Vajon mi lehet az oka annak, hogy az auschwitzi munkatábor „felszabadításának” 70. évfordulóján sem az ünnepi cikkekben, sem a megemlékező beszédekben nem emlegette senki az Auschwitzról szóló legelső, a szovjet csapatok érkezése után született sajtótudósításokat? A választ megkapjuk, ha a szóban forgó cikkeket elolvassuk.

A Pravda zsidó származású tudósítója, Borisz Polevoj a következőképpen írta le első kézből szerzett „tapasztalatait”, miután a szovjet csapatok 1945. január 27-én behatoltak az auschwitz-birkenaui táborkomplexum területére:

„Az állandó jelleggel gázkamraként működő épületeket a tábor keleti részén átépítették. Kis tornyokkal és építészeti díszítményekkel látták el őket, így ártatlan garázsoknak tűntek… (A németek) elegyengették a halmokkal borított úgynevezett régi sírokat a tábor keleti részén, eltávolították és megsemmisítették a futószalagrendszer nyomait, ahol emberek százait ölték meg egyszerre elektromos árammal…
(Pravda, 1945. február 2.)”

Auschwitzi "elektromos futószalagok"

Ma már a hivatalos holodogmatikában nem szerepelnek „tornyokkal és építészeti díszítményekkel ellátott gázkamrák”, „elektromos futószalagok”, és régóta nem állítja egyetlen hivatalos holokauszttörténész sem, hogy a tábor „keleti részén” (vagyis Auschwitz III-ban, más néven Monowitzban) valaha is gázkamrák lettek volna. Azok ugyanis a holdogmatika mai állása szerint az Auschwitz I. néven jelölt törzstáborban, illetve az Auschwitz II. elnevezéssel illetett Birkenauban voltak. De vajon mi lehet az oka annak, hogy a Vörös Hadsereg egységeivel a lágerbe belépő újságíró, Borisz Polevoj ilyen mértékben tévedett az „ipari méretű népirtás” részleteit illetően? Vajon miért nem tájékoztatta őt a gázkamrák pontos helyéről, kinézetéről és az elgázosítás folyamatáról az a 7-8 ezer fogoly, akiket a vérengző nácik a lágerben hátrahagytak?

Van azután egy még inkább „kétségbevonhatatlanul hiteles” tudósítás, mely egy olyan lapból származik, melynek szerkesztői nyilvánvalóan sohasem hazudnak. Hét nappal a Pravda cikkének megjelenését követően a The Jewish Chronicle című újság is közölt egy írást az auschwitz-birkenaui láger „felszabadításáról”. Íme, a The Jewish Chronicle cikke:

„Mint azt a The Jewish Chronicle a múlt héten jelentette, Oswiecim (Auschwitz), a leghírhedtebb náci haláltábor, a Vörös Hadsereg kezére került. A legelső vizsgálatok felfedik, hogy az elkövetett horrorisztikus bűntettek árnyékba borítják még a Majdanekben történt szörnyűségeket is. Több ezer súlyos állapotban lévő, lesoványodott foglyot szabadítottak ki a szovjetek. Amikor a majdaneki atrocitások napfényre kerültek, a németek igyekeztek elrejteni mindazt, amit Oswiecimben elkövettek. Megsemmisítettek egy elektromos szerkezetet, amely képes volt több száz embert megölni egyszerre, majd a holtesteket egy futószalagra rakták, ami elszállította őket egy elektromos hamvasztó kemencéhez, ahol a testeket elégették, és hamu lett belőlük. A gyermekek legyilkolásához használt mozgó eszközt is szétszerelték a németek, a gázkamrákat pedig átépítették oly módon, hogy garázsoknak tűnjenek. A tömegsírokat is elegyengették és eltüntették. Túlélők beszámolói szerint a halálgyár egy hatalmas üzem volt, melynek különböző részlegei működtek. Volt olyan hely, ahol az érkező deportáltakat szétválogatták, figyelembe véve a korukat, illetve azt, hogy meggyilkolásuk előtt még képesek-e kényszermunkát végezni. Máshol pedig azzal foglalatoskodtak, hogy a gyerekeket, időseket és betegeket azonnal megöljék. A meggyilkolt emberek hamvai trágyaként használták fel a tábor környékén lévő több négyzetmérföld nagyságú földterületen. 1941 és 1943 között naponta 5-8, lezárt, deportáltakkal teletömött vagon érkezett a lágerbe. A vonatok az egyik speciálisan e célra épített vágányra futottak be. Becslések szerint több mint 1, 5 millió embert öltek meg Oswiecimben, akik közül több százezer fő volt a zsidók száma.
(The Jewish Cronicle, február 9.)

