Ez derül ki abból az interjúból, mely a Szombat című zsidó lap decemberi nyomtatott számában jelent meg, az internetes felületen azonban csak a napokban tették közzé a szöveget. Az Orbán Viktorhoz közel álló Nagy Andor azt is boldogan meséli el, hogy második gyermekének egy izraeli zsidó a "keresztapja", méghozzá Balog Zoltán áldásával. (Mint tudjuk, a Vezénylő Tábornok Úr két gyermekét a magyargyűlölő, SZDSZ-es Iványi Gábor keresztelte, úgyhogy nem lóg ki a sorból a héberül már javában tanuló nagykövet, aki Krisztus gyilkosainak szellemi örököseivel, a keresztség gyűlöletét és megvetését tanító zsidó vallás egyik hívével "keresztelteti" a kislányát.)

Alább olvasható a beszélgetés.

– Vajon miért pont Önt szemelték ki erre a feladatra?

– Magyarország számára Izrael stratégiailag fontos partner. A miniszterelnök úr olyan embert akart ideküldeni, aki egyrészt közel áll hozzá, másrészt megfelelő politikai súllyal is rendelkezik. Szerencsére én mindkét feltételnek megfelelek, s ráadásul bőven van diplomáciai tapasztalatom is.

– Korábban volt valamiféle személyes kapcsolata Izraellel?

– Bár meglepetésként ért a felkérés, már legalább hat-nyolc alkalommal jártam itt. Kabinetfőnökként hozzám tartoztak az izraeli befektetők, és akkoriban rengeteg itteni üzletemberrel találkoztam. Az egyik izraeli befektető magyarországi képviselőjével annyira összebarátkoztunk, hogy megkértem, legyen a második kislányom keresztapja. Ő Haifán és Budapesten él, és zsidó létére nagyon megörült a felkérésnek. Én református vagyok, megkérdeztem erről a lelki atyámat, akit Balog Zoltánnak hívnak – közben miniszter lett, de akkor még nem volt az –, aki azt mondta, hogy nincs ezzel probléma, de a következő gyerekeimnek lehetőleg legyen református keresztapja is. Simonnal így keresztapasággá is vált a barátságunk, és most a családja úgy fogadott minket, mintha mindig is közéjük tartoztunk volna. A gyerekeimmel rengeteget nyaraltunk Izraelben, sokat jártunk a gyönyörű Haifa tengerpartjára, és ez nagyon jó kapcsot jelent az országhoz.

– Hogyan készült a feladatra?

– Valamikor májusban tudtam meg a jó hírt, és azt vettem észre magamon, hogy nagyon motivál. Elkezdtem beleásni magam sok mindenbe, még a hébertanulásba is belevágtam, bár még nem boldogulok az alefbettel. A köztársasági elnökkel, Simon Peresszel való találkozón, megbízólevelem átadásakor majd igyekszem elmondani négy-öt mondatot héberül: ez jelzi majd pozitív viszonyulásomat a kultúrához, az országhoz. (Azóta már megtörtént, lásd itt: "Magyarország küzdelmet folytat a fajgyűlölő antiszemiták ellen" - bizonygatta Simon Peresznek hazánk új izraeli nagykövete - a szerk.) Elindulásom előtt végiglátogattam minden intézményt, fontos embert, akinek valamilyen köze van vagy a hazai zsidósághoz vagy Izraelhez. Eközben rengeteget tanultam. És persze részt vettem a külügyminisztérium által szervezett tematikus nagyköveti képzésen és az éves nagyköveti értekezleten. Pesten tehát megtanítanak úszni, de azt persze nem tudni, mi lesz a mély vízbe ugrás után, miféle viharok lesznek a tengeren.

– Régebben volt valamiféle kapcsolata a zsidósággal?

– Most a készülődés során bukkantak elő levéldokumentumok arról, hogy egyik rokonunk a háborúban zsidókat mentett, de ez kiskoromban nálunk nem volt téma. Győrbe jártam gimnáziumba, ahol tudtuk, hogy kik a zsidó származású osztálytársaink, de nem volt ehhez sem negatív, sem pozitív viszonyulás. A hetvenes években nem sokan vallották meg magukról zsidóságukat. Nem merték, nem akarták, nem volt ez egyszerű a rendszerváltás előtt, és gondolom, utána sem, bár akkor azért valamivel könnyebbé vált.

– Nagykövetként miket tekint majd a legfontosabb ügyeknek?

