Az alábbiakban Adolf Hitler két nyilatkozatát tesszük közzé, amelyek 1922 végén jelentek meg a hazai keresztényszocialisták napilapjában. A Nép című lapban sok cikk jelent meg a külföldi nemzeti mozgalmakról, s eddigi ismereteim szerint ez a lap közölt először interjút Adolf Hitlerrel. Ezeket a szövegeket tesszük közzé az alábbiakban. (Az idézett szövegekben többször is előfordul a „fascista” szó a „fasiszta” helyett. A korabeli írásmódot meghagytuk.)

Ifj. Bodnár Richárd 1922 novemberében, a müncheni Cornelius Straße egyik „kopott, ó-német házában” kereste fel Hitlert, itt fogadta őt „a vezér a maga kedves szeretetteljességével”. Ifj. Bodnár cikkének címe: Hadat üzenünk az emberiség parazitáinak. Az alcím: Hitler, a bajor fascisták vezére nyilatkozik A NÉP-nek. Érdekes, ekkoriban Mussolini mozgalma nyomán olykor Hitler pártját is fasisztaként emlegette a honi sajtó.

Hitler nyilatkozatát rövidítés nélkül közöljük:

Mi a német faj védelmére folytatunk harcot a nemzetközi kozmopolita kapitalizmus ellen. Az ellen a közkereseti társaság ellen, amely, miután a nemzeteket belekergette a világháború borzalmaiba, előkészítette az általános összeomlást, hogy rájuk kényszerítse a legyőzöttekre nézve a lassú halált, de az ő számukra busásan kamatozó üzletet jelentő igazságtalan békeszerződéseket.

Ez a társaság, hogy a legyőzöttek gazdasági kizsákmányolását minél teljesebbé tegye, a gazdasági hegemónia mellé a politikai hatalmat is a kezébe ragadta. Csak a vak nem látja, hogy az esztelen túlhajtott francia sovinizmus és a Berlinben tomboló vörös szociáldemokrata között szervi összefüggés van.

Párizsban rátették a hályogot a francia nép szemére, a Gloire-t, Berlinben pedig kibontották a vörös lobogót. Mi a német munkásság igazi képviselői vagyunk. Azé a munkásságé, amely korgó gyomorral becsületesen végigküzdötte a háborút, akár a fagyos lövészárkokban, akár a műhelyben a kalapáccsal, és amelyet nem vezetett soha a faji gyűlölet, a bosszú, a hódítási szándék, pusztán a német hazának szeretete.

Mi hadat üzenünk az emberiség parazitáinak, üljenek azok akár Berlin, akár Párizs, Prága bársonyszékeiben, mert a német nép véres verejtékéből táplálkoznak ők a húsos fazekak mellett.

Nacionalisták vagyunk. És ha nacionalisták, akkor antiszemiták is vagyunk. A nacionalizmus és az antiszemitizmus ikertestvérek. Mert a tömegbűnözésnek az a borzalmas képe, amelyet Ön előtt az imént feltártam, az tulajdonképpen egy, a világba szerte szóródott korcs népfajnak a merénylete minden népek Istene, hazája és vagyona ellen.

Ebben a mi élet-halálharcunkban össze kell fogni a világ összes nacionalistáinak. Mert a különböző nemzetek nacionalista törekvései között nem merülhetnek fel olyan nagy érdekellentétek, amelyeket fel ne lehetne áldozni annak a célnak az érdekében, hogy az emberiséget egyszersmindenkorra megszabadítsuk megrontóitól, a nemzetközi faji nagytőke uralmától.

Akarjuk a nemzeti alapokon felépülő régi hatalmas Nagynémetországot, anélkül azonban, hogy mellettünk és körülöttünk élő más nemzetek életére törnénk. A nemzetvédelmi munkánkhoz nemcsak a jelenlegi német állam keretein belül lakó németség részvételére számítunk, hanem a világ bármely táján lakó németségre. Ez a grenz-deutsch mozgalom célja.

