Mint arról korábban beszámoltunk, a lengyel kormány – erőteljes zsidó nyomásra – módosította azt a törvényt, melynek értelmében szabadságvesztéssel is büntethetők lettek volna mindazok, akik nagy nyilvánosság előtt hangoztatják a lengyeleknek, illetve a lengyel államnak a holokausztért viselt felelősségét. A módosítás alapján immár csupán pénzbüntetést lehet kiróni. A múlt hét szerdán a lengyel és az izraeli kormány egy közös nyilatkozatban tett volna pontot az ügy végére. Varsó ugyan meghátrált, azonban Izraelben mégis akadnak, akik nincsenek megelégedve a módosított lengyel törvénnyel és a két kormány közös nyilatkozatában foglaltakkal.

Mert miközben az izraeli kormány lezártnak szeretné tekinteni a két ország közötti konfliktust, az egyik legismertebb izraeli holokauszttörténész, a 92 esztendős Jehuda Bauer a „holokauszt emlékének elárulásával” vádolta meg a tel-avivi vezetést. Bauer szerint ráadásul a közös nyilatkozat ténybeli tévedéseket is tartalmaz.

A tel-avivi lengyel nagykövetség előtt büntető "túlélők" (fotó: Gil Cohen-Magen/AFP/Getty Images)
A két kormányfő által jegyzett állásfoglalásban leszögezik, hogy „lengyel haláltáborokról” beszélni „súlyos tévedés”, továbbá, hogy a második világháború idején Londonban működő emigráns lengyel kormány „megkísérelte megállítani a nácik ténykedését azzal, hogy igyekezett a nyugati szövetségesek tudomására hozni a lengyel zsidók szisztematikus legyilkolásának tényét”. A közös nyilatkozatban a két kormányfő elutasítja az antiszemitizmust, de emellett a „lengyelellenességet” is.

A két kormány elítéli „a lengyelek által a második világháború idején zsidók ellen elkövetett minden egyes kegyetlen cselekményt”, ugyanakkor a felek magasztalják „annak a számtalan lengyelnek a heroikus cselekedetét..., akik életüket kockáztatva mentették a zsidó embereket”.

„Mindez árulás. Egyszerűen árulás” – háborgott Jehuda Bauer, a jeruzsálemi Héber Egyetem professzora a Times of Israel című lapnak adott interjújában. „A (közös nyilatkozat) elárulása a holokauszt emlékezetének és a zsidó nép érdekeinek. Az árulás oka egyszerűen a pragmatizmus: az izraeli és a lengyel kormány között fennálló diplomáciai, politikai és gazdasági kapcsolatok” – fejtegette Bauer.

Netanjahu is áruló lett, mert nem 100 százalékos a behódoltatás (fotó: Tomer Neuberg/Flash90)
A zsidó holokauszttudós arra is rámutatott, hogy a törvény módosítása értelmében pénzbírsággal továbbra is sújthatók azok, akik a „lengyel nemzetnek vagy a Lengyel Köztársaságnak” a holokausztban játszott szerepére rámutatnak. „Következésképpen az egyezség a két kormány között lehetővé teszi azoknak az embereknek az üldözését, akik kimondják az igazságot”, ugyanis szerinte semmi kétség afelől, hogy „a lengyelek nagy többsége szélsőségesen antiszemita volt”.

Bauer a továbbiakban arról beszélt, hogy a két kormány közös állásfoglalása azt a látszatot kelti, mintha a lengyel hatóságoknak és a lengyel népnek semmi szerepe nem lett volna mindabban, ami a zsidókkal a második világháború idején történt. „Mintha a németek egyedül hajtották volna végre a holokausztot, és nem lettek volna szövetségeseik és segítőik” – hangoztatta az idehaza is oly sokszor hallott véleményt a professzor, aki szerint Lengyelország ugyan német megszállás alatt állt, de a lengyel ellenállási mozgalom arra kérte a londoni emigráns kormányt, ne nagyon hangoztassa szimpátiáját a zsidókkal, mert ezzel elveszítheti népszerűségét.

„Egészen bizonyosan nem az összes lengyel, de a lengyelek többsége vagy maga is elvett zsidó tulajdont, vagy saját kezűleg ölt meg zsidókat, esetleg adta át őket a lengyel rendőrségnek – mely utóbbi együttműködött a németekkel, s a közös nyilatkozat erre sem utal –, illetve közvetlenül a németeknek” – fogalmazta meg brutális nyíltsággal véleményét Jehuda Bauer, ismételten nyomatékosítva, hogy a két kormány állásfoglalása „nem mondja el az igazat”, ami pedig nem más, mint hogy „a lengyel nép nagy többsége mindezt megcselekedte, és csak egy bátor kisebbség mentette a zsidókat”.