– Két fő feladattal bízott meg miniszterelnök úr. Az első az utóbbi időben visszaesett magyar-izraeli gazdasági kapcsolatok ápolása. Az izraeli befektetések csökkenésének részben mindkét országban a válság az oka, de szerepet játszik ebben a nemcsak Magyarországon, hanem egész Európában erősödő antiszemitizmus is. Tájékozatlanabb izraeliek azért nem választják Magyarországot befektetési célpontként, mert nem világos számukra, hogy sajnos ugyan létezik antiszemitizmus, de ehhez a kormánynak semmi köze. Van egy Jobbik nevű antiszemita parlamenti párt, amely talán a magyarok tíz százalékát fedi le, kilencven százalék viszont egyáltalán nem antiszemita. Ezt nekem politikusként helyre kell tenni.

A gazdasági kapcsolatokban főleg a kutatás-fejlesztésre, az innovációra szeretnék koncentrálni, mert Izrael ebben nagyhatalom, GDP-arányosan itt költik erre a legtöbb pénzt, 4.9 százalékot. Kölcsönösen segíthetjük egymást, közösen pályázhatunk EU-s pénzekre, amire már van is példa. És fontos lehet még az agrárgazdálkodásban az öntözés, ugyanis hazánk most készíti el öntözési stratégiáját. Van pl. egy Homokhátság nevű, majdnem Izrael nagyságú, gyakorlatilag félsivatagos területünk Bács-Kiskun megyében. Az itteni vízhiány pótlását próbálja a kormány megoldani, és ebben meg lehetne találni a fejlett izraeli technológia szerepét. Egy átlagos magyar gazda állami támogatás nélkül nem tudja igénybe venni az itt tökélyre vitt csöpögtető rendszert, hiába tudna ezzel olyan terméshozamokat produkálni pl. a kertészetben, ami idővel kifizetődővé tenné az izraeli technológiát. Ezeknek az elképzeléseknek a megvalósítását a hamarosan ismét munkába álló tel-avivi tudományos és technológiai attasé, valamint egy külgazdasági attasé is segíteni fogja.

A gazdasági ügyek mellett másik fő feladatom a kb. 250 ezres izraeli magyar ajkú közösség megismerése, annak felmérése, hogy miben tudunk egymásnak segíteni. Szeretnék híd szerepet játszani Magyarország és Izrael, valamint az Izraelben élő magyar közösség között egy nyitottabb, befogadó követséggel. Parlamenti képviselőként körzetem 49 nógrádi településével tartottam a kapcsolatot, ami hasonló feladat volt. Így szerencsére van tapasztalatom az emberek gondjainak meghallgatásában, megértésében, megoldásában.

– Nem tart tőle, hogy kínos ügyekben kell majd tartania a hátát, pl. mondjuk egy magyarországi antiszemita incidens, mondjuk egy temetőgyalázás után?

– Ehhez megvan a politikai rutinom parlamenti képviselőként. Az ilyen ügyekre határozott választ fogok adni. Azt tapasztalom, hogy itt tájékozatlanságból sok mindent összemosnak, és egyáltalán nem hiteles a kép Magyarországról, amin megpróbálok majd módosítani.

– Feladat akad bőven, de hogyan fog hozzá mindehhez?

– Csak négy napja, hogy elkezdtem dolgozni, de már részt vettem egy nagy élményt jelentő állampolgársági eskütételen. Már van egy száz napos tervem az első időszakra. Többek közt szeretnék életre hívni a tel-avivi opera halljában egy Robert Capa kiállítást a budapesti Operettszínház decemberi Csárdáskirálynő vendégjátékának idejére. Mivel egyre többen kérnek magyar állampolgárságot, de ennek egyik feltétele egy minimális nyelvtudás, megpróbáljuk a magyartanítást helyben, a követség útján megszervezni… Szeretnénk becsalogatni a már itt született másod- és harmadgenerációs gyerekeket és persze a szüleiket is gyerekprogramokkal.

– Terveznek megemlékezést a magyar holokauszt hetvenedik évfordulójára itt, Izraelben is?

– A kormány kiemelten kezeli a magyar holokauszt hetvenedik évfordulóját, mert nem szeretnénk, ha a gyerekeink meg az unokáink egy olyan Magyarországon nőnének föl, ahol ilyesmi még egyszer megtörténhetne. Nekünk a követségen az a feladatunk, hogy megkérdezzük az itt élő magyar ajkú zsidóságot: szerintük milyen eseményre lenne szükség. Ez ügyben ellátogatunk Cfátra is, a Magyarajkú Zsidóság Múzeumában is, és Joszi Weisz tiszteletbeli konzultól is kérek majd javaslatokat kifejezetten izraeli programokra. Célunk, hogy megemlékezéseink azt az üzenetet hordozzák, hogy ez Magyarországon még egyszer nem történhet meg.

(Kuruc.info - Szombat nyomán)

Kapcsolódó: Budapest-Erzsébetváros újdonsült izraeli testvértelepülésének elhallgatott XX. századi története