Bayer Zsolt – miképp a Fidesz is, melyet jó pénzért szolgálni igyekszik – nincsen könnyű helyzetben: valóságos tojástáncot kénytelen járni, mert egyrészt a liberálisok felé bizonygatnia kell, hogy ő „nem antiszemita”, „nem rasszista”, másrészt viszont a Fidesz mögött álló (és részben a Jobbik irányába kacsingató) szavazótábor megtartása érdekében nyomatni kell a nemzeti, sőt időnként a radikális szövegeket. Bayer legutóbbi írása ennek a mutatványnak több árulkodó jelét is magán viseli.

Cikkének legelső mondata így szól: „Fohászkodtam, hogy ne legyen cigány a tettes.” Majd, miután leszögezi, hogy a gyilkos bizony cigány, írásának vége felé levonja a tanulságot: „Ha a cigány közösség nem lel valami megoldást, hogy kiirtsa ezt a mentalitást saját fajtájából, akkor ki kell mondani: lehetetlen velük együtt élni.” Érdekes gondolatmenet: ha netalán nem cigány lett volna a tettes, akkor lehetne velük együtt élni, és nem élnének továbbra is magyarok milliói a cigánybűnözés fenyegető árnyékában? Vagy azért „fohászkodott” volna Bayer, nehogy kiderüljön az igazság, és szembesülni kelljen az eddig szőnyeg alá söpört súlyos problémával? Bayer persze azzal indokolja „félelmét”, hogy „Bándy Kata kiontott vére” „kedves cigány kollégáira” is „ fröccsenhet”. Jó, értjük, Bayernek muszáj volt beleszőnie cikkébe, hogy neki vannak „kedves cigány kollégái”, vagyis „vannak jó cigányok is”, akiket ő szeret, hadd lássa ország-világ, de mindenekelőtt a „liberális jogvédők” (akiktől, mint később elárulja, fél): Bayer Zsolt jó gyerek, nem rasszista, és ha „cigányozik” is olykor, tudja, hol a határ.

Bayer cikkében elmeséli, hogy Zemplén egyik kicsi falujában egy idős asszony elpanaszolta neki: éjszakánként rendszeresen arra ébred, a cigányok benn vannak a konyhájában, és viszik, ami mozdítható, szólni azonban az öreg néni nem mer nekik, mivel abban bízik, ha csendben marad, akkor legalább az életét megkímélik. Bayer azonban a néni elbeszélését kihagyta a filmjéből, mivel, mint írja, félt attól, „mi lesz, ha mindez megjelenik”. „Féltettem az ott maradó öregasszonyt, s féltem a „jogvédők” hisztériájától. Ha úgy tetszik, hát hazudtam, mert elhallgattam a valóság egy apró, ám annál jellemzőbb és iszonyatosabb részletét” – vallja be Gyurcsány őszödi „igazságbeszédére” emlékeztető szavak kíséretében Bayer.

Dicséretes önkritika így utólag, mintegy mellesleg, de feltenném a költői kérdést: ugyanígy fél-e Bayer Zsolt, fideszes újságíró barátaival együtt, amikor például a hazánkat felvásárló zsidókról kell megírni az igazat? Mert ha igen, akkor mennyi hitele van a szavuknak? És vajon Bayer Zsolthoz, az egykori Fidesz-alapítóhoz hasonlóan rettegnek-e az országot irányító barátai Izraeltől, az IMF-től, az EU-tól, az USA-tól? Vajon ők is „elhallgatják a valóság apró, ám annál jellemzőbb és iszonyatosabb részleteit”, amikor a hazánkat megnyomorító hatalmak követelőzéseiről tájékoztatnak? Mert ha igen, akkor teljes joggal kételkedhetünk szavaik hitelességében, sőt érthető, ha felmerül a kérdés: kiknek az érdekeit képviselik végül is, ha mindenkitől félnek és meghátrálnak?

Ha Bayer Zsolt nem értette volna meg, mi a létjogosultsága a Jobbiknak, akkor most elárulom: a Jobbik azért létezik, és azért egyre népszerűbb, mert a fentebb felsorolt kérdésekre a Fidesz nem adta meg a választ. A nemzeti radikális táborhoz olyan magyarok csatlakoznak, akik nem hajlandók szüleikhez és nagyszüleikhez hasonlóan egy életen át „félni attól, hogy mi lesz”, és nem akarják egész életüket a magukat „jogvédőnek” nevező cionista hatalmasságok fenyegetésének árnyékában leélni. A nemzeti radikális média – benne a Kuruc.info, melynek eltiprása érdekében Bayer barátunk is ringbe szállt – pedig azért létezik, hogy ne kelljen többé hazudni, és elhallgatni a „valóság apró, ám annál jellemzőbb és iszonyatosabb részleteit”. Többek között például azt a tényt sem, amelyre Bayer cikkében jellemző módon utalni sem mer: azok a bizonyos „jogvédők”, akiktől Bayer is annyira retteg, valójában a nyugati világot és benne hazánkat is uraló cionista hatalmi elit részét képezik, és a magyarság megfélemlítése és teljes térdre kényszerítése céljából bujtogatják a cigányokat. De lehetséges-e vajon „megoldani a cigánykérdést” mindaddig, amíg a magyar nemzetet fojtogató idegen uralom tényével nem szembesülünk? Márpedig az IMF és az EU előtti megalázkodás, az Izrael előtti hajbókolás (melynek része a Zuroff-féle nácivadászok ámokfutásának engedélyezése) és a cionista kívánságok és parancsok teljesítése arra utal, hogy a magyarországi kormánynak esze ágában sincs szembeszállni a gyarmatosítókkal. De vajon hogyan képzeli a „cigánykérdés megoldását” Bayer vagy bárki más, amikor az ország valódi urai éppen a jelenlegi, számunkra elviselhetetlen helyzet fenntartásában érdekeltek?

Bayer Zsolt a hivatalos fideszes irányvonalhoz igazodva számos alkalommal támadta a Magyar Gárdát, melynek létjogosultságát azonban cikkének megállapításai teljes egészében indokolják. Bayer többek közt a következőket írta: „Ezen a Magyarországon emberek százezreinek, sőt millióinak meghatározó élménye, hogy a velük együtt élő cigányok meglopják, megverik, megalázzák, megölik őket.” Pontosan ugyanerre a következtetésre jutottak azok a honfitársaikért felelősséget érző derék magyarok, akik sok-sok évvel ezelőtt megalapították a cigányterrortól sújtott testvéreik védelme céljából a Magyar Gárdát. Melynek tagjait Bayer főnöke és nagy barátja, Orbán Viktor, néhány „pofon kíséretében” akarta „hazazavarni”. Tán csak nem azért, mert Viktor is „fél a jogvédők hisztériájától”? Zsolt, mondd, miféle beszari banda vagytok ti?

Örülök, hogy sok-sok év gyalázkodása után Bayer Zsolt is eljutott arra az álláspontra, amit a nemzeti radikálisok hosszú évek óta vallanak: „Ezzel (mármint a cigánybűnözés és általában a cigányság jelentette súlyos gondokkal) pedig most már szembe kell nézni. Őszintén, és kertelés nélkül. Mindenféle ostoba, hazug, álszent „jogvédelem” és felelősség elhárítás nélkül” – írja Bayer. Mindez nagyon szép, és biztató, csak hát a leírt szép szavak hitelességét lenullázza, hogy Bayer Zsolt annak a Fidesznek a szekerét tolja, amely a „hazug, álszent jogvédelem” álcája alatt fellépő külső és belső cionista erők engedelmes kiszolgálója.

Perge Ottó