Egyre erősödik az Iránra zúduló össztűz. A cionisták minden lehetséges eszköz bevetésével térdre akarják kényszeríteni a perzsa államot: számítógépes támadás, a belső elégedetlenség szítása, a gazdasági szankciók szigorítása, amerikai hadihajók felvonulása, a szomszédos államok felfegyverzése egyaránt szerepel a repertoárjukban.




Legutóbb pedig azzal álltak elő, hogy vezető iráni politikai személyiséggel szemben léptettek életbe külön bejáratú büntetőintézkedéseket.

Nem tévedés: Hillary Clinton amerikai külügyminiszter és Timothy Geithner amerikai pénzügyminiszter közös sajtóértekezlet keretében jelentette be, hogy az Iszlám Köztársaságban komoly pozíciókat betöltő nyolc iráni „súlyos emberi jogsértéseket követett el”, ugyanis a felügyeletük alatt álló biztonsági szervek „embereket vertek, kínoztak és zsaroltak”. Ezért aztán nem utazhatnak az Egyesült Államokba, esetleges bankszámláikat pedig befagyasztják. Milyen kár, jegyzem meg, hogy az amerikai vezetés nem mutatott hasonló érzékenységet akkor, amikor 2006-ban tömegesen „vertek, kínoztak és zsaroltak” békésen tüntető magyar állampolgárokat El Qró és Görényi pribékjei.

A nyolc iráni személyiség egyébként a következő: Mohammed Ali Jafari, az Iráni Forradalmi Gárda parancsnoka, Sadeq Mahsouli, a jóléti és szociális ügyek minisztere, Qolam-Hossein Mohseni-Ejei, iráni legfőbb ügyész (korábban a titkosszolgálatokat felügyelő miniszter), Saeed Mortazavi ügyész, Heydar Moslehi, a titkosszolgálatokat felügyelő miniszter, Mostafa Mohammad Najjar, a fegyveres erők helyettes főparancsnoka, Ahmad-Reza Radan, az iráni rendőrség helyettes vezetője, valamint Hosseijn Taeb, az Iráni Forradalmi Gárda felderítő egységeinek helyettes parancsnoka. (Apropó, erről jut eszembe, Tom Lantos néhány évvel ezelőtt azzal fenyegetőzött, hogy a Magyar Gárda tagjai nem léphetnek be az USA területére. Vajon érvényben van még a tilalom?)

Most történik meg egyébként első ízben, hogy „emberi jogsértésekre” hivatkozva léptetnek életbe büntetőintézkedéseket iráni állampolgárok ellen. Joseph Lieberman szenátor, az amerikai zsidó lobbi egyik vezető alakja múlt szerdán a Külkapcsolatok Tanácsa előtt elmondott beszédében helyeslően nyugtázta az iráni vezetőkkel szembeni büntetőintézkedések elrendelését, ezen kívül pedig dicsérte az adminisztrációt azért is, mert sikerült számos európai és ázsiai „szövetségest” (csatlóst vagy gyarmatot kellett volna inkább mondania) a Teherán elleni szankciók szigorításának ügye mellett felsorakoztatni. (Ezek között a „szövetségesek” között van hazánk is, nemzetünk örök szégyenére.) Csakhogy Lieberman nem érte be ennyivel, ugyanis azt is hangsúlyozta, hogy „amennyiben a diplomáciai és gazdasági büntetőintézkedések nem vezetnek eredményre, akkor világossá kell tenni, hogy a katonai csapás nem valami távoli, absztrakt lehetőség, hanem egy reális, hihető alternatíva” – foglalta össze álláspontját a vérszomjas cionista. Ugyanis szerinte a „konfliktus békés megoldására nézve” végzetes lenne, ha „az a látszat keletkezne, hogy végső soron az USA bele fog egyezni a nukleáris Irán létrejöttébe”.

Tipikus beteges cionista észjárás: a békére nézve végzetes, ha nem indítanak háborút! Lieberman még hozzátette: „Amennyiben elfogadhatatlannak találjuk az atomfegyverekkel rendelkező Irán létét, miként azt oly gyakran hangoztatjuk, akkor készen kell állnunk arra, hogy bármilyen szükséges eszközzel meggátoljuk annak megszületését, ami elfogadhatatlan.” Bravó. Vagyis ha valamely ország vezetése „elfogadhatatlannak” nyilvánítja egy másik állam ténykedését, akkor joga van arra is, hogy katonai támadást indítson ellene? Vagy csak a cionistákat ruházta fel a Teremtő ilyesfajta jogosítványokkal, vagy hogy van ez?

Lieberman immár megállíthatatlannak tűnik: „A mi célunk az, hogy diplomáciai és gazdasági nyomás révén meggyőzzük Iránt, hagyjon fel nukleáris programjával, azonban ha erre nem vagyunk képesek, akkor világossá kell tennünk, hogy ha szükséges, katonai eszközöket is igénybe veszünk” – fenyegetőzött a cionista a Financial Times-nak adott minapi interjújában.

A szenátor véleménye szerint az Obama-adminisztrációnak az „év végéig felül kell vizsgálnia Irán-politikáját, és keményebb álláspontot kell kialakítania”. Ami a szankciókat illeti, azokat Lieberman „keményeknek” nevezte, mindamellett maga sem hiszi, hogy Irán „hajlandónak mutatkozna programjáról tárgyalásokat folytatni a Nyugattal”. A cionista szenátor persze hazudott: Irán évek óta tárgyal a „Nyugattal” nukleáris programjával kapcsolatban, a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség munkatársai rendszeresen ellenőrzik az ország atomlétesítményeit (Izrael sem tárgyalni nem hajlandó nukleáris programjáról, sem az ellenőröknek nem engedi meg, hogy átfésüljék nukleáris erőműveit), és Teherán számos alkalommal tett kompromisszumos ajánlatot a nyugati hatalmaknak. Mindhiába. Ahmadinezsád az ENSZ közgyűlése előtt elmondott beszédében is utalt arra, hogy szeretné folytatni a tárgyalásokat Amerikával és szövetségeseivel. A cionisták azonban nem kompromisszumokat akarnak, hanem teljes behódolást.

