Nyugat-európai viszonylatban szinte példátlan eset történt szeptember elején, amikor a két vezető francia baloldali napilap - mintha csak összebeszéltek volna - egész oldalas cikkben rántotta le a leplet az amerikai cionista lobbiról és az Egyesült államok külpolitikájára gyakorolt befolyásáról.
A Libération (2010. szeptember 1.) és a Le Monde (2010. szeptember 3.) cikkeiből többek között megtudhatjuk, hogy az Obama-kormány és Izrael közötti kapcsolatok szorosabbra fűzése végett Susan Sher, Michelle Obama (az elnök felesége) személyi titkára látja el az amerikai zsidó képviselők és szervezetek közötti összeköttetés feladatkörét. A maguk részéről Dan Shapiro, az izraeli-palesztin akta felelőse a Nemzetbiztonsági Tanácsban és Dennis Ross, az elnök különleges tanácsadója minden héten telefonon egyeztet a legnagyobb amerikai cionista szervezetek vezetőivel.
A külügyminisztérium egyik feljegyzéséből az is kiderült, hogy ez évben az Obama-kabinet 3 milliárd dollárt juttatott Izraelnek biztonsági kiadásokra, és további tíz évre elkötelezte magát ilyen értelemben. Ez az összeg az USA által szövetségeseinek juttatott katonai segély több mint fele. Július elején egyébként Dan Shapiro arról számolt be, hogy Obama intézkedéseket hozott Izrael katonai fölényének biztosítása érdekében. Ezt szolgálja például az a 205 millió dollár is, amelyet a kongresszustól kért az izraeli „Iron Dome” rakétavédelmi rendszer kiépítésére.
A kérdés kulcsembere egy bizonyos Alan Solow. 2008 decemberében őt választották meg a legfontosabb amerikai zsidó szervezetek elnökeit összefogó testület fejévé. Obama régi barátja még Chicagóból és a demokrata választási kampányok bőkezű támogatója. 2008-ban megígérte, hogy „Obama lesz az Egyesült Államok első zsidó elnöke”, ma pedig hozzáteszi: „Obama tökéletesen érti a zsidó nép történelmét és Izrael létezésének fontosságát. Akárcsak mi, képes a dolgokat az összes szemszögből megközelíteni”. Kérdés, hogy ez a „mi” vajon kikre utal? Az amerikai népre vagy a cionistákra? Kérdés?
Mindez éppen eleget mond az amerikai politika állítólagos változásáról Obama óta, amely egy ideig még illúziót kelthetett a Bush-érát pokolba kívánó tömegekben és a balos entellektüelekben, mára azonban még a legnaivabbak számára is bebizonyosodott a valódi természete. Stephen Walt, az amerikai külpolitikában érvényesülő cionista befolyást taglaló bestseller társszerzője szerint „az Izrael-barát lobbi miatt Obama nem gyakorolhat valódi nyomást Izraelre, mert a kongresszus nem engedné meg neki”. Tökéletesen igaza van, de minden bátorsága és éleslátása ellenére éppen csak a megfelelő kérdést felejti el feltenni, azt tudniillik, hogy a cionista lobbi támogatása nélkül egyáltalán gondolhat-e bárki is arra, hogy elnökjelölt vagy pláne elnök legyen az Egyesült Államokban?
A három francia országos politikai napilap közül kettő tehát hirtelen és szimultán érdeklődést tanúsít az Egyesült Államokbeli cionista lobbi és az amerikai külpolitikára gyakorolt hatása iránt. (A harmadikat, az Obamánál is elkötelezettebben Izrael-barát Sarkozy francia elnököt támogató Le Figarót - érthetően - nem foglalkoztatja a téma.) Cikkeik tartalma mindenesetre megerősíti a „USrael” elnevezés megalapozottságát, amikor az USA-ról beszélünk. Obamával vagy nélküle, a teljes amerikai adminisztráció a cionista lobbi befolyása alatt áll.
A jelenlegi elnöknek csupán annyi a szerepe, hogy kedvezőbb képet mutasson a Bush-korszak utáni amerikai politikáról. Valójában azonban ugyanaz a politika folytatódik tovább, csak talán valamivel leplezettebb és alattomosabb módon.
Izraelnek tehát minden oka megvan rá, hogy elégedett legyen az Egyesült Államok első mulatt elnökével, fordítva azonban már nem ilyen egyértelmű a helyzet, hiszen - mint azt bizonyára Obama is tudja - a Közel-Kelet „mintademokráciája” hátrányos megkülönböztetést alkalmaz a feketékkel szemben, még akkor is, ha azok történetesen zsidók.
Egy ugyancsak szeptember elejéről datálódó hír szerint Izrael oktatási minisztériuma támogatja egy szegregált (vagyis csak fehéreknek fenntartott) iskola létezését a megszállt területeken, miután egy etiópiai zsidó lányt kizártak az ominózus tanintézményből. Ezt a falasa diáklányt az Izrael által megszállt palesztin területek Immanuel nevű településén lévő iskolából távolították el néhány hónapja a bőrszíne miatt. Miután szülei tiltakoztak a diszkrimináció ellen, kezdetben úgy tűnt, hogy nekik adnak igazat, annál is inkább, mert az állam által finanszírozott, nyilvános iskoláról volt szó. Az iskolát látogató 74 fehér gyerek szüleinek azonban végül sikerült elérniük, hogy az iskolát privatizálják, és ezután kizárólag fehér diákok látogathassák. A gyermekei számára a „fajkeveredést” elutasító fehér telepesek elégedettek lehetnek. Izraelben tehát törvényes a faji megkülönböztetés a magánszféra (vállalkozások, iskolák, üzletek stb.) teljességében. Ráadásul pedig ez a fajilag diszkriminatív törvénykezés az elvileg palesztin ellenőrzés alatt álló területeken is érvényes az egyik izraeli bíróság szerint, amelynek ítélete szerint a katonai megszálló hatalom szabályai felülírják a Palesztin Hatóság rendelkezéseit.
Valószínűleg az a friss hír sem dobja fel különösebben az emberi jogok és Izrael barátait, hogy ez utóbbi éppen a napokban kezdi meg kizsuppolni a szabálytalan jogi helyzetű bevándorló családokat, azzal az - egyébként helytálló - érveléssel, hogy az ázsiaiak és afrikaiak jelenléte veszélyezteti a zsidó állam identitását, ha ugyanis tovább növekszik a nem zsidó lakosság aránya, akkor Izrael elveszíti létezésének okát. Jelenleg a hétmilliós lakosság 80 százaléka még zsidó. Izrael automatikusan megadja az állampolgárságot a világon bárhonnan érkező zsidóknak, de nincsen bevándorláspolitikája a nem zsidók számára.
Márpedig 2000-től, a második intifada kirobbanása után Izrael jelentősen megkurtította a palesztinoknak kiadott munkavállalási engedélyek számát, az akkori kb. kétszázezerről mára alig harmincezerre. A hiányzó munkaerőt távoli országok állampolgáraival pótolták: kínai építőmunkásokkal, thaiföldi mezőgazdasági dolgozókkal vagy filippínó házi szolgákkal. Közülük több mint százezren lejárt vízummal tartózkodnak Izraelben, majdnem húszezer afrikai pedig politikai menedékjogot kért.
Most a feleslegtől meg akarnak szabadulni. Természetesen csak a közelgő zsidó ünnepek után. Elvégre humánum is van a világon.
MD 2010. X. 5.
(Gazdag István - Antidogma)