A Tisza legradikálisabb hívei már az áprilisi választások előtt forradalmi lázban égtek. Bár nagy arányban nyertek, ami után a politikusaik és véleményformálóik szétalázták a Fideszt, ez nem volt elég a mélyben feszülő indulatok levezetéséhez. Sok fanatikus tiszásnál többről van szó, mint hogy a Fidesz korrupt volt, és ezért el akarják őket számoltatni.

„Hozd a kötelet”

A forradalmi hevület szándékos fenntartása a tiszás kör kommunikációján látszik. Rendszerváltásról beszélnek, a szembenézés és a bocsánatkérés szükségességéről a fideszes „tatárjárás” után. Ahogyan Magyar Péter körbevezette az embereket a Karmelitában, eszembe jutott, hogy annak idején Hitler bunkerét is így mutogathatták a világháború után. Emlékszem egy régi videóra a Szovjetunió bukását követően. A riporter a Kremlt járta körbe egy hivatalnokkal, miközben mindketten halkan, szinte suttogva beszéltek, megilletődve a hely szellemétől, ahol élet és halál, háború és béke, milliók sorsa dőlt el. A Karmelita viszont soha nem volt a Kreml vagy a Führerbunker. És mi sem diktatúráról váltottunk demokráciára, Orbánékat szimplán leváltották egy választáson.

A tiszás fanatizmust viszont folyamatosan szítják. Itt van például az elszámoltatás kérdése, amely kapcsán nagy vitát váltott ki a kormány híveinek körében, hogy Unger Anna szerint 6 éven belül nem várhatók bírósági ítéletek (mármint jogerős ítéletek – a szerk.). Puzsérék a Szélsőközép című műsorban (Horváth Oszkárral és Egri Viktorral) úgy vélik, hogy ez elfogadhatatlan, és ha egy cikluson belül nem születnek ítéletek, akkor – az egyébként általuk felheccelt – fanatikus tiszások önbíráskodásba fognak kezdeni. Puzsér azzal támadta Ungert és a Tiszát, hogy miért nem képesek ítéletet hozni, ha a nürnbergi perben tíz és fél hónap alatt született ítélet. Hogy ez a felvetés mennyire abszurd, az nem csak nekem tűnt fel.

Tegyük fel, hogy valakinek a gyereke ráönti a kakaót a padtársa tankönyvére, amiért osztályfőnöki figyelmeztetést kap. Aztán a szülői értekezleten a szülő felveti, hogy szerinte túl szigorú volt az ítélet, mert csak véletlenül borult ki az ital. Erre a tanárnő azt mondja: – De hát, apuka, ugye tudja, hogy amikor a szovjetek elfogták az SS-tiszteket, akkor azonnal főbe lőtték őket? Erre nyilván minden szülő megrökönyödne, és azt válaszolná: – Álljunk már meg egy pillanatra! Hogy a fenébe jön ide a második világháború meg az SS-tisztek? Puzsérék viszont ezt a narratívát építik: a Fideszt a Harmadik Birodalommal állítják párhuzamba, amely mind a liberális, mind a konzervatív mitológiában az elképzelhető legnagyobb gonosz (népirtás, 6 millió, gázkamrák stb.). És ha a hitleri Németországgal szemben lehetett tíz és fél hónap alatt ítéletet hozni, akkor a Fidesszel szemben hogyhogy nem lehet? Elvégre ugyanaz a kategória.

Ebbe a sorba állt be Márki-Zay Péter is. Ő Mészáros Lőrinc vagyonával kapcsolatban vetette fel egy másik műsorban, hogy, ha a második világháborúban a németeknek harckocsit gyártó, kollaboráns Renault-t lehetett államosítani, akkor Mészáros vagyonát miért nem lehet?

A hordószónok Puzsér: nagyhangúság, népámítás és érzelmi manipuláció

Ami az egész elszámoltatást illeti, erről a Reakció.hu-n jelent meg egy érdekes cikk A Nagy Unger-probléma címen. A szerző szerint a Tisza egyetlen állítással és egyetlen ígérettel nyerte meg a választást. Az állítás az volt, hogy: azért éltek rosszabbul, mert a Fidesz lop. Az ígéret pedig az volt, hogy mindent visszavesznek és mindenkit elszámoltatnak. A tiszás tábor ezért nem hat évig tartó eljárásokat vár, hanem letartóztatásokat, nyilvános megalázást, vezetőszáron előállított politikusokat.

