyar táncot akarunk látni és nem a Dob utca foghagymaillatos tánctermeiben nagy divatra licitált onestepet, twostepet és foxtrottot! Fehér, keresztény, magyar szellemet bevinni a moziba, színházba, művészetbe, sportba, irodalomba, újságsajtóba: ez a Zrínyi-gárda célja és feladata.
A felavatott tagok fényképes tagsági igazolványt kaptak, az országos szervezkedést pedig a pünkösdi alakulás után kezdték meg. Az alakuláskor a szervezeti felépítés még nem volt kiforrott, ezt a későbbiekben kívánták végső formába önteni. Azonban már ekkor tudvalevő volt, hogy a szervezetet koloniális rendszerre kívánták építeni. Ez a szervezeti felépítés ma már háttérbe szorult (politikai mozgalmaknál legalábbis), azonban az egyházi ihletéshez jól illett. Mivel katolikus mozgalomról beszélünk, minden gárdista a saját katolikus egyesületéből tömörült, hogy itt álljanak össze ún. szakosztályokká. A kis gárdacsoportok egymástól függetlenül működnek, ám településenként "szövetséget kötnek" és vezetőséget választanak. A teljes munkát a Budapesten alakuló 3 főközpont irányítja.
A gárdisták saját lapot nem terveztek indítani, a vezetőség a már meglévő katolikus hitbuzgalmi lapok és a keresztény sajtó támogatásában bízott. Az ún. vezérek, tagok, tagjelöltek mellett pártoló tagságra is volt ehetőség.
A Zrínyi-gárda mint kezdeményezés abszolút beleillik a patkánylázadás utáni felocsúdás légkörébe, a magyar társadalom mély álmából eszmélt fel, kik is voltak azok, akik a Tanácsköztársaságot irányították. Azonban különösebb ráhatása nem volt a további eseményekre. Sajnálatos, hogy a "szegedi gondolat" végül nem abban a minőségben jutott érvényre, ahogy Gömbös Gyula megálmodta, és a hozzá hasonlóak háttérbe szorultak a Bethlen-féle várcimboraság mögött. A sok csalódást is okozó '20-as évek után a magyarországi szélsőjobboldal már más irányt vett, és az Új Európa álmát potenciálisan megvalósító nemzetiszocializmus felé fordult. Ebben természetesen egyházi személyeknek és a vallásos gondolatoknak ugyanúgy helye volt, de már merőben más alapokon nyugodott, mint ahogy azt 1920-ban elképzelték.
Végül említést kell tennünk Lafranco István későbbi életútjáról is, hiszen egyáltalán nem volt hű ahhoz, amit 1920-ban mondott. Amíg '20-ban a "zsidó méreg kiszívásáról" álmodozott, addig 1944-ben már azok ellen dolgozott, akik ezt meg akarták valósítani. Részt vett ugyanis Raoul Wallenberg zsidómentő akcióiban, amiért diplomáciai védelmet is kapott.
Egy Lafranco által felajánlott védett lakás bérleti szerződése, valamint svéd igazolványa (forrás:magyarhirlap.hu)
Beszédes, hogy amikor Mindszenty perében az ÁVH ki akarta hallgatni, a kihallgató tiszt felismerte, és azonnal szabadon engedte. Elég elkeserítő végkifejlet 1920-hoz képest.
Lafranco István halotti értesítője (forrás: leveltar.jezsuita.hu)
Ábrahám Barnabás – Kuruc.info
Forrás: Összetartás. 4-5 füzet. Csávossy Elemér: Zrínyi-gárda. Liga az erkölcs védelmére. 1920. Árpád R. T. könynyomda.
Elektronikus formában a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtárban lelhető fel.
A Zrínyi-gárdáról szóló írásomat egyrészt kedves olvasónknak ajánlom, aki felhívta a figyelmünket a dokumentumra, másrészt Vékony Csongor Levente barátomnak, a Mi Hazánk Ifjai elnökének, aki a két világháború közötti egyházi mozgalmak és személyiségek lelkes kutatója.
