A legutóbbi könyvajánló egy kevésbé olvasmányos, ám annál inkább fontos kérdéseket boncolgató műről szólt. Úgy gondolom, itt az ideje kicsit könnyebb és emészthetőbb vizekre evezni, így ismételten egy Marschalkó-kötetet fogunk virtuális kezünkbe fogni. Ezúttal az alany pedig a Mindhalálig - történelmi elbeszélések című kötet lesz.
Marschalkó Lajos a szó legjobb értelmében volt sokoldalú és termékeny szerző. Segítségével ugyanúgy megérthetünk kevésbé átlátható összefüggéseket a két világháború közötti Magyarországról, a háborút követően pedig az emigráció sorsáról, de ugyanúgy nyújthat számos írása könnyedebb, ugyanakkor mégis komoly szórakozást. Ilyen kötet a Mindhalálig is, amely – ahogy az alcímből már sokatmondóan kikövetkeztethető volt – történelmi elbeszéléseket tartalmaz a magyar államiság ezer éves fejezeteiből. A több mint 30, egyenként körülbelül 4-5 oldalas elbeszélés a kereszténység felvételének előestéjétől kezdődik, s az epilógusnak szánt történet kivételével időrendi sorrendben halad, egészen az 1956. október 23-át követő napokig.
A szerző nagyszerűen megérezte azt a pontot, ahonnan azt sem mondhatnánk, hogy „tolakodóan” jelen van az egyes fejezetekben, de azt sem, hogy rideg módon távolságtartó lenne az eseményektől. Központi szereplőként vagy egy-egy híresebb történelmi figurát választ, aki köré a cselekményt építi, vagy pedig olyasvalakit, akit konkrétan a történelem lapjai nem őriztek meg, de karakterével, motivációjával és gondolataival összepárosítva teljesen hihető, hogy akkor és ott ő is jelen volt a cselekmény gócpontjában.
Az eredeti, 1962-es müncheni kiadás (forrás: regikonyvek.hu)
Nos, így vitte papírra Marschalkó – a teljesség igénye nélkül – a mohácsi csata előestéjét (amely jelen sorok írója szerint az egyik legmeghatóbb fejezet volt), Budavár 1686-os visszavételét, Kossuth Lajos debreceni működését a szabadságharcunk vereségének előestéjén, azt a bizonyos 1944-es budapesti karácsonyt, vagy éppen a Károlyi-féle őszirózsás forradalmat, amelyet egy 1956-ról szóló rész követ, így párba állítva a „két októbert”, méghozzá ugyanazon személy „szemüvegén” keresztül. Talán ez a Két október címre hallgató fejezet a könyv csúcsa, mind kreativitás, mind pedig mondanivaló szempontjából. A könyv korábban említett epilógusa látszólag kilóg a sorból, hiszen megbontja a történelmi linearitást. Okkal van így, hiszen a záró rész Mikes Kelemenről, jobban mondva utolsó rodostói leveléről szól, érezhető párhuzamot vonva Mikes és Marschalkó között.
Miért? A datálásokból kikövetkeztethetjük, hogy az 1945-ben emigrált Marschalkó Lajos a Mindhalálig című könyvet már emigrációban, ha úgy tetszik: száműzetésben írta, méghozzá 1962-ben, Münchenben, a könyv megjelenését ráadásul a több hasonló kiadványt támogató Mikes Kelemen Kör tette lehetővé. A szerző az előszóban így vall erről:
Ez a könyv mégsem vitairat, de elsősorban szól annak a szabad földön nevelkedett ifjúságnak, amely már nem ismeri az elveszett otthont, és szól azoknak a fiataloknak, akik a pánszláv bolseviki elnemzetlenítés elől menekültek ide, de akiknek lelkén nem hagyott nyomot a szovjet vitriol.
Marschalkó könyvében – ahogy a Vörös viharban is – meg-megjelenik ennek a keserű hontalanságnak, ugyanakkor a mindhalálig tartó harc akarásának az érzése. Feloldhatatlan kettősség ez, amelyet átérezni valóban csak az tud, aki egy vesztes háború után, látva országa pusztulását, kénytelen maradék életét idegenben leélni, mert hazatérése esetén a szovjet akasztófák (jobb esetben puskagolyók) várnának rá.
A 2004-es Ég fiai kiadás borítója (forrás: bookline.hu)
Marschalkó Lajos Elbeszélések kötetét nem könnyű beszerezni. (A világhálón itt érhető el - a szerk.) Annak ellenére sem, hogy 2004-től az Ég fiai kiadó jóvoltából reprint formában is hozzá lehet jutni az eredeti ’62-es kiadáshoz. Ellenben, aki valamilyen úton-módon hozzájut, annak garantálhatom, hogy maradandó élményben lesz része, mert közel 200 oldalon keresztül olyan képet fog kapni a magyar történelemről, amely a lehető legközelebb áll világnézetünkhöz és elképzeléseinkhez.
Ábrahám Barnabás – Kuruc.info
