Ugrás a cikkhez
Reklám

Hans-Ulrich Rudel nevét nyilván minden a második világháború után érdeklődő hallotta. Azt már kevesebben tudják, hogy ez a kiemelkedő harcos a háború után megírta visszaemlékezéseit, ami egy pár éve magyarul is megjelent (igaz, a fordítók néhol idegesítő belepofázása a szerző gondolataiba nem segíti az olvasás élményét).




Rudel természetesen foglalkozását tekintve nem író, de a könyv meglepően izgalmasan leírja, hogy a pályafutása elején nem kiemelkedő tehetségű pilóta pár évvel később hogy lett a Vörös Hadsereg legveszélyesebb ellensége, aki a XX. század legértékesebb katonai kitüntetését is kiérdemelte:



Hans-Ulrich Rudel és az arany tölgyfalombokkal, kardokkal, gyémántokkal ékesített Lovagkereszt

A könyvben a nemzetiszocializmusról nem sok szó esik, a tartalom zöme a keleti fronton zajló harcokról szól. Adolf Hitlert viszont a végletekig tisztelte, a háborút pedig szükségesnek tartotta a bolsevizmussal szemben, Németország és Európa érdekében. 1945. április végén a bekerített Berlinbe akart repülni, hogy kimenekítse a vezéreit, május nyolcadikán, a háború utolsó napján pedig egysége megmaradt tagjait öngyilkos bevetésre hívta a vörösök ellen. Egyik terve sem valósult meg - nem rajta múlott. Ezekből a tényekből nyilvánvaló, hogy igazi fanatikus harcos volt, aki hazáját mindennél jobban szerette, a kommunizmusnak örökre hadat üzent, bátorsága legendás volt - több mint 2500 bevetésen nézett farkasszemet a halállal, a hazája érdekében, és a keleti hordák iránti gyűlölete miatt még imádott Führere parancsát is semmibe vette. Többször sérült meg súlyosan, miközben a Lovagkereszttel kitüntetett hősök egyre gyakrabban hullottak mellőle, de valami hihetetlen motivációval vezérelve mindig visszatért a frontra, az utolsó hónapokban még fél lábbal is szembeszállt az ellenséggel. Jelmondata - "csak az vész el, aki önmagát veszejti el" - haláláig elkísérte.



Egy megalkuvást nem ismerő, küzdelmes élet eredménye (a dicsőségtablón többek között nem látható az egyik legmagasabb magyarországi kitüntetés, a Tiszti Vitézségi Arany Érem, amit Rudel 1944-ben kapott Szálasitól).

Hans-Ulrich Rudel könyvét minden a téma iránt érdeklődő hazafinak ajánlom, különösen a fiatalabb generációnak - sokat tanulhatnak a hazaszeretetről, a szerénységről, a bajtársiasságról, a sport fontosságáról egy félelmet nem ismerő férfi életéből.

Magyar Harcos

(A szerző olvasónk.)

Reklám





Szólj hozzá!

Friss hírek az elmúlt 24 órából