December 22-én délután különös közlemény bukkant fel a Mazsihisz honlapján. Hét zsidó szervezet vezetője írta alá azt a szöveget, amelynek címzettje a svéd kormány. Az aláírók azt „kérik”, hogy a svéd kormány vizsgálja felül döntését, amellyel elismerte a palesztin államot.
A Gázai övezet elleni legutóbbi izraeli agresszió még azok szemét is kinyitotta, akik korábban elhitték azt a cionista propagandát, hogy Izrael békére törekszik. Több európai ország parlamentje döntött úgy, hogy javasolja kormányának, ismerjék el a palesztin államot, a palesztinok önrendelkezési jogát. Két hónappal ezelőtt a svéd kormány bejelentette, hogy elismeri a palesztin államot. A döntés bejelentése kisebb diplomáciai vihart kavart, de a jerikói lárma nem hatotta meg Svédországot. Beindult a zsidó gépezet, s ennek eredményeként a világzsidóság honi ágensei is megírták a maguk levelét.
Inkább folytatnák a "béketárgyalásokat"
A svéd kormány október végén döntött. A magyarhoni zsidók azonban nem akkor, hanem advent utolsó vasárnapja után tették közzé rágalmazó szövegüket az említett honlapon. Ez volt az ő karácsonyi ajándékuk:
Wallenberg mentettjei tiltakoznak Svédországnál
Raoul Wallenberg tevékenységének hajdani színhelyéről, Magyarországról a zsidó közösség tiltakozni kényszerül emlékének szülőhazája általi súlyos megsértése miatt!
A „Palesztin-arab államiság” hivatalos svéd elismerése egy olyan politikai formáció legalizálása, melynek deklarált legfőbb célja a zsidó államnak, Izraelnek és a zsidó népnek az elpusztítása.
Amit Svédország a palesztin államiság egyoldalú elismerésével követel, az az egyoldalú, békeszerződés nélküli izraeli kivonulás a Jordán nyugati partjáról. Egy ilyen lépést Izrael már megtett, amikor feltételek nélkül kivonult Gázából. Az eredmény folyamatos, gyilkos, kizárólag civil célpontokra irányuló rakétaözön lett.
Nehéz elképzelnünk, hogy a mi hős Wallenbergünk szülőhazája a zsidók elleni újabb Holokausztot akarná, lépésével mégis ezt bátorítja!
Raoul Wallenberg áldott emlékét tisztelve azzal a kéréssel fordulunk a svéd kormányához (sic!), hogy vizsgálja felül közel-keleti álláspontját, egészen a békés egymás mellett-élés (sic!) elvének arab elfogadásáig!
Tiltakozó szervezetek:
B’nai B’rith Magyarország, Breuer Péter elnök; Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség, Köves Slómó (sic!) vezető rabbi; Magyar Zsidó Kulturális Egyesület, Kirschner Péter elnök; Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége, Heisler András elnök; Magyarországi Cionista Szövetség, Dr. Kardi Judit elnök; Magyarországi Autonóm Ortodox Hitközség, Kürti Csaba igazgató; Mensch Alapítvány, Steven Geiger ügyvezető.Kapcsolat:
Dr. Olti Ferenc koordinátor 2015protest@gmail.com
Amikor először olvastam ezt a szöveget, eszembe jutott a XX. század jeles zsidó filozófusának, Tábor Bélának egyik mondata:
(…)a zsidóság az egyetlen jelentős nép a történelemben, amely az elmúlt két és fél évezredben egyetlenegyszer sem vívta meg belső tisztító forradalmát, egyetlenegyszer sem kísérelte meg történelmi méretekben, hogy szellemileg és erkölcsileg korrupt rétegeit kirekessze magából – s ezáltal passzív szolidaritást vállalt minden betegséggel, amely egészséges fejlődését gátolta.
(Tábor Béla: A zsidóság két útja. Bp., Pesti Szalon Könyvkiadó, 1990, 121-122. o.)