Magyarországon, ebben a keresztény nemzeti eszme alapon álló államban, nézetünk szerint minden, a német faj jövőjét szem előtt tartó német nemzetiségű magyar állampolgárnak elsőrendű kötelessége a magyar állameszme mellett hűségesen kitartani minden nemzetiségi izgatás ellenére is. Igenis jól tudom, hogy a régi Nagy-Magyarországon nemzetiségi kérdés soha nem lett volna, ha bizonyos körök mesterségesen nem izgatták volna a nemzetiségeket olyan jogoknak forradalmi úton való kivívására, amelyeket a nemzetiségek a magyar törvények értelmében már régen bírtak, sőt kultúréletükben gyakoroltak is. Azonban szükség volt a nemzetiségi kérdésre, hogy az évtizedekkel előre kiszámított nagy osztozkodáshoz megtalálják az úgynevezett jogi alapot. Úgy gondolta a nemzetközi zsidóság – amely mindig kikeres magának egy prédaterületet -, hogy az ország háromnegyed részét kiosztja az ellenségeknek, egynegyedét pedig megtartja magának.

Szerencséje és érdeme a magyar nemzetnek, hogy egy négy hónapos vörös „faji” uralom után már rájött arra, amire a keresztény világtársadalom talán csak keserves tapasztalatok árán eszmél majd rá – hogy egyedül a keresztény erkölcs és a nemzeti ideálok alapjára helyezkedve veheti fel sikeresen a harcot a ma még világhatalmat jelentő faji imperializmus ellen.

Remélem és hiszem, hogy fáradozásainknak idehaza is meg lesz a sikere és a most még félrevezetett tömegek csatasorba állításával megteremtjük a hajdani hatalmas nagy Németországot. Magyarországi fajtestvéreinknek erre az időre el kell készíteniök a talajt, a két régi – önmagát újra megtalált nemzetnek baráti kézfogásához. Amint a múltban együtt haladtunk a szenvedések útján, úgy a jövő is barátságos egyetértésben találja őket.

(A Nép, 1922. november 29. 2. o.)

Az 1922-es év utolsó napján újabb Hitler-nyilatkozat jelent meg a keresztényszocialista lapban. Telegdi Tamás, a lap munkatársa, vélhetően még karácsony előtt kereste fel Hitlert a párt központjában, Münchenből küldött beszámolójának a dátuma ugyanis december 25.

A cikk elején Telegdi arról ír, hogy a zsidók rettegnek Hitleréktől, pogromtól tartanak, pedig ettől nem kell félniük. Ezt írja Telegdi:

A nemzeti szocialisták álmukban sem gondolnak pogromra, mert céljukat más eszközökkel is elérik. Pogrom alatt zsidó mészárlást értenek, a bajor nemzeti szocialisták azonban tudják, hogy ezzel csak önmaguknak ártanának.

A nemzeti szocialisták párthelyisége a Cornelius ßtrassé-n van. Itt kerestem fel Hitler Adolfot, a párt, illetve a mozgalom megteremtőjét és vezérét. Bevallom, hogy a párthelyiség belseje sem nyújt éppen megnyugtató képet. Liberális ember könnyen ájulási rohamot kaphat, ha a párthelyiségbe lép. A kép majdnem olyan, mint a Visegrádi utcai kommunista központ volt, azzal a különbséggel, hogy nem kajlalábú, görbeorrú, göndörhajú bocherek állanak őrt, hanem délceg, fiatal, harcedzett, tettrekész, elszánt, szőkehajú, világoskék szemű, igazi germán típusú emberek. Egy pillantást vetnek a belépőre és tisztában vannak véle, héber ember lába okvetlen meginog, ha ezeket a marcona fiúkat meglátja, de azt hiszem, hogy senki ebből a fajtából nem is gondol arra, hogy az oroszlánverembe merészkedjen. Bent, a szűk párthelyiségben nagy sürgés-forgás.