A Jewish Chronicle információit feltehetően a Pravda február 2-i cikkéből merítette, de azért egy kicsit még tovább színezte a történetet. Ma már azonban sem egyetlen megemlékező beszédben vagy cikkben, a holokauszt történetét bemutató tankönyvekben nem emlegetik, hogy Auschwitzban „elektromos szerkezetek”, „elektromos futószalagok”, „elektromos hamvasztó kemencék”, „gyermekeket gyilkoló mozgó eszközök”, „garázzsá átalakított gázkamrák” valaha is léteztek volna. Óvatosnak kell lennünk azonban a „meggyilkolt emberek hamujával történő trágyázás” ügyében, mert ugyan manapság erről sem igen beszélnek a holovallás papjai, de régebben gyakran emlegették. Úgyhogy töredelmesen bevallom, fogalmam sincs, hogy bűncselekménynek minősül-e, ha valaki kétségeit hangoztatja az „Auschwitzban elhamvasztott emberek testéből megmaradt hamuval történő trágyázás” kérdésében. De ami igazán ijesztő: a The Jewish Chronicle című lap cikkírója a fent idézett cikkében holokauszttagadást követett el, ugyanis azt írja, hogy „több mint 1,5 millió embert öltek meg Oswiecimben, akik közül több százezer fő volt a zsidók száma”. Több százezer? Miféle náci merénylet ez? Hiszen a kőbe vésett tantétel így szól: „Auschwitzban 1,1 millió embert irtottak ki, akiknek túlnyomó többsége zsidó származású volt.” Azért a „több százezer” és az „1,1 millió túlnyomó többsége” egyáltalán nem ugyanaz. Itt tehát a „példátlan méretű népirtás jelentőségének kisebbítése” elnevezésű kihágás esete forog fenn. További érdekesség, hogy a nürnbergi per során az oroszok azt állították, hogy 4 millió embert öltek meg a gaz nácik Auschwitzban. 1990-ig ez a négymilliós áldozati szám volt a hivatalos, kőbe vésett hittétel. Ami pedig a fent idézett cikk Majdanekre történő utalását illeti: ugyan a háború után a szövetséges propagandisták azt állították, hogy 1,7, sőt 2 millió embert gyilkoltak meg Majdanekben, a ma hivatalos áldozati szám 79 ezer (!).

Végezetül álljon itt a The New York Times című lap tudósítása, mely február 2-án Moszkvában született:

„A Pravda című lap ma jelentette, hogy a Vörös Hadsereg több ezer megkínzott, lesoványodott foglyot mentett meg a legnagyobb német „halálgyárban”, a délnyugat-lengyelországi Oswiecimben. A Pravda tudósítója (Borisz Polevoj – P.O.) jelentette, hogy töredékes információk szerint legalább 1, 5 millió embert gyilkoltak meg Oswiecimben. 1941, 1942 folyamán és 1943 elején naponta öt szerelvény érkezett Oswiecimbe, a lepecsételt vagonokban összezsúfolt oroszokkal, lengyelekkel, zsidókkal, csehekkel, franciákkal és jugoszlávokkal.”

A The New York Times tudósítása alapján már azért közel járunk a 4 milliós áldozati számhoz (amiben ma már senki sem hisz), hiszen a cikkben az áll, hogy 1943 elejéig öltek meg „legalább 1,5 millió embert” a vérengző fasiszták. De a „soá” 1943 elején még egyáltalán nem ért véget.

A fentebb idézett cikkek világosan megmutatják, milyen is volt a holokauszt korai, embrionális állapotában: még a ma hivatalosnak számító holokauszttörténet szemszögéből nézve is tele volt túlzásokkal, képtelenségekkel, és legalábbis részben a háborús propaganda termékének nevezhető. De vajon annyi sok módosítás után, 70 év elteltével, eljutottunk-e az igazsághoz?

Perge Ottó - Kuruc.info