Megálljt kiáltunk! (!!!)

Hogy mi is történt 2008. november 1.-én (Halottak napján, mely akár szimbólum is lehetne) mindenki tudja. Nem erről kívánok most írni. Még csak arról sem, hogy az MTI által sietve kiadott angol nyelvű kommüniké-ben a következők állnak, idézem:

„...szélsőjobboldali futballhuligán csoportok összeverekedtek a rendőrökkel...”, vagy „Körülbelül ezer magyar, különféle szélsőjobboldali csoportok tagjai, erőszakos behatolást szervezett Szlovákiába, látszólag azért, hogy a magyar csapatnak szurkoljanak.” Ez nem más mint az igazság magyarellenes szándékos elferdítése.

Sokkal inkább írnék arról, a minden magyarban ösztönszerűen felvetődő kérdésről: Mi vezetett ide? Miért következhetett ez be?

Az egész idő alatt fejemben motoszkáló kérdésről, eszmecserét folytattam németországi, luxemburgi, magyarországi és csallóközi barátaimmal (telefonon keresztül). A vélemények nagyon is eltérőek voltak, „noha mindnyájan egy csónakban evezünk”, egyben azonban mindnyájan egyetértettünk; mégpedig abban, hogy az egyik legfőbb bűnös az anyaországi kormányzat, ezen belül is a magyar diplomácia. (Ha egyátalán beszélhetünk „magyar diplomáciáról”.)

Vegyük most sorra azokat az eseményeket, melyek a magyar diplomácia lefelé csúszó pályáján a szlovák állam megalakulása óta történt, minden kommentár nélkül:

* Magyarország sietve elismerte az újonnan kikiáltott Szlovák Köztársaságot. Nem tiltakozott az ezeréves Magyar Történelmi Címerből kihasított, baloldali mezőben álló címerrész, szlovák állami címerként való önkényes használatáért.
* A „visegrádi találkozók” további folytatása, mintha mi sem történt volna.
* Belépés az EU-ba a „Benes-dekrétum”-mal együtt. (!)
* A Benes-dekrétum idei megerősítése (vagyis továbbra is érvényben maradása) a pozsonyi parlament által.
* A választókörzetek átalakítása, oly módon, hogy a tömbben élő magyarok egy részét szlovák többségű körzethez, míg a maradék magyarokhoz jelentős szlovák többséget kapcsoltak, megbontva ezzel azt az EU normát, mely kisebbségi jogokat írja elő, (mindezt hamisan Szovákia belügyeinek nyílvánítva, ha netán valaki szót emelne ellene.)
* Magyar iskolákat zárnak be, megtagadják a magyarnyelvű bizonyítványok kiállítását, a tankönyvekben pedig megtiltották a történelmi városok magyar nevének feltüntetését. (Pusztán a tankönyv végén lévő regiszterben szerepel.) Magyar nyelven folyó történelem és földrajz órákon a dolgozatokban nem szabad a helységneveket magyar nyelven leírni, illetve felelés közben használni.
* „Véres” felvidéki ú.n. csendőrsortűz emléknappá nyílvánítása, ahol a csendőrség őrizetbe vett egy-két felbújtót, a figyelmeztető lövések után (ráadásul egy szlovák nemzetiségű csendőrszakasz lőtt - a szerk.).
* Kossuth  - a szlovák hatalom szerint - nem más mint egy elmagyarosodott szlovák hazaáruló, II. Rákóczi Ferenc pedig úgymond szlovák jobbágy-gyerekként látta meg a napvilágot. Azért hívták Rákóczinak, mert a mai Szovákiához tartozó Rákóczifalván született, és most legutóbb felajánlották, hogy vihetjük a Kassa Dómból (ha akarjuk) akár hová.
* Pozsonyban letartóztatott, diákjait kísérő tanárok, kik magyar nyelven merték diákjaiknak bemutatni a város nevezetességeit. (Egymástól függetlenül kb. azonos időben más-más városrészben.) A szlovák hatóság sietve kinyilvánította, hogy a magyarok már megint „tullihegik” ezt az ügyet, ami különben sem diplomáciai ügy, legfejebb konzuli ügy. Később, amikor Budapesten a szlovák külügyminiszter találkozott kollégájával Göncz Kingával, előljáróban kijelentette, hogy ezzel az üggyel nem kíván foglalkozi, és ezt Göncz Kinga tiszteletben tartotta.
* Malina Hedvig, a nyitrai diáklány megverése, mert mobiltelefonján anyanyelvén, magyarul beszélt. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök pedig a következö nyilatkozatot tette: „Nem volna bölcs dolog beavatkozni Szlovákia belügyeibe.”
* Az EU által előírt magyar önkormányzat megalakítását szándékosan már idestova négy éve szabotálják a magyar diplomácia asszisztálása mellett.

 A felsorolás természetesen nem teljes, csak az általam legfontosabbakra korlátozódik.

Ebből a felsorolásból az olvasó számára már feltételezhetően élesen kirajzolódik a felvetett kérdésre adható egyetlen logikus válasz: mely nem más mint a hazaáruló „magyar” kormányzat diplomáciájának bűnös hallgatása, esetenkénti asszisztálása.

Külpolitikánk gyengesége, megalkuvása, mely nem más mint a magyar nép elárulása, vezetett a szlovák hatóság 2008. november 1.-i brutális, ok nélküli fellépéséhez Dunaszerdahelyen. (Ez a diplomáciai futam szinte minden választási ciklust végigkísért, kezdve az Antall kormányzat bős-nagymarosi vízlépcső megépítésével kapcsolatos ignoráns magatartásával.)

Éppen itt az ideje, hogy „MEGÁLLJT” kiáltsunk! Annak ellenére, hogy az esti TV hírek tájékoztatása alapján, a magyar kormány egy gyors kivizsgálást kért a szlovák hatóságtól. Hangsúlyozom a „kért” kifejezés használatát.

Kérek minden hazafias érzelmű magyart, aki csak teheti, vegyen részt a meghirdetett demonstrációkon, így tiltakozva nemzettársainkkal szemben fellépő brutális támadás ellen. Kérem továbbá azokat, kik fontosnak tartják nemzettársaink emberi jogait küldjenek tiltakozó leveleket a magyar külügyminisztériumhoz, szólítsák fel Göncz Kingát (akit a szlovák politikusok „kócos asszonynak tituláltak”) egy erélyes fellépésre, szólítsák fel arra, hogy amennyiben a szlovák kormány nem vonja felelősségre a bűnösöket, a Dunaszerdahelyen lezajlott, Európában példátlan magyarellenes rendőri brutalitás végett, függessze fel a diplomáciai kapcsolatokat a bűnös szlovák bábállammal. (Ezt akár egy népszavazással is ki lehet kényszeríteni.)

Szólítsák fel az EU képviselőinket, pártállásuktól függetlenül, hogy tárják fel ezt az összmagyarság számára megalázó helyzetet Strasbourgban, a meglévő, egyértelmű bizonyítékok bemutatásával.

Éppen itt az ideje, hogy „MEGÁLLJT” kiáltsunk, mert most már;

„akár borzalmas, akár egyszerű,

nem én kiáltok, a föld dübörög.”

(József Attila: Nem én kiáltok)

2008. november 2.

Riester Árpád Stuttgart