"Megerősíthetem, hogy ezek az iránymutatások léteznek" – válaszolta a New York Times megkeresésére a Vatikán szóvivője, Alessandro Gisotti, és ezzel a lap szerint első ízben nyert hivatalos megerősítést, hogy léteznek a katolikus egyházban titkos, belső irányelvek arról, mi a teendő, ha egy papnak gyereke születik. A New York Times azután fordult a vatikáni szóvivőhöz, hogy egy katolikus pap által nemzett ír férfi, a sorstársait összekötő nemzetközi támogatócsoportot működtető Vincent Doyle beszélt nekik ilyen dokumentum létezéséről.

Ferenc pápa és Alessandro Gisotti vatikáni sajtófőnök (fotó: Ettore Ferrari)

Doyle, aki egy időben maga is papnak készült, de ma pszichoterapeutaként dolgozik, 28 éves korában tudta meg az édesanyjától, hogy az a római katolikus pap, akit világ életében a keresztapjaként ismert, valójában a biológiai apja. Doyle régóta próbált nyomást gyakorolni egyházi elöljárókra annak érdekében, hogy ismerjék el a hozzá hasonló gyerekeket. Többször is azzal hárították el, hogy a katolikus papoknál nagyon ritka az a kihágás, amelynek eredményeként gyerek születik.

Vincent Doyle az apjával 1986-ban

2017 októberében azonban a Szentszék állandó ENSZ-megfigyelője, Ivan Jurkovic érsek megmutatta neki a helyzetre vonatkozó vatikáni iránymutatást. “Felszenteltek gyermekei, így hívnak benneteket" – idézte fel Doyle, mit mondott neki akkor Jurkovic (a New York Times az érseket is megkereste, de ő nem akart nyilatkozni a cikkhez), Doyle-t meglepte, hogy külön, bejáratott kifejezés is van rájuk. Nincs becslés arról, hányan lehetnek a katolikus papok által nemzett gyerekek, de a nagyságrendet jelezheti, hogy a Doyle-féle támogatói csoport weboldalának 50 ezer felhasználója van a világ 175 országából.

Doyle hiába kért másolatot a dokumentumról, az érsektől azt a választ kapta, hogy nem lehet, mert titkos. A vatikáni szóvivő megfogalmazása szerint belső dokumentumról van szó. Gisotti annyit elárult, hogy a 2017-es irányelv a gyerekek védelme köré épül, és azt a kérést fogalmazza meg az érintett papok felé, hogy hagyják ott papi hivatásukat, és szenteljék magukat teljes egészében a gyerek felnevelésének. Egy másik vatikáni elöljáró, Andrea Ripa, a Papi Kongregáció altitkára szavaiból az derült ki, hogy itt egyértelműen kérésről van szó, szó sincs arról, hogy automatikusan a hivatásuk elhagyására kényszerülnének az apává lett papok.

Az ír püspököknek saját irányelveik vannak a témában. Elkészültükben Doyle-nak is szerepe volt, és 2017-ben nyilvánossá tették ezeket. Írországban nem szólítják fel egyenesen a papság odahagyására az érintetteket, de az iránymutatás szerint a papoknak – mint bármelyik apának – vállalniuk kell a felelősséget személyes, jogi, erkölcsi és anyagi értelemben is. A New York Times felidézte, hogy Ferenc pápa is írt röviden a témáról 2010-es, még Buenos Aires-i érsekként írt könyvében, Az égről és a földről-ben. Azon az állásponton volt, hogy azok, akik pillanatnyi szenvedély hevében megszegik a cölibátus szabályait, maradhatnak papok, de azoknak, akik gyereket nemzenek, menniük kell.

Doyle egyébként nem hisz abban, hogy minden esetben a papi hivatás otthagyása lenne a megoldás, például azért nem, mert így bizonyos esetekben a megélhetését veszítené el az új család. De vannak olyan pap által nemzett, ma már felnőtt gyerekek, akik azt kívánják, bárcsak megfosztották volna az apjukat a reverendától.

Vincent Doyle ma (fotó: Boston Globe)

A New York Times Erik Zattoni esetét említi, aki akkor fogant, amikor apja, Pietro Tosi megerőszakolta az eset idején csak 14 éves édesanyját. Zattoni családja hiába harcolt azért, hogy a pap elismerje a fiát. A családot még az egyházi tulajdonú ingatlanból is kitették, ahol addig laktak, mert túl gyakoriak voltak a kellemetlen találkozások. A most 37 éves Zattoni 2010-ben végül beperelte az apját, és a perben DNS-vizsgálattal bizonyították az igazságot. Tosi így is pap maradhatott, egészen 2014-es haláláig. A New York Times szerint egyre többen döntenek úgy, hogy DNS-vizsgálattal bizonyítják rá a gyereknemzést az érintett papokra.

Doyle szerint az irányelvek létezésének elismerése azért fontos, mert így nehezebb lesz nem venni tudomást a jelenségről. Azt mondta: ez lesz a katolikus egyház következő nagy botránya, hiszen gyerekek mindenütt vannak.

(NYT - Index)