Futárok, küldöncök jönnek és mennek. Röviden, katonásan jelentést tesznek, és ismét távoznak. Egy jó óra hosszat figyeltem meg ezt a képet. A legtöbb küldönc arról tett jelentést, hogy mennyi önkéntes adomány folyt be az egyes körletekben. Az ilyen óriási mozgalomhoz sok pénz kell, s a nemzeti érzelmű Bajorországban nem kell nagyon buzdítani az embereket, a keresztény gyárosok, kereskedők, tőkések örömmel támogatják Németország legnemzetibb mozgalmát, a bajor nemzeti szocialista vagy fascista mozgalmat.

A párthelyiség összes szobáiban ott díszeleg a vörösök és liberálisok legfélelmetesebb jelvénye, a „Hakenkreuz” a régi német lobogó színeiben. Egy csomó fiatalember nagyszerű minőségű gumibotot mutogat egymásnak, el tudom képzelni, mily öröme lehet annak, akinek hátán ezt kipróbálják. Többnyire szocialisták és kommunisták, akik betolakodnak a nemzeti szocialisták gyűléseire, hogy azokat megzavarják. Ha ilyen alakot észrevesznek, rögtön alarmirozzák a rohamcsapatot s azután következik az elszámolás, amelyről azonban soha nem lehet olvasni a lapokban. A müncheni vörös sajtó annyira beijedt, hogy jobbnak látja elhallgatni az ilyen eseteket.

Ez után a hangulatos felvezető után Telegdi közli az olvasóval, hogy délután 4 órára beszélt meg találkozót Hitlerrel, de a vezér egy órát késett. Ennek az az oka, hogy Hitler mindent maga intéz, nincs titkára, mindenhová személyesen megy el. Nincs testőre, csak egy farkaskutya vigyáz rá.

Mikor végre megérkezik Hitler, a magyar újságíró arról faggatja, ismeri-e Mussolinit, s mozgalma mennyiben hasonlít az olasz fasiszta mozgalomra. Hitler hosszabb előadást tart Telegdinek, közel egy óráig beszél. Az újságíró szerint Hitler szabatosan, tömören beszél, élvezet hallgatni.

Hitler elöljáróban elmondja, hogy nem ismeri Mussolinit, semmiféle kapcsolat nincs köztük, de igen nagyra tartja. Hitler alábbi fejtegetéseiben két mozzanat különösen figyelemreméltó. Először is az, amit a bolsevizmusról mond. Ma gyakran hangoztatott tézis, hogy a nemzetiszocializmus nem a bolsevizmusra adott válasz volt, hanem valami más. Hitler alábbi szavai ennek az állításnak ellentmondanak. A másik érdekesség az, amit a parlamentarizmusról mond a német vezér:

Mussolini helyesen ismerte föl a helyzetet, tudta, hogy a bolsevizmust csak radikális eszközökkel lehet kiirtani. Azok, akik azt hiszik, hogy az olasz fascizmus múló dolog, óriási tévedésben vannak. Azok az államok, amelyek a nyugati kultúra szellemében óhajtanak nemzeti életet élni, kénytelenek lesznek Olaszország példáját követni. A vörösök nem adták még fel a győzedelmes világforradalom reményét. Ellenkezőleg. Németországban is nap-nap mellett (sic!) olvashatjuk a marxista sajtóban, hogy a világrevolúció győzedelmesen fog bevonulni Németországba.

Ennek a veszedelemnek megakadályozása képezi a német nemzeti szocialisták programját. A marxizmus győzelme a mai világrendszer összeomlását jelentené és ez olyan állapotok megteremtésében nyilvánulna, aminők Oroszországban uralkodnak. A marxisták győzelmének legbiztosabb és leghatásosabb eszköze a parlamentarizmus. Nincsen olyan állam, amelynek parlamentje a nép akaratát fejezné ki. Hiszen tudjuk, hogyan jönnek létre a parlamenti pártok és többségek. Terror, vesztegetés képezi a parlamenti többségek alapját. Egyik államban pénzzel, a másikban csalással, a harmadikban terrorral erőszakolják ki a többséget. Az úgynevezett demokratikus Németországban a marxista szakszervezetek a legdurvább terrorral erőszakolják tagjaikat, hogy a választáson a párt jelöltjeit juttassák diadalra.

