Izraelben szombaton este ért véget a szigorú böjtölést is előíró Jom Kippúr vallási ünnep, s másnap, vasárnap a nemrégiben egészségügyi okok miatt amúgy is diétára fogott Binjámin Netanjáhu miniszterelnök a Háárec újság szerint a Likud minisztereinek ülésén katonai válaszlépést helyezett kilátásba a Szíriának leszállítandó orosz P 800-as cirkálórakéták előidézte fenyegetettség miatt.

A Jáhont cirkálórakéta a földön

Az izraeli titkosszolgálat állítólag már régebben tudomást szerzett a nyílt botránnyá csak az elmúlt napokban terebélyesedett szíriai-orosz cirkálórakéta-egyezményről, ám a zsidó legfelsőbb politikai vezetés csak vasárnap reagált az ügyre. Anatolij Szergyukov orosz védelmi miniszter szeptember 17-én Washingtonban vendégeskedve kijelentette, hogy hazája az amerikai ráhatás és a magas szintű izraeli megkeresések ellenére is leszállítja Szíriának a P 800-as, oroszul Jahontnak (rubin) is nevezett cirkálórakétákat, vagy más néven robotrepülőgépeket, már csak azért is, mert az erre vonatkozó szerződést Moszkva már 2007-ban megkötötte Damaszkusszal.

Az orosz védelmi miniszter washingtoni nyilatkozata pénteken hangzott el, amelyet szombaton követett a zsidók Jóm Kippúr nevű szigorúan böjtös vallási ünnepe (a magyarok általában „hosszú nap” néven ismerik – H. J.), s ezért az izraeli legfelsőbb politikai vezetés, személyesen Binjámin Netanjáhu miniszterelnök csak két nappal később, a jeruzsálemi kormány szokásos vasárnapi kabinetülésén reagált az orosz bejelentésre, méghozzá elég erélyesen és félreérthető módon. Legalábbis addig félreérthető módon, amíg maga Bibi Netanjáhu nem pontosítja a Likud minisztereivel tartott ülésen elhangzott szavait.

Félreérthető módon, mert a különböző izraeli sajtótudósítások Netanjáhu megnyilatkozásának két szövegváltozatát közölték. Vegyünk két példát, s elsőnek nézzük, hogy mit ír a tekintélyes Háárec című napilap: „Sajnos az ügylet (a szíriai-orosz rakétaügylet – H. J.) fokozatosan megvalósul, s ez problémás. Új típusú rakéták és cirkálórakéták előidézte fenyegetettség közepette élünk, s erre katonai választ (מענה צבאי) kell adni”, idézi Netanjáhut a Háárec.

A Háárec beszámolójától két ponton is eltér, s ha lehet úgy mondani, kissé kozmetikázottabb, finomítottabb a Máhláká Risoná nevű héber nyelvű hírportál által közölt szövegváltozat: „Sajnos az ügylet (a szíriai-orosz rakétaügylet – H. J.) fokozatosan megvalósul. Ez problémás és zavaró ügy. Föl kell készülnünk a rakéták és a cirkálórakéták előidézte új fenyegetésre, s ezért gondoskodnunk kell róla, hogy katonai fölszereltséggel adjuk meg rá a technológiai választ.”

Nos, akárhogy is nézzük, az izraeli sajtó által közölt két szövegváltozat között lényeges eltérés van. A Hááerec és a legtöbb más lapok közölte változat ugyanis egyértelműen arról szól, hogy az oroszok által leszállítandó cirkálórakéták előidézte új fenyegetésre Izraelnek „katonai választ” kell adnia, míg a finomítottabb változat már csak a katonai fölszereltség, tehát a korszerűbb fegyverek beszerzésével történő „technológiai válaszról” beszél. De mivel Bibi Netanjáhu megnyilatkozása az izraeli kormány a szélsőséges Likud párt minisztereinek ülésén hangzott el, joggal föltételezhetjük, hogy a Háárec által idézett szövegváltozat áll közelebb a valósághoz. További kérdés az, hogy Netanjáhu kiket fenyegetett meg katonai válaszlépéssel, a cirkálórakétát megrendelő szíriaiakat vagy a leszállító oroszokat?

A jelenlegi rakétaválság csupán egyetlen láncszeme annak az állandóan visszatérő jelenségnek, amelynek lényege: a Földközi-tenger medencéjének keleti vidékét elsősorban Amerika jóvoltából szárazföldön, levegőben és vízen egyeduraló Izrael a politikai, gazdasági és a katonai fenyegetés eszközeit is bevetve igyekszik megakadályozni – legtöbbször sikerrel – azt, hogy a közel-keleti térségben más országok is ütőképes, korszerű fegyverzetre tegyenek szert. Más szóval, nehogy valamelyik térségbeli arab államnak és Iránnak eszébe jusson fegyveres beavatkozással, vagy annak beígérésével megzavarni az időnként látványos, ám meddő politikai tárgyalásokkal tarkított zsidótelepítés folyamatát az Izrael által 1967-ben megszállt arab területeken.

A Jáhont cirkálórakéta a levegőben

A P 800-as, úgynevezett Jáhont (rubin) cirkálórakétát az oroszok általában a külföldi vásárlók számára fejlesztették ki, míg ugyanennek a típusnak az Onix elnevezésű változatát a saját hadseregük számára. Izraelben azért okoz riadalmat a Jáhontok Szíriának történő leszállítása, mert ennek a cirkálórakétának (robotrepülőnek) a maximális hatótávolsága eléri a 300 kilométert, s akár 200 kilogrammos robbanófejet is lehet rá szerelni. Izraeli katonai hírmagyarázók szerint, amennyiben Moszkva valóban leszállítja Damaszkusznak ezeket a cirkálórakétákat, a szíriai hadsereg megtörheti az izraeli haditengerészet egyeduralmát a Földközi-tenger keleti medencéjében, s gyakorlatilag képes lesz elsüllyeszteni bármilyen izraeli katonai vízi járművet.

Izrael a P 800-as cirkálórakéták megjelenését azért is igen veszélyesnek tartja, mert ezt a fegyvert általában föld-levegő rakétaként emlegetik, ám korszerűbb változata földről, levegőből és vízről egyaránt indítható az ellenséges célpontokra. A Jáhont cirkálórakétát korábban kizárólag hadihajókról lehetett indítani (tenger-tenger rakéta), ám az orosz fejlesztés eredményeként most már földről és levegőből is. A Jáhont további rendkívüli képessége az, hogy mindössze néhány méter magasságban is képes a tengervíz fölött „cirkálni”, s ezért nem könnyű elfogni, sőt még a radar is igen nehezen ismeri föl, azonosítja be.

Jeruzsálemben éppen az orosz cirkálórakéta ezen képessége miatt aggódnak, valamint azért is, hogy a fegyvert Szíria esetleg átjátssza a Libanonban tevékenykedő, s az Izrael-barát Nyugat által terrorista szervezetnek nyilvánított síita Hizbulláhnak. Mint ismert, a síita Hizbulláh az 1982-es, úgynevezett első libanoni háború után alakult meg az izraeli katonai megszállás elleni küzdelem jegyében, s azóta a szervezet Libanonban kiépítette a gazdasági, politikai, katonai és társadalmi bázisát.

Hering József – Kuruc.info