Kétféle értelemben is „forróság” uralkodott szombaton Budapesten. Habár a Pride messze nem mozgatott meg annyi embert, mint a tavalyi protestfelvonulás, idén is jóval többen vettek részt rajta, mint kellene.

Ezek a lények sosem lesznek többek, mint marginális kisebbség. Az igazi gondot a liberális jogalkotás és az érzékenyítő lobbi jelenti

Sokan, sok helyen leírták a Pride-ról, vagy úgy általában az LMBTQ-lobbiról a véleményüket. Én hosszas mérlegelés után három fő szempontot szeretnék kiemelni a jelenséggel kapcsolatban.

1. Hogy a Pride, és úgy általában a „szexuális kisebbségek” jogainak kérdése ennyire – hogy úgy mondjam, elharapódzott – az kis túlzással egy személyben a Fidesznek köszönhető.

Sokan – és ez főleg a tavalyi vonaglás alkalmával volt tetten érhető – a kormány iránt érzett antipátia miatt, „dacból” mentek ki a menetre, és az LMBTQ-emberek jogai vagy hidegen hagyják őket, vagy nem tartozik a legfontosabb megoldandó feladatok közé – a többségnek legalábbis.

Aki természetesen élből elutasítja ezt a lobbit és a mögötte álló embereket, azok még akkor sem fognak közösséget vállalni velük, ha amúgy rühellik a Fideszt, de jól tudjuk már, hogy a nagy átlag nem gondolkodik ennyire differenciáltan. Már pedig Magyarországon a nagy átlagból van kellemetlenül sok. Ezeket a személyeket a Fidesz tolta az LMBTQ-lobbi karjaiba, és ugyan elvárható lenne tőlük, hogy lássák a különbséget az egykori leszerepelt kormánypárt és egy veszélyes, agresszív törekvés között, nem fogják átlátni.

2. Amit például a Magyar Jelen videós összeállításában láthattunk a Pride-ról, rendkívül humoros volt. Szinte végignevettem az egészet, abban a biztos tudatban, hogy soha semmilyen országban nem lesznek ezek többségben. Mármint ezekre a félkegyelműekre gondolok, akiket láthattunk.

A valós veszély sokkal „szürkébb”.

3. A Tisza, hogy egyensúlyozzon a különböző frakciókra osztódó tábora között, nem szab gátat a lobbinak, de túlságosan nyíltan sem támogatja azt. A fentebb említett nagy átlagnak akar megfelelni, akiknek többsége szerint „egy normális homoszexuális pár hadd neveljen gyereket”, de drag queenekkel táncolni azért nem akar. Előbbit csak azért támogatja, mert nincs valós tudása annak veszélyeiről, de egyébként a miniszterelnök sem fog soha pride-os kamionon táncolni, mert azzal elvesztené a támogatói egy jelentős részét.

Magyarul: legyen Pride, vonulhassanak szabadon, mert a „rohadt Fidesz” el akarta nyomni őket, de azért van egy határ. Érdemes még megjegyezni, ami igazából az első ponthoz tartozik, hogy ezt az embertömeget nem csak a lobbi karjaiba tolta a Fidesz, de még magát a lobbit sem tudta (akarta) rendesen megfékezni, így kettős kárt okoztak.

A Tisza taktikájához tartozik még az is, hogy várhatóan legalizálni fog több dolgot, amely a „szexuális kisebbségekhez” kapcsolódik. Szépen csendben a Parlamentben, egészen veszélyesebb ez, mint a macskafüles félbolond, vagy a kutyát játszó férj.

Mindezen gondolataimat bőven alátámasztja ez a kellemetlenül hosszú kutatás is, melyet az Ipsos és a Medián végzett. Még a Háttér Társaság ügyvivője szerint is kettősség rajzolódik ki belőle, szakadék az „elvi egyenlőség” és a „gyakorlati megvalósítás” között.

Persze minden közvélemény-kutatással óvatosan kell bánni, de zanzásítva ez azt jelenti, hogy amíg a szexuális irányultság miatti „diszkriminációt” többen elutasítják, azt már jóval kevesebben akarják látni, hogy egy azonos nemű pár nyíltan felvállalja egymást, és szerencsére ugyanígy elutasítják a „meleg sportolókat” (mármint a szexuális irányultságukkal való ripacskodást), de az LMBTQ-karakterekre sem kíváncsiak a filmekben, sorozatokban. Előbbi (mármint a diszkriminációs) 49 százalék, utóbbi 25 (annyian támogatják az érzelemkifejezést), persze ezt a 49-et már „óriási többségnek” igyekszik eladni a lobbi, pedig még a társadalom felét sem jelenti.

Jogi értelemben tehát egyenlőségpárti a társadalom egy része, de reprezentációs szinten egyáltalán nem. Létezik, de nem kíváncsiak rá, nem igazán szeretnének elmerülni benne.

Hogy mennyire lehet játszani az adatokkal egy ilyen kutatásban (természetesen felfelé szeretik nyomni a számukra megfelelő számokat), jól jelzi, hogy a Medián szerint az ország kétharmada támogatja a homoszexuálisok házasságát, örökbefogadását, és még ennél is többen azt, hogy a mesterséges megtermékenyítéshez hozzáférjenek. Az Ipsosnál a házasságra vonatkozólag 41 százalékot kapunk, ami hibahatáron túli, komoly eltérés.

Nem derül ki, melyik cég szerint, de azt is közzétették, hogy 57 százalék eltörölné az Orbán-kormányok alatt elfogadott, LMBTQ-embereket „korlátozó” rendelkezéseket, köztük a gyerekvédelmi törvényt is. Tudják, azokat a törvényeket, rendeleteket, melyeket amúgy sem tartottak be soha.

Ez a jelenség persze sokkal inkább üzenet a leszerepelt Fidesz felé, semmint elkötelezettség a deviánsok mellett, a lobbi viszont ért ahhoz, hogyan kell meglovagolni a hullámokat, így tud tényező lenni egy törpe kisebbség (ahogy egy másik törpe kisebbség is, persze átfedés bőven van).

A nép, a tömeg sosem egy önállóan gondolkodó valami, aki irányít, az tudja befolyásolni. A Fidesz pedig pokolian elrontotta. „Köszönet” nekik.

Ám jó hír, hogy mindez visszafordítható.

Ábrahám Barnabás – Kuruc.info