Megjegyzem, Tábor könyve először 1939 augusztusában, a II. világháború küszöbén jelent meg, de sajnos sem akkor, sem azóta sem talált önvizsgálatot kiváltó visszhangra hitsorsosai körében. A züllés útján pedig megállni nem lehet.
A zsidó Tábor Béla nem minden szava cseng a kóser fülnek jól
Az idézett tiltakozás a honi „zsidó közösség” nevében íródott, s erre azért kell külön felhívnom a figyelmet, mert a zsidók mindig tiltakoznak, ha nem zsidó oldalról általánosító kritika éri a zsidóságot. A zsidóság önjelölt képviselői nyugodtan beszélhetnek egy egész közösség nevében, ha azonban a zsidóságot kívülről éri általánosító kritika, azonnal antiszemitizmust kiáltanak. Pedig a kifogásolt antiszemitizmus csak jogos reakció arra a káros jelenségre, amelyet röviden szemitizmusnak nevezhetünk (a szemitizmus a faji gőg számtalan megnyilvánulásának gyűjtőneve).
A zsidó szervezetek tiltakozása több kérdést is felvet. Már a címmel is bajok vannak. „Wallenberg mentettjei”? Heisler András Mazsihisz-vezető 1955-ben született. Őt mikor és mitől mentette meg az akkor már rég orosz fogságban sínylődő (vagy talán már meg is halt) Wallenberg? Köves Mátéval (mozgalmár nevén: Slomóval) 1979-ben gyarapodott a zsidó nép. Őt is Wallenberg mentette meg Kádár országlása idején, a magyarság nagy örömére. A Szövetség Fiai (B’nai B’rith) nevű zsidó fajvédő mozgalom hazai vezére, Breuer Péter és a többi aláíró is üldözött volt 1944-ben? Ilyen öregek lennének valamennyien?
Persze nem ez a túlélő státuszért lihegő beteges szándék a lényeges. Vannak a szövegben súlyosabb állítások is.
A tiltakozók azt írják, hogy a palesztin állam elismerésével a svéd kormány a zsidók elleni „újabb Holokausztot” bátorítja. Ez bizony súlyos vád, de nemcsak a svédeknek szól, hanem mindazoknak, akik korábban már elismerték a palesztin államot. Például Magyarországnak, hazánk ugyanis már 1988. november 15-én elismerte Palesztinát, azóta működik palesztin nagykövetség Budapesten (az első Orbán-kormány pedig 2000-ben döntött arról, hogy hazánk diplomatát küld Ramallahba). Ezek szerint Magyarország is bátorítja az „újabb Holokausztot”?
Köztudott, a holomítosz legfontosabb tézise a holokauszt egyedisége, kivételessége. Heller Ágnes (Elie Wiesel nyomdokain haladva) már évekkel ezelőtt azt hirdette, hogy Auschwitz megérthetetlen, nem illeszthető a történelembe, valahol a történelem felett lebeg (ezért az állításért egyébként Kertész Imre a naplójában lehülyézte Hebron hervadó rózsáját). Ha ennyire egyedi a holokauszt, akkor miképpen ismétlődhet meg újra? Az újabb holokauszt emlegetése nem éppen a holokauszt ősverziójának a relativizálása? Dehogynem. S ezt bizony a holoiparosok által szorgalmazott, ma is hatályos törvény büntetni rendeli.
Svédországot dicséret illeti azért, hogy a szemita nyomás ellenére elismerte Palesztinát. Ez a döntés azzal a reménnyel tölthet el minket, hogy az unió régi tagállamai is követik a svéd példát. A cionista projekt (s a mögötte álló holoipar) ugyanis kezd kifulladni.