Csakhogy a Tisza túlzásba esett, és ezért az ígéretei is túlzók voltak. Mert igaz, hogy számos korrupciós eset történt, amelyek rendőrségi kivizsgálást igényelnek (mint az MNB- vagy az NKA-botrány), de ezeknek is csak egy része fog megállni a bíróságon. A legnagyobb tételeket illetően pedig nem lehet bűncselekményről beszélni. Az egyetemeket működtető kekva alapítványok háromezer milliárd forint körüli közvagyona egyszerűen visszakerült az államhoz. Mészáros Lőrinc építőipari cégei pedig az elnyert pályázatok kivitelezésébe 15% körüli haszonkulcsot építettek bele, ami Európában megszokott. (Fontos hozzátenni, hogy ez a fideszes Reakció szerzőjének az állítása, ugyanakkor az Orbán-váltást korábban erősen szorgalmazó Válasz Online alaposabb összeállítása szerint Mészárosék a NER-társak között is erősnek számítottak profitrátában, Simicskára egyenesen háromszorosan vertek rá. Persze ebből még nem következik, hogy evidens belőle büntetőűgyet kreálni, ha ordító is a pofátlanság és a közpénzátjátszás – a szerk.)  Tehát lehet azzal támadni a Fideszt, hogy minden pályázatot Mészárosnak adtak (gyakorlatilag rá volt kiírva a pályázat), de nincs bűncselekmény.

Az említett írás szerint ezért az a helyzet, hogy a kampányban felépített mítosznak („tatárjárás”, „a Fidesz ellopta az egész országot”) megfelelő méretű leszámolás el fog maradni. Lesznek letartóztatások és évek alatt végigvitt ügyek, de nem fogják Orbánt, Mészárost vagy Tiborczot vezetőszáron elvezetni. A Tisza túlígérte magát, ami viszont már most belső konfliktushoz vezet náluk. A tiszás táboron belül ugyanis vagy az lesz az értelmezés, hogy tévedtek a korrupció mértékéről és bizonyíthatóságáról, és ezért vissza kell venni az elvárásokból, vagy az, hogy igazat mondtak, de árulók vannak közöttük, és valaki szabotálja az elszámoltatást. Ekkor pedig megindul az előrehozott bűnbakkeresés. És mint látjuk, már meg is indult: Puzsér ezért támadja élesen Unger Anna kinevezését mindenhol.

Az Unger-vita nem szakembervita. Unger tökéletesen megfelel a kijelölt feladatra. (Mindenesetre furcsaságok vannak bőven a kiválasztása körül – a szerk.) Puzsér előremenekül, mert tudja, hogy hazudtak: a tatárjárással, a rendszerváltással, a nürnbergi perre hivatkozással olyan magasra emelték a tétet, amivel átlépték az ésszerűség határát. Ez már inkább verbális lincselés volt, mint a valóság. Mint amikor egy társaság beszólogat valakinek, aztán meglökik, megütik, és bár tudják, hogy nem kellene, még a földön is fejbe rúgják. Átlépnek egy határt. És itt is ez a probléma: a feldühödött tömeget nem lehet visszafogni, különben a forradalom nagyon könnyen felfalhatja a saját gyermekeit. Az indulatokat viszont valahol le kell vezetni. Puzsér ezért hamelni patkányfogóként vezeti a fanatikus tiszásokat a vesztükbe azzal, hogy belső polgárháborút szít az előrehozott bűnbakkereséssel. A saját szempontjából viszont csak a helyzetet akarja kimozogni.

Túllépve az elszámoltatáson, a fanatikus tiszásokra jellemző gyűlöletnek sokkal mélyebb oka van, mint egyszerűen az igazságérzet, a felháborodás a nagy mértékű korrupció miatt. Ez az indulat nem a fiataloktól jön, akik csak „álmodtak egy világot maguknak”, és szereterországot meg nagyobb jólétet akartak. (Helyette majd nyernek egy tapasztalatot.) És nem is a csalódott fideszesektől, akik csak meg akarták büntetni a korábbi pártjukat – ők elérték, amit akartak. A fanatikusok jelentős része a régi sérelmeket dédelgető balliberálisok közül került ki – leginkább lelki okokból

Zebra, EU-zászló és „Mocskos Fidesz” molinó

Liberális lélektan

Egy konzervatív amerikai véleményformáló írt néhány éve arról, hogy nem értjük a liberálisokat, mert mi magunk sem vagyunk azok. A két oldal teljesen máshogy gondolkodik, mert más jelent a számukra egzisztenciális fenyegetést.

