A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság vizsgálata alapján a jósműsorok sértik a tisztességes kereskedelemhez való jog elvét. Ennek ellenére széles a hasonló műsorok nézői tábora, hiszen ősidők óta foglalkoztatja az embereket a jövő, a láthatatlan és megfoghatatlan világ.

Éles Gabriella, az NMHH műsorfigyelő osztályának osztályvezetője a Kossuth Rádió Napközben című műsorában elmondta: az ellenőrzés a reklámokra irányult, ezek keretében került a látótérbe két műsorszolgáltató nyolc olyan műsora, mely ezt az interaktív jósszolgáltatást preferálta. A vizsgálat alatt a 360 percnyi műsort lekódolták, és ezekből a szövegek áttanulmányozása után tették meg megállapításaikat.

Azt vélelmezték a vizsgálat lezárta után, hogy a látottak és a hallottak a szerencsejáték-törvény, a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen magatartást tiltó törvény és a reklámtörvény egyes előírásait sértették. Emiatt az eljárás, ami a feltárt hibák alapján indulhat a médiaszolgáltatások és a formátum gazdája ellen, már nem az NMHH hatásköre, ezért elküldték a vizsgálati anyagot a GVH-nak, a NAV-nak és az NFH-nak- mondta Éles Gabriella. Hozzátette: bíznak benne, hogy a formátumgazda változtat a műsorok tartalmán, talán önkorlátozó elképzelésből vezérelve.

Illusztráció (MTI Fotó: H. Szabó Sándor)

Éles Gabriella azt is mondta: ezekben a műsorokban próbálnak áltudományos hátteret tudatni a nézőkkel, ilyenek például a bolygók misztikus együttállása, a titkos tanok társaságának elképzelései és utasításai szerinti megnyilvánulása – ezzel mintegy hihetőbbé igyekeznek tenni azt, amit műsoronként egy órán keresztül folytatnak.

Minden pénzüket ráköltik a telefonálók

Az elemzés szerint az ilyen műsorok nézői főleg 60 év feletti alacsony iskolai végzettségű, szerény, vagy kifejezetten rossz anyagi körülmények között élők, elsősorban Észak-Magyarország, Dél-nyugat Magyarország területéről. Utolsó fillérjeiket is elköltik a telefonra a nagy nyeremény reményében.

Egy forgatókönyv jellemezte mindhárom műsort: az ún. alapszolgáltatás rontás- és átoklevételt jelentett, a betelefonáló dolga annyi volt, hogy az 508 forint plusz áfáért bediktálhatta nevét, életkorát, születési évét és szeme színét, ezen adatok felkerültek egy papírcetlire, amit aztán a stúdióban ülő vátesz gyertyaláng felett "megszentelt", és elégetett, ezzel úgymond levette az átkokat a betelefonálóról, vagy annak családtagjáról.

Egy ilyen kontaktus gyakorlatilag a fél percet sem érte el, nem volt mód arra, hogy a telefonáló kérdést tegyen fel, tájékozódhasson a saját életét befolyásoló kérdéssel kapcsolatban – mondta Éles Gabriella.

A néphagyományban nem voltak jósok

Tátrai Zsuzsanna néprajzkutató a műsorban arról beszélt, hogy a magyar néphagyományban nem voltak jósok. Jóslás viszont volt, amelyek tapasztalatokon alapultak, elsősorban az időjárás vonatkozásában. Gyakran rigmusokba foglalták ezeket.

Alapvetően megkülönbözteti a mai gondolkodástól a hagyományos gondolkodást, hogy az emberek közösségben éltek. Az egyén csak a közösségben létezett, így előfordult például házassági jóslás – például Luca-napkor betettek a vízbe gyümölcságat, és ha karácsonyra kizöldült, akkor az a lány közeli férjhezmenetelét jelentette.

Jellemző volt továbbá a közös gombócfőzés is: beletettek fiúneveket, és aki amilyen nevet kapott a gombócban, azt vélelmezhette, hogy így nevezik majd leendő férjét.

A megélhetés miatt, a természetközelben lévő ember számára ez egy fontos segítség, támasz volt, hiszen nem is ismerték például a csillagképeket – hozott példát hozzá a néprajzkutató.

(Kossuth Rádió nyomán)