Közel két hónappal ezelőtt jelent meg Drábik János új könyve: „Egyenlők és egyenlőbbek”. Alcíme: „A szemitizmus szervezett világhatalom”. Csoda, hogy a zsidó fajvédő Tett és Védelem Alapítvány még nem figyelt fel erre a munkára, s nem „kérte” a könyv betiltását. Témánk szempontjából fontos az alábbi idézet:
A zsidókérdés számunkra elsősorban ideológiai jellegű probléma. Az ideológia nem csupán eszmerendszer, mert mindig valamilyen hatalmat is szolgál. A zsidó ideológia a zsidó hatalmat szolgálja, lényege a kiválasztottság, a szupremácia, a kettős mérce. E szerint zsidók alkotják Isten választott népét. Az ideológia másik tétele, hogy az összes többi nép nem egyenjogú a kiválasztott néppel.
(Drábik János: Egyenlők és egyenlőbbek. Debrecen, Gold Book, 2014, 69. o.)
Tudjuk, a cionista terv az „Ígéret földjének” teljes meghódítását tűzte ki célul. Ezt a tervet a cionista állam ma sem adta fel. A honi zsidók most azért tiltakoznak, mert szerintük az Izraellel kötendő békeszerződéstől függ a palesztin állam léte és elismerése. Érdekes, 1948-ban úgy jött létre a zsidó állam, hogy annak leendő vezetői semmilyen szerződést nem kötöttek az őshonos néppel, sőt, palesztinok százezreit üldözték el, s a visszatérés jogát máig megtagadják tőlük. Honi zsidaink most azt írják, hogy akkor lesz majd palesztin állam, ha a leigázottak „békeszerződést” kötnek a kiválasztott megszállókkal, s elfogadják a hódítók által diktált feltételeket, például a palesztin földön illegálisan létrehozott zsidó telepek bővítését. Zsidaink tehát nyíltan hitet tesznek a zsidó szupremácia, vagyis az erkölcstelenség, az igazságtalanság, a zsidó rasszizmus mellett. És ez ellen senki sem tiltakozik, süket csönd üli meg magyarhont.
Olvassuk tovább Drábikot:
A megfogalmazásokkal lehet zsonglőrködni, és lehet azt mondani, hogy meg kell változtatni a zsidó nép alapvető törekvéseit. Az izraeli telepek létrehozása palesztin területeken elfogadhatatlan. Ha tehát valaki ellenzi a telepeket, és emiatt antiszemitának kell minősíteni, akkor ki kell jelenteni, hogy az antiszemitizmus bizonyos formáinak elfogadása erkölcsi kötelezettség.
A helyzet még rosszabb akkor, ha az anticionistákat antiszemitának minősítik. A telepek létesítése a cionizmus hiteles kiterjesztésének tekinthető. Ha valaki ezt ellenzi, joggal lehet anticionistának tekinteni. Bizonyos kiterjesztett értelemben antiszemitának is. Ebből az következik, hogy az anticionizmus erkölcsi kötelezettség, ha pedig az anticionizmus egyben antiszemitizmus is, akkor ilyen alapon az antiszemitizmus is egyfajta erkölcsi kötelezettség.
(I. m. 91. o.)
Végre valahára valaki kimondta (ráadásul nyilvánosan, egy olyan könyvben, amely például az Alexandra könyváruházaiban is szabadon megvásárolható), hogy a ma oly gyakran emlegetett antiszemitizmus „egyfajta erkölcsi kötelezettség”.
Schweitzer rabbinak éppen eszébe jutott, hogy árthatna már megint
Egyébként valóban meglepő, hogy Drábik könyve ellen még nem indult meg a zsidó hajsza. Ezt a részletet sem kifogásolta eleddig senki:
Schweitzer József rabbi pedig a következőket nyilatkozta a Parlamentben 2000-ben: „Önök, magyarok, Kelet-Európa szégyene. Egész életemet arra fogom szentelni népemmel együtt, hogy ott ártsak önöknek, ahol tudok.”
(I.m. 122. o.)
Szép zsidó hitvallás. És bizonyára igaz is, hiszen Schweitzer eddig nem tiltakozott.