A múlt héten Lindsey Graham republikánus szenátor is beállt a kórusba, és az American Enterprise Institute elnevezésű „neokonzervatív” (vagyis cionista) intézet egyik rendezvényén sürgette a mielőbbi katonai csapást Irán ellen. Véleménye szerint a perzsa állam kulcsfontosságú létesítményeinek bombázása nyomán összeomlana az iszlamista rendszer, amerikai szárazföldi egységek bevetésére pedig nem is lenne szükség. Csatasorba lépett Michael Oren, az zsidó állam washingtoni nagykövete is, aki a Yom Kippur zsidó ünnep alkalmából három washingtoni zsinagógába is elzarándokolt, és többek közt arról beszélt, hogy amennyiben Obama elnök nem cselekszik, akkor Izrael egyedül fog akcióba lépni.

Howard Berman a képviselőház külügyi bizottságának elnöke is megszólalt, mivel alighanem úgy gondolja, politikai karrierjét elősegíti azzal, ha most a cionisták szekerét még lendületesebben tologatja. Egyik minapi nyilatkozatában sokat sejtetően kijelentette: Washingtonnak „hónapjai, de nem évei” vannak arra, hogy a szankciókkal eredményeket érjen el. Ő is úgy véli, egy „nukleáris Iránnal” szemben elkerülhetetlen a katonai csapás. Természetesen „nukleáris Iránról” nincsen szó, és jellemző módon a fegyvercsörtető cionisták és a befolyásuk alatt álló médiumok egyáltalán nem teszik fel a legfontosabb kérdést: végül is miféle bizonyítékok vannak arra vonatkozóan, hogy a perzsa állam valóban atomfegyver kifejlesztésén munkálkodik?

Mindeközben az amerikai kormányzat igyekszik azzal békítgetni az őrjöngő cionistákat, hogy újabb és újabb cégeket tántorít el az irániakkal történő üzletkötéstől. Washingtoni nyomásra a napokban a török energetikai óriás cég, a Tupraz jelentette be, hogy beszünteti a finomított olaj szállítását a perzsa államba. Szeptember 30-án az USA a svájci székhelyű Naftiran Intertrade Company-t helyezte „feketelistára”, mivel a vállalat továbbra is együttműködik iráni olajcégekkel. Számos európai vállalat ugyanakkor már beadta a derekát, és meghajolt a washingtoni nyomás előtt. Néhány napon belül amerikai küldöttség érkezik Kínába, ahol is arról próbálják meggyőzni a pekingi vezetőket, hogy tartsák távol magukat a perzsa állam gazdasági életétől, és ne kössenek az irániakkal üzletet. Mindezt természetesen a „kereskedelmi és gazdasági szabadság” szent nevében teszik!

Hogy Barack Obama mit gondol magában, azt a jó Isten sem tudja, ugyanis iszonyú nyomás nehezedik rá. Ami természetesen nem menti fel őt a felelősség alól: hiszen az elnök végső soron arra tett esküt, hogy az Egyesült Államok érdekeit védelmezi és képviseli, ezzel szemben megválasztása óta mást sem tesz, mint hogy aláveti magát a cionista lobbi akaratának. Amely már-már az élet-halál ura Amerikában. Egyelőre úgy tűnik, az amerikai adminisztráció továbbra is abban reménykedik, a szankciók eredményesek lesznek, Teherán beadja a derekát, és nem lesz szükség katonai akcióra. Ha azonban a perzsa állam a behódolás helyett a függetlenséget választja, akkor Obama teljesíteni fogja a felsőbb helyről érkező parancsokat.

Végső soron mit várnak el Irántól a világhódítók? Nos, három követelésük van:

1. Teherán hagyjon fel békés célú atomprogramjával;
2. Nyissa meg piacait a nyugati rablótőke előtt, egyezzen bele, hogy gazdaságának kulcsfontosságú ágazatai idegen kézre jutnak;
3. A perzsa állam hagyjon föl az izraeli elnyomás alatt szenvedő palesztinok, illetve az izraeli terjeszkedéssel szemben ellenálló libanoni Hezbollah támogatásával.

Ennek a három feltételnek a teljesítése azt jelentené, hogy Irán elveszíti függetlenségét, és a Cionista-Amerikai Birodalom csatlós államává válik. Mi lenne hát a helyes magatartás Irán részéről? Mit tegyen egy sokszoros túlerő által fenyegetett, harapófogóba szorított büszke nemzet, amelyet a hatalmas világbirodalom erői térdre akarnak kényszeríteni? Adja meg magát, és alázkodjon meg?

Kiegyezésre aligha van esély, de ne gondolja senki, hogy azért nincs, mert Ahmadinezsád időnként az amerikai vezetés és a cionisták képébe vágja az igazságot, pontosabban kényelmetlen kérdéseket tesz fel nekik (a holokausztról, szeptember 11-ről vagy éppen a Nyugat tűrhetetlenül agresszív természetéről). Hiszen 1979 óta Irán számos békekezdeményezést tett Amerika irányába, sőt az előző iráni államfő, Mohamed Khatami valósággal udvarolt a Nyugatnak – eredmény nélkül.

Perge Ottó - Kuruc.info