Egy jobboldalinak, aki az Isten–nemzet–család hármas alapján áll, egzisztenciális fenyegetés a bevándorlás, amikor idegenek millióit telepítik az országba, ami megváltoztatja a nemzet etnikai és kulturális jellegét. Ilyen esetben a jobboldaliak fanatizálódnak.

Egy balliberális számára viszont az egzisztenciális fenyegetés nem valami megfoghatóhoz, nem egy konkrét nemzethez kötödik, mivel az ő szemléletük teljesen univerzális, a szabadság (liberalizmus) és az egyenlőség (szocializmus) is nemzetek fölötti eszmék. Nekik az jelent egzisztenciális fenyegetést, ha az eszme, amit képviselnek, megbukik, vereséget szenved, érvényét veszti, és a tömegek elfordulnak tőle.

A hazai liberálisokkal pedig éppen ez történt a Gyurcsány-korszak után. Szitokszó lett a balliberális kifejezés, a kommentelők és radikálisabb jobboldali véleményformálók pedig rendszeresen liberális véglényként hivatkoztak rájuk. Ők, akik lenézték a vidékieket, a jobboldaliaknál pedig intelligensebbnek, műveltebbnek és erkölcsösebbnek is tartották magukat, elvesztették a társadalmi státuszukat. A kéretlen erkölcsi aggodalmaskodásaikra pedig csak annyi volt a válasz, hogy „sivalkodjatok!”. Talán arra számítottak, hogy ez csak négy, vagy maximum nyolc évig fog tartani, tizenhat év viszont mély nyomot hagyott bennük.

Erre tett rá még egy lapáttal Orbán, amikor 2014-ben Tusnádfürdőn meghirdette az illiberális demokráciát. Ez a legmagasabb szintről meghirdetett ideológiaváltás az általuk képviselt eszme bukását jelentette (különösen, hogy a világtendencia, a Nyugat visszaszorulása és az erős vezetők felemelkedése is ebbe az irányba mutatott, már akkor), azaz egzisztenciális fenyegetést. A mi oldalunkról nézve ez olyan volt számukra, mintha betelepítettek volna ötmillió négert Magyarországra. A „moszkovita illiberalizmus” a szabadelvűeknek maga volt a sorstalanság, egy szellemi értelemben vett holokauszt.

Olvastam régen egy történetet egy emberről, akit még a szovjet időkben küldtek börtönbe. Tíz évet kapott a gulágon. A helyen, ahol a foglyokat tartották, volt egy kerék a falon egy karral. Egyszer az emberünk megkérdezte az őrt, hogy mire jó ez a kerék. Az őr azt válaszolta, hogy az épületen túli kertnek az öntözője, vizet lehet vele pumpálni a locsolóba. Mivel sok értelmeset amúgy sem tehetett, emberünk rászokott, hogy minden nap a kereket tekerje, és közben elképzelte, hogyan nyílnak és illatoznak odakint a különféle virágok. Arra gondolt, hogy ha egyszer kiszabadul, az első útja a kerthez vezet majd. Kihúzta emberünk a tíz évet, és úgy is tett, ahogyan eltervezte. Csakhogy akkor kellett rádöbbenie, hogy az épületen túl nem volt semmi: se kert, se virágok. Kiderült, hogy az őr hazudott. Ez annyira rosszul érintette lelkileg, hogy megbetegedett, és egy hónap múlva meg is halt.

A fenti történet arról szól, hogy az egy dolog, hogy valaki fizikailag milyen helyzetben van, de a lelki dolgok ugyanúgy számítanak. És bár túl szép ez ahhoz, hogy politikai példának használjam, mégis van párhuzam. A balliberálisok 16 évig tekerték a kereket a fideszes gulágon, de nem virágoskertet vagy szereterországot álmodtak, hanem elszámoltatást. Vagy még inkább: leszámolást. Nekik nem lesz elég, ha most jön valaki, és azt mondja: – bocs srácok, nem volt semmiféle kert, de legalább szabadok vagytok, nincs többé Fidesz. Ha az indulatokat nem lehet levezetni a korábbi kormányon, akkor majd levezetik a sajátjaikon.

Ezért helyezkednek, lavíroznak és manővereznek most Puzsérék összevissza. Még nem lehet tudni, hogy ki lesz a végén a hunyó.

Áradjon!

Doktor Faust

Az írás megjelent a szerző Substack-oldalán is.