Visszatérve hazai zsidaink tiltakozásához, ismét Tábor Béla szavait idézem:
A kiválasztottság: kiválasztottság az áldozatra, tehát nem kiváltságokra, hanem kötelezettségekre. A hagyományától elszakadt zsidóság átértelmezte a kiválasztottságot, mert a hagyománytól való elszakadás lehetővé teszi mindennek önkényes átértelmezését. Úgy tekintette, mint ígéretet különös isteni oltalomra és vagy jogcímet formált belőle magának üres faji gőgre és történelmi feladatainak elmulasztására, vagy szembeállította e vélt ígéretet tényleges sorsával s e szembeállításból a hitetlenségre és cinikus önlealacsonyításra formált magának jogcímet.
(Tábor: i.m. 122. o.)
A jeles zsidó gondolkodónak tökéletesen igaza van, honi zsidaink is átértelmezték a zsidó kiválasztottságot, ami számukra semmi más, csak „üres faji gőg”. Amit pedig ők antiszemitizmusnak neveznek, csupán jogos, erkölcsileg megalapozott válasz erre a gőgre.
A svéd kormányhoz intézett zsidó tiltakozás még egy fontos kérdést felvet. Az 1867. évi XVII. törvénycikk mondta ki a magyarországi izraeliták egyenjogúságát:
Az ország izraelita lakosai a keresztény lakosokkal minden polgári és politikai jog gyakorlására egyaránt jogosítottaknak nyilváníttatnak.
Sokszor halljuk, hogy a kiegyezés után emancipálták a zsidókat. Ez nem igaz, hiszen nem a zsidó nép Magyarországon élő tagjainak, hanem a honi izraelita vallású polgároknak adta meg a törvény a polgári és politikai jogok teljességét. A hazai zsidóság képviselői azóta is azt hirdetik, hogy a zsidó kisebbség nem nemzetiség, nem faj, hanem vallás. Az idézett tiltakozás ennek az állításnak a cáfolata. Az idézett tiltakozás nem zsidó vallású, hanem zsidó fajú honpolgárok levele, amely izraeli (többségükben ateista) fajtársaik érdekeit hivatott szolgálni. Ismétlem, a hatályos törvények értelmében zsidó nemzetiség nincs Magyarországon, tehát ez a levél törvénysértő. Törvénysértő azért is, mert egy olyan államot illet megalapozatlan vádakkal, amely állammal Magyarország diplomáciai kapcsolatban áll. A honi zsidók tiltakozó levele sérti Magyarország érdekeit, rombolja az ország külpolitikai megítélését. Ha Magyarországon valóban jogállam lenne, eljárást kellene indítani az aláírók ellen. S persze mielőbb deklarálni, hogy a zsidó kisebbség faj, nemzetiség, nem pedig (vagy nem csak) vallás. De facto eddig is így volt, de jure azonban nem. Itt az idő tehát, hogy a tényleges állapotot tükrözze hatályos törvény.
A legutóbbi népszámlálás szerint 10.965 magyarországi polgár vallotta magát zsidónak (miközben Heislerék honlapja azt írja, hogy közel 120 ezer zsidó ember él honunkban, s ezeket mind a Mazsihisz képviseli). A legutóbbi országgyűlési választáson több mint egy millió polgár szavazott a nemzeti ellenzékre. Ha én a nemzeti ellenzék politikusa lennék, javasolnám pártom vezetésének, hogy küldjünk mi is nyilatkozatot a svéd kormánynak. Legalább egy millió magyar nevében. Köszönjük meg a svéd kormány döntését, amely Wallenberg szellemében, s Wallenberg emléke előtt tisztelegve született meg, s tájékoztassuk arról is északi partnerünket, hogy a honi zsidó kisebbség tiltakozó levelével a magyarság nem ért egyet, annak hangnemét, rágalmazó hangvételét határozottan visszautasítja. Ha a magyar kormány szó nélkül hagyta ezt a zsidó provokációt, a nemzeti ellenzéken a sor, hogy megadja a megfelelő választ.
Bistrán Demeter
(Kuruc.info)
A szerző korábbi írásai:
- Tüntetés után. Forradalom előtt? - Ábrahámék "közfelháborodásáról"