A parlamentben senki sem törődik a néppel. A többségek irányítják a kormányokat. Nem a kormányok kormányoznak, hanem a többségi pártok. A kormányok csak szolgai végrehajtói a többségi pártoknak, amelyek azonban nem képviselik a nép többségét.

Németország lakosságának 90 százaléka például torkig van a mostani rezsimmel, de lerázni mégsem tudja. Egynéhány ember kezében tartja a hatalmat és visszaél véle. Polgári kabinetjeink állandó kompromisszumokból élnek, minden kompromisszum egy-egy hadállás feladását jelenti. A vörösök ott, ahol lehet, kivonják magukat a felelősség alól s készítik elő a maguk győzelmét. A parlamentarizmus a tehetség megölője. Ahelyett, hogy a tehetség érvényesülne, pártérdek érvényesül. A katolikus egyházban jut az igazi demokrácia legjobban kifejezésre. A leggyönyörűbb példája ennek éppen a pápaválasztás. Itt nem pártok, klikkek diadalmaskodnak, hanem a legkiválóbb egyének. Akiben van vezéri képesség, az kerül vezéri helyre, az uralkodik, s annak engedelmeskedik vakon a katolikus hívek serege. A parlamentarizmus megöli a tekintélyt, ez a rendszer járatta le a tekintélyt, tekintély nélkül pedig megszűnik minden állami élet.

Egy új világrendnek kell jönnie, amelyben hivatott férfiak, méltó vezérek fogják intézni a nemzetek sorsát. A nemzetköziség helyett a nacionalizmusnak kell győznie. A nemzetköziség hazug jelszó, nemzetközi nép nem létezik, azaz csak egy van: a zsidó, amely a nemzetköziség hazug jelszavával akarja elérni évezredek vágyát: a világuralmat.

Német, francia, olasz, magyar, hottentotta másképp érez, nem igaz, hogy a különböző fajokat egy nemzetközi táborban egyesíteni lehet, mert minden népnek más-más a nemzeti érzése és éppen ez a nemzeti érzés képezi az egyes népek legnagyobb erejét. Éppen olyan lehetetlenség a kommunista állam. A magánvagyon intézménye nélkül nincsen élet. A marxisták kommunista tana is ugyanezt akarja végeredményben, csakhogy a magánvagyon az ő tanaik szerint egyetlen kézben, a zsidók kezében központosulna. A marxizmus diadala a kereszténység halálát jelentené, kultúra helyett barbarizmus uralkodna.

Németországban ez a marxizmus a következő hónapokban meg fogja kísérelni a hatalmat teljesen magához ragadni. Itt Bajorországban azonban hiába fog kísérletezni. Itt nem lesz többé bolsevizmus.

Pártunk minden elképzelhető eszközzel meghiúsítja ezt. Fegyvereinkben nem leszünk válogatósak. Ha kevesebben is lennénk, felvesszük a harcot s vagy győzünk, vagy megsemmisülünk. Az országban, a falvakban a gazdák semmit sem remélhetnek a marxizmus győzelmétől, attól nem kell tehát tartanunk, hogy a parasztság hozzájuk csatlakozik, a városokban pedig olyan erősek vagyunk, hogy a marxisták alatt bizonytalanná tesszük a talajt. A nemzeti szocializmusnak győznie kell, mert különben ütött Németország utolsó órája.

(Telegdi Tamás: A német fascisták tavaszra nagy változásokat készítenek elő Németországban. A Nép, 1922. december 31., 3. o.)

Ezek után még annyit mond a magyar újságírónak Adolf Hitler, hogy egy hatvan milliós nemzetnek olyan tekintélynek kell lennie, amelynek barátságért a nemzetek versengenek. Azt hiszem, ez nagy igazság.

B. - Kuruc.info

Képek forrása: Adolf Hitler, ahogy a festők és rajzolók látták