November 4-e nemcsak gyásznap, nemcsak a szovjet tankok hadüzenet nélküli támadásának gyászos évfordulója, hanem ugyanakkor örömünnep is, hiszen hetven évvel ezelőtt már két napos volt az első bécsi döntés, melynek eredményeképpen visszatért a Felvidék egy része, s 1938 november 4-én ünnepelt az egész ország. (Hetven évvel később pedig ugyanott hazai kormányzati segítséggel magyarellenes pogromot rendeznek.) Ezzel az eseménnyel foglalkozik természetesen a korabeli sajtó is. Kiemelkedő példa erre a Hubay Kálmán által szerkesztett Magyarság című napilap is, melynek több cikkét közöljük alább (egyik-másikat sajnos csonkán).

Külön felhívnánk a figyelmet arra tényre, milyen az, amikor elsősorban létezik magyar diplomácia, másodsorban pedig ez nemzeti érdeket tart szem előtt: Tiso a végén a "veszteségek ellenére" sikerként könyvelte el a döntést, a nyugati sajtó pedig megelégedéssel nyugtázta azt, még a francia és brit lapok is.

Horthy Miklós bevonul Kassára az első bécsi döntés után

Mint ismeretes, a müncheni egyezmény záradékába olasz javaslatra bevették, hogy Csehszlovákiának Lengyelországgal és Magyarországgal fennálló területi vitáit is rendeznie kell.
1938. október 9-13. között került sor a magyar–csehszlovák tárgyalásokra (Magyarországot Kánya Kálmán külügy- és Teleki Pál oktatásügyi miniszter képviselte) Komáromban.
Kölcsönös megállapodás híján, a tárgyalások végeztével a két ország (1938. október 29-én) kérte a müncheni egyezményt aláíró nagyhatalmak döntőbíráskodását. Mivel Nagy-Britannia és Franciaország érdektelenségre hivatkozva kivonta magát a döntéshozatalból, a döntőbírók Joachim von Ribbentrop német és Galeazzo Ciano olasz külügyminiszterek voltak.

Az I. bécsi döntés 1938. november 2-án született Magyarország és Csehszlovákia vitájában, és lényegében az etnikai revíziót valósította meg.

Magyarország az I. világháborút lezáró trianoni béke által elvett területeiből visszakapott 11 927 km²-t, zömében Csehszlovákia (pontosabban az akkor már autonóm Szlovákia - és még pontosabban Felvidék - a szerk.) déli részét, benne Kárpátalja déli részével (Ungvár, Munkács, Beregszász környéke). Az 1941-es magyar népszámlálás szerint az átkerült 1 millió 62 ezer lakosnak 84%-a volt magyar és kb. 10%-a szlovák.

85 391 szlovák került át a magyar oldalra és kb. 67 000 magyar maradt a szlovák oldalon. (Emellett a Szlovákiánál maradt 89 000 főnyi zsidók többsége is magyar anyanyelvűnek vallotta magát.)

A békeidőben született első bécsi döntést az európai nagyhatalmak (beleértve Nagy-Britanniát és Franciaországot) ekkor még nemzetközi jogi érvényűnek ismerték el. Csak a II. világháború folyamán változtatták meg álláspontjukat.

Az első bécsi döntés után kb. 4 hónappal, miután 1939. március 14-én a Tiso vezette Szlovákia önállóvá vált, és másnap Hitler bevonult Prágába (létrehozva a Cseh-Morva Protektorátust), Magyarország március 15-18 között megszállta Kárpátalja fennmaradó, saját önállóságát március 14–15-én kikiáltó részét is.

(Wikipédia nyomán)