2017-ben is elért Auschwitzba az "élet menete" (fotó: Yossi Zeliger/Flash90)
A Jad Vasem holokauszt-emlékközpont 6863 „világ igaza” kitüntetéssel bíró lengyel személyt tart nyilván, ami a legmagasabb szám az összes nemzetek közül. „Figyelembe véve az embermentőkre kiróható büntetést, ez egy tiszteletet parancsoló szám” – olvasható a Jad Vasem Intézet weboldalán. Nem felejtik el persze megemlíteni, hogy „másrészt a lengyelországi zsidó közösség volt messze a legnagyobb számú Európában, és csupán a zsidók 10%-a maradt életben.” A Jad Vasem Intézet adatai szerint 30 és 35 ezer között van azoknak a zsidóknak a száma, akik lengyelek segítségével maradtak életben.

Az izraeli Külügyminisztérium illetve a Miniszterelnöki Hivatal nem volt hajlandó kommentálni Jehuda Bauer észrevételeit. Nyilatkozott viszont Jakob Nagel, Netanjahu egyik közeli bizalmasa, korábbi nemzetbiztonsági tanácsadó, aki részt vett a lengyel és az izraeli kormány közötti egyeztetéseken, melynek eredményeképpen a törvényt Varsóban jelentősen módosították, és a közös nyilatkozat is megszületett. Nagel szerint a zsidó professzor „nyilvánvalóan nem olvasta el az állásfoglalás szövegét, vagy megsértődött, amiért nem kértük ki a véleményét”. „Ha nem Jehuda Bauer mondta volna mindezeket, másképp válaszolnék” – utalt a diplomata finoman a professzor tekintélyére, vagy esetleg előrehaladott korából adódó rossz ítélőképességére.

„Ez az egyezség nagy eredmény Izrael számára. Ennek kritikája engem az őrületbe kerget. Nagyszerű eredményt értünk el. Volt egy törvény, amiről mindenki azt mondta, borzasztó, most ettől megszabadultunk anélkül, hogy bármit is adtunk volna cserébe. Semmi baj nincs a közös nyilatkozattal” – közölte meglehetős nyíltsággal a diplomata. Nagel elismerte, hogy a pénzbüntetés lehetősége ugyan benne maradt a lengyel törvényben, de mint mondta, Izraelben is van törvény a „rágalmazás” ellen.

Jehuda Bauer (forrás: Jad Vasem)
Nagel arról is beszélt még a Times of Israelnek adott interjújában, hogy ő ugyan nem szakértő a holokauszt kérdésében, de Dina Porat, a Jad Vasem egyik történésze az, és ő meg van győződve arról, hogy a lengyel és izraeli kormány közös nyilatkozata történelmileg pontos és hiteles. Más források szerint Dina Porat ugyan részt vett a lengyel „holokauszttörvénnyel” kapcsolatos tárgyalásokon, de a közös nyilatkozatot előzetesen nem olvashatta el. A Jad Vasem Intézet ugyanakkor nyilatkozatban üdvözölte a varsói kormány döntését, melynek értelmében a jogszabály kifogásolt paragrafusait eltörölték. Egyes források szerint viszont a közös nyilatkozat megfogalmazásával kapcsolatban állítólag a holokausztközpontnak is vannak kifogásai.

Dina Porat a Times of Israel megkeresésére nem válaszolt. A Jad Vasem szóvivője annyit közölt a lappal, hogy tanulmányozzák a „különböző dokumentumokat”, és a közeli jövőben nyilatkozatot adnak ki az ügyben.

„Voltak jó lengyelek és rossz lengyelek. Ez a történelem. Senki sem számolta meg, hány lengyel mentett zsidókat, és hány lengyel ölt meg zsidókat” – fejtegette Nagel, hozzátéve, hogy a közös nyilatkozatban sincsen szó számokról. De mint mondta, lehetetlen lett volna Varsót olyan állásfoglalás közzétételére bírni, ami még kedvezőtlenebb megvilágításba helyezte volna Lengyelországot.

„Nem kaphatunk meg mindent. Vannak mondatok, amiket szerettünk volna betenni a szövegbe, de a diplomáciai tárgyalások jellemzője, hogy adunk és kapunk, de nem kaphatunk meg mindent, amit szeretnénk” – szögezte le Jakob Nagel, volt nemzetbiztonsági főtanácsadó, Benjamin Netanjahu miniszterelnök bizalmasa.

P. O. - The Times of